|
Charles Armstrong
|
|
|
 |
|
|
|
|
Külső tulajdonságok |
|
179 centijével nem épp nevezhető törpének. Sötétszőke haját hogy hagyja kicsit hosszabbra nőni hol meg viszonylag rövidebbre vágatja, ez attól függ, éppen milyen kedve van. Szakállától pont olyan ritkán hajlandó megválni, mint motorjától tehát ez majdnem egyenlő a nullával, de azért nagyon ritkán, néhány évente egyszer, láthatjuk őt szakáll nélkül. Amúgy ami talán első látásra szemet szúr az az, hogy míg haja inkább barnás addig szakálla egyértelműen vörös, ami remekül kiemeli világos bőrét és kék szemeit. Jobb vállán van egy tetoválása, amin egy szívben három név van. A legfelső az édesanyjáé, alatta a volt felesége neve van, és legalul a kislányáé. Na de térjünk rá az öltözködésére: a laza póló és farmer összeállítástól kezdve, a motoros bőrszerkón át az öltönyig mindent szívesen hord. Öltönyt nem csak munkába meg olyan helyekre vesz fel, ahol megkövetelik, hanem gyakorta hordja a szabad idejében is, ahogy időnként képes bemenni dolgozni farmerban, fehér ingben nyakkendővel és egy pulcsiban. Azt meg egyenesen lehetetlen meghatározni, hogy a ruhái többségükben milyen színűek, hiszen mindent felvesz. Bár talán a kék meg a szürke a kedvencei hiszen remekül illenek hozzá és tényleg szereti is ezt a két színt.
|
|
Belső tulajdonságok |
|
Alapvetően barátságos, ám mégis kicsit távolságtartó férfi Charles Armstrong. Általában mindenkivel jól kijön és annak ellenére, hogy ő maga távolságtartó, benne bárki, bármilyen körülmények között, bármikor megbízhat, de talán ez javarészt a munkája miatt van így, hiszen a hivatása megkívanja, hogy bizalmasan kezelje mások magánéletét, problémáit és tanácsokkal lássa el őket. De épp ezért van egy olyan, mondhatni rossz szokása is, hogy néha kéretlen tanácsokat osztogat. Ez ellen nem tud tenni, de nem is nagyon akar, aki nem fogadja el őt így, az mehet amerre lát. A mi Charles barátunk amúgy a munkáját tekintve pontos és precíz, de a magánéletében ez nincs mindig így. Ha valaki benéz a lakására el se hinné, hogy tényleg ez a férfi lakik ott, hiszen gyakori a rendetlenség, néhány elfelejtett ruhadarab hever itt-ott a padlón, két mosogatás között néhol fellelhető egy-egy ottfelejtett pohár de még sorolhatnám, hogy miben rejlik a mi pszichológusunk lazasága. Mivel motorozik ezért erthető módon bizonyos fokig szereti a veszélyt, de nem ám eny verekedős alkat, inkább békeszerető és csendes. De régen nem volt ilyen. Amíg élt a családja komolyabb volt, az az igazi családapa. Rendszerető volt és imádott sürögni-forogni a konyhában a felesége mellett. De mióta egyedül van egyre kevesebbet főz persze az sem tartható, hogy minden nap rendeljen magának vagy étterembe menjen így időnként, mégha ritkán is, de szokott főzni. Mivel családját elvesztette így nem szeretne kapcsolatot, hiszen tart attól, hogy ismét elveszíti azt akit szeret. Talán épp ezért nem is nagyon nyit a hölgyek felé. De ugye milyen ellentétes a dolog? Charles pszichológus, az a dolga, hogy másokon segítsen és akármennyire tudja, hogy rossz az, hogy bezárkózik mégsem tud másképp reagálni az óriási veszteségre.
|
|
Történet |
|
1947-ben Londonban egy különös véletlen során találkozott Greg Armstrong és Clara Wilhelm. A fiatal és annál sokkalta jóképpűbb orvos, Greg a különös véletlen ellenére is nagyon kedves volt a gyönyörű és annál különlegesebb Claraval. Na de, hogy mi is volt az a különös véletlen? Greg éppen úton volt, hogy megkérje egy csodaszép gazdag polgárlány kezét, aki a mi Claránkkal ellentétben egy egyszerű ember volt. De mint kitalálhatjuk a leánykérés nem történt meg, hiszen amint összeütköztek a fiatalok Greg úgy döntött, hogy nem kell neki Penelope családjának a pénze, hiszen a lány egy buta, de annál vonzóbb lány volt. Na de visszatérve a történethez, a szerencsés baleset után Greg elhívta a mi Clarankat kávézni és beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy Clara nem csak csinos, de művelt és végtelenül intelligens lány, olyan akivel tényleg lehet beszélgetni és jó is a társalgás, nem egyoldalú. Clara nem félt kimondani a gonmdolatait, bár emiatt gyakorta galibába került ha épp nem a családjával töltötte az idejét hanem vonatra szállt és bement a városba az emberek közé.
