Cordula Baum 105 (24) nő született boszorkány temetkezési vállalkozó aszexuális
	Joe // -

Külső tulajdonságok

157 centijével viszonylag kistermetűnek mondható. Szőke, vállig érő haját vagy kiengedve vagy két copfba össze az álla alatt. Zöldesbarna szemei könnyedén becsaphatják az embert, hiszen meleg, kedves csillogásukkal kitartóan leplezik gazdájuk romlott belsőjét. Kerek, kislányos arcára nézve az embernek két dolog jut eszébe. Vagy az, hogy ez a nő egy földre szállt angyal vagy az, hogy egy pszichopata állat. Nos Cordula esetében a dühöngő őrült az igazság, de ha csak rá néz az ember ezt tényleg lehetetlen megmondani.Jobb oldalt a lapockáján van az a tetoválás, amit Wolfietól kapott a születésnapjára, de ez csak akkor látható, ha nyáron félreteszi a kosztümöt és valami lazábbat vesz fel. Ezen kívül csak egyetlen dátum van a csuklójára tetoválva: az a nap, amikor megölte 18 évesen az anyját.Az öltözködése igencsak változatos, de csak színeket tekintve. Nagy részt kosztümöt hord a munkája miatt persze bármi mást is szívesen felvesz és a ruhál színe teljesen mindegy. Magassarkút előszeretettel hord, hiszen úgy nem érzi magát olyan picinek, mint amilyen valóba. Sminkelni csak ritkán szokott, akkor is alig.

Belső tulajdonságok

Hála a disszociatív személyiségzavarának nem könnyű, sőt szinte lehetetlen értelmesen elmagyarázni, hogy milyen is Cordula. Talán kezdjük a kegyetlenebb énjével. Ha éppen ez az énje a domináns, akkor nagyon nehéz értelmesen kommunikálni vele, talán nem is lehet. Olyankor elborítja a vörös köd és csak gyilkol, kínoz és mindent csinál, ami másnak rossz. Nagyravágyó, öntelt éselhiszi, hogy az az emberek és minden más lény azért van, hogy az ő véres szórakoztatását biztosítsák. Nagyon kíváncsi, ha úgy szottyan kedve addig varázsolgat amígy darabjaira nem esik az adott dolog vagy akár lény, legyen itt szó egy disznóról vagy akár egy gyerekről. Imád boncolni és kínozni, a kedvenc szórakozása a holtak feltámasztása és azokat a szolgáivá tenni. Ha megpróbálsz beszélgetni vele ilyenkor úgy, hogy nem munkaügyről van szó, akkor lenéző, nem lehet vele viccelni, szórakozni, hirtelen haragú és azonnal torokra megy. De mint mondtam, van egy másik, egy kedvesebb oldala is. Olyankor nem olyan kegyetlen, mondhatni egészen békés. Ilyenkor lehet vele viccelődni, szórakozni, jókat beszélgetni. Gyakran mosolyog, segítőkész, barátságos, szinte lehetetlen felidegesíteni, de ha sikerül, azonnal felszínre kerül a másik személyisége és azonnal vérfürdőt rendez. De bármelyik személyisége is legyen felszínen, szereti a művészeteket és akármilyen kedve van, egyetlen emberrel bármikor képes elbeszélgetni, Wolfieval. Bár tudja, hogy a férfi nem kedveli a tàrsaságot, Cordula mégis nagyon kedveli a megszállót, talán azért, mert mellette nőtt fel.