Na de telt-múlt az idő, mígnem Clara bemutatta a fiatalembert a családjának. Bridgette, Clara húga kivételével mindenkit megnyert magának Greg a kifogástalan modorával, a megjelenésével és azzal az ördögi félmosolyával, ami láttán csak úgy olvadoztak mindig is a nők. Bridget valahogy érzete, hogy ezzel a pasival nincs minden rendben, de ez csak később derült ki. Két évvel a találkozásuk után, 1949-ben Greg megkérte Clara kezét, mire a nő szinte gondolkodás nélkül igennel felelt. Úgy érezte, megtalálta élete párját.1951 februárjában meg is született az egyetlen, imádott fiuk Charles Armstrong.
Viszont a család életébe nem a békét és a szeretetet hozta, hanem pont a veszekedéseket, mert Clara szerette volna úgy nevelni egyetlen fiát, ahogy őt is nevelték a szülei tehát az idejük nagy részét sárkány alakban töltötték volna. De ez Gregnek nagyon nem tetszett, azt akarta, hogy a gyerek emberek között, ember módra nőjjön fel. Legyen igazi embergyerek. Egyre inkább kezdte a Wilhelm család belátni, hogy a kisebbik lánynak, Bridgetnek igaza volt, a pasi nem százas. Amikor Chars négy éves lett a szülei úgy döntöttek elválnak, hogy a fiuk ne sérüljön többet a rengeteg veszekedés miatt. Így az anyjával, a nagyanyjával, a nagynénjével és annak török párjával nőtt fel, már amikor Bridget és a párja Angliában voltak. A gyerekkora így is boldogan telt míg nem 15 éves korában megszületett az unokaöccse, Emyr. Az egész család imádta az új jövevényt. Viszont a kisfiú alig volt egy éves amikor odáig fajultak a vadász problémák, hogy a szülei kénytelenek voltak árvaházba adni a gyermeket. Akkoriban a vadászok miatt Charlesék is menekültek, együtt menekült az egész família. Sajnos Emyr szülei röviddel azután, hogy fiukat letették egy kosárban egy árvaház elé elhunytak.
Ezután jött pár olyan év, amit nem érdemes megemlíteni egy dolog kivételével, amikor Chars 20 éves lett, Clarat megölték. Újabb 5 év elteltével, amikor a mi Charsunk 25 éves volt és már kitanulta az orvosi majd a pszichológusi szakmát átköltözött Kanadába ahol megismert egy álomszép lányt, Evet. Szinte mesébe illő volt a kapcsolatuk, első látásra szerelem, de volt itt egy bökkenő, Eve Charles páciense volt és ez a kapcsolat etikátlan volt akkor is és most is az lenne, de ez a mi fiatal, törekvő pszichológusunkat nem érdekelte. Elvette feleségül Evet és pár év elteltével született egy lányuk is, Esther. Idilli kis család volt, boldogan éltek ám egy nap vadászok törtek rá a családra. Épp az iskolából kísérte haza Eve Esthert amikor rájuk támadtak. A város közepén esélyük sem volt átváltozni, megölték őket. Charles későn ért oda, a 10 éves kislánya a karjai között halt meg. Két évvel később, 1990-ben Chars már nem bírta az egészet és Amerikába költözött. Ott teljesen belemerült a munkájába, itt még tetoválást is varratott magára, amin az elhunyt szerettei nevei vannak, az anyjáé, a feleségéé és egyszm lányáé. Csak egy dolog rángatta ki a munkából és a zárkózottságából, az, hogy a nagyanyjától kapott egy levelet, aki mindig is próbálta figyelemmel kísérni Emyr sorsát, a nagymama azt írta, hogy Emyr az államokba költözik. Ezután Chars próbálta megkeresni az unokaöccsét és kapcsolatot létesíteni vele, de sehol nem találta míg nem két hónappal ezelőtt rátalált Magnoliára és reménykedik abban, hogy Emyr is itt lesz, hogy elmondhassa neki, hogy mennyire sajnálja, hogy nem tudott segíteni és őszintén reméli, hogy ha bepótolni nem is tudja az elmúlt 49 évet és talán jóvá tenni sem, de lehetnek olyanok, mint az igazi unokatestvérek.
|
 
 
 
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