Történet

Nos, ha el akarjuk mesélni, hogy honnan jött Cordula Baum vagy, hogy ki/mi is ő, akkor egészen a sötét középkorig kell visszanyúlnunk. Higy egészen pontos legyek 1190-ben járunk. Egy pici német falu, a lakosok fele ember a többi boszorkány. Az emberek, ha tudnak is a mágiát űző kegyetlen alakokról akkor sem mernek szólni, hiszen jó páran lettek már megégetve közülük- mármint az átlagos emberek közül- a szintén boszorkányságot űző pap által, aki őket kiáltotta ki boszorkánynak az igaziak helyett. Na de ebben a faluban a boszorkányok jó része egyetlen család mégpedig Baumék. A környező falvakban is élnek rokonaik így nem lehet elmondani azt, hogy kis család lenne. Viszonyt egyetlen gond van velük: nem tisztelnek senkit és semmit még egymást is csak akkor, ha a másik erősebb náluk. Épp ezért családon belül is óriási a halálozási ráta pedig ismerik a meghosszított élet titkát, el tudják készíteni a főzetet. Nos ez a család annyira jól bírja, hogy az 1500-as évekre csak egymás között házasodnak. Általában a testvérek, de ha nincs testvér vagy egyneműek akkor az unokatestvérek alapítanak családot. Mindezt persze csak a tökeletes vérvonal fenntartásáért. Itt kerül a képbe a mi Cordulánk nagyanyja, Gerhild, aki még egészen fiatalon megismert néhány boszorkányt és megszállót akikkel az önzőségük és nagyravágyásuk által vezérelve szektát alapítottak az emberek és egyéb lények kizsigerelésére, saját maguk szórakoztatására. Ebben a szektában ők az istenek, nekik mindent szabad, talán csak egymáson nem taposnak át. De hogy mi volt Gerhild kedvence az egészben? A kiadós vérfürdők és az, hogy kedvére gyilkolászhatott majd kelthette életre a tetemeket. Közben persze teltek az évek, Gerhild várandós lett 180 évesen, és tudta, hogy 20 éven belül a lánya fogja átvenni az ő helyét. Krimhilde, Gerhild lánya és ugye Cordula édesanyja, a vártnál hamarabb átvette anyja helyét, ugyanis alig 16 évesen ölte meg a saját anyját ezzel persze megszerezve az istennő címét. Krimhilde sokkalta kegyetlenebbnek bizonyult az anyjánál, hiszen nem csak kivégezett többezer ártatlant, de mindezt úgy tette, hogy ő maga hozzájuk sem nyúlt, varázslattal irányította őket, hogy kioltsák a saját életüket. Persze ő maga meg szép kis élőholt sereget gyűjtött maga mellé. Na jó... Nem sereget, inkább csak rabszolgákat. De azokból jó sokat. Ugyanakkor Krimhilde megunta a saját családját és a bátyja kivételével mindenkit lemészároltatott. Kedves, nem? Persze ekkor már vagy 120 éves volt és úgy gondolta senki ne pályázzon a címére, épp ezért a saját otthonán kívül majdnem mindet elpusztíttatta. Ha jól tudom a családnak egyetlen egy ága maradt fent, de arról majd kicsit később mesélek. Kegyetlenül szép napok teltek-múltak, lettek belőlük hetek, hónapok, majd évek. Végül Krimhilde már öreg volt, lehetett vagy 210 amikor végre sikerült teherbe esnie. Tudta, hogy a lánya azért várat ennyit magára, mert ő lesz a család valaha volt legerősebb tagja és igaza is lett. Cordula már 10 évesen képes volt egészen bonyolult varázslatok végrehajtására de valamilyen érthetetlen módon ragaszkodott az anyjához. A mi kis Cordulánk egyre csak cseperedett, erősödött. Ha unatkozott, akkor gyors háborút rendezett vagy csak egy kis csatát. 18 éves volt, amikor az anyját végül megölte egy vita alkalmával. Egyszerű kis nézeteltérésként indult a dolog, a vége hatalomátvétel lett. De ugorjunk picit vissza az időben. Amikor Cordula 1911-ben valahogy már lehetett sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége. Ugyanis igaz, hogy Cordula született tehettség, hogy már fiatalon képes volt véghez vinni olyan olyan varázslatokat, amiket nem született boszorkányok csak igen sok év gyakorlas után képesek rendesen megcsinálni. De ezek ellenére Cordula 10 éves korában igencsak furcsa lett. A kedves ám igen kegyetlen kislány egyik napról a masikra megváltozott. Hol hihetetlenül cuki és mindenkivel jóságos volt, hogy halomra gyilkolta aki csúnyán nézett rá. Igaz ez kiskorában ennyire nem volt vészes. Akkor még csak macskaboncolósan kívancsi volt máskor meg egy legyet se ütött volna le. De ott volt Wolfgang, avagy Wolfie. Már három évesen szemet vetett a ferfira. Persze nem úgy, mint ahogy egy felnőtt nő teszi, szimplán csak mondhatni a tulajdonaként tekintett 15 éves koráig a férfira. 18 évesen ölte meg az anyját és vette át a helyét a szektában. Onnantól kezdve igen furcsa viszonya van mindenhez. De ugorhatunk is jó pár évet hiszen semmi érdemleges nem történt csak a szokásos verengzés de Cordula felnőtt. Megkomolyodott. Már mondhatni barátjaként tekintett Wolfiera, aki semmi jelét nem mutatta, hogy kedvelné, szimplán csak elviselte a lányt maga mellett. 1930-ban, Cordula a 19. születésnapjára kapta a tetoválást Wolfietól ajándékba. Na de ezután sok-sok évig a megszokott kegyetlenkedésen kívül semmi nem történt. Már elmúlt 2000 mikor Cordula megunta a semmittevést és Franciaországban, egyetemre kezdett járni. Végül temetkezési vállalkozó lett, hiszen egy ilyen angyal arcú, kedves nőben ki ne bízna. A munkáját tisztességesen végzi, fél intéssel feléleszti a halottakat akik rendbeteszik magukat, felöltöznek, sminkelnek, sőt a hamvasztás is csak fél legyintés. De a temetéseket szépen csinálja. A munkájában felelősségteljes de néha már unja épp ezért jött kapóra 2011-ben, hogy Wolfie lelépett. Persze sajnálta, hogy a férfi otthagyta, de jól esett neki a hajsza. Cordula próbált végig a többiek előtt járni egy lépéssel, hogyha szükséges megakadályozhassa a férfi megölését. Egészen Magnoliáig üldözte és nagyon reméli, hogy sikerül is megtalálnia.