Zhou Wen 235 (28) férfi megszálló író, költő heteroszexuális
	Moonie // -

Külső tulajdonságok

Nem a ruha teszi az embert - tartja a mondás, és ez a férfira különösképpen igaz. Nem érdekli a divat, a ruhákban csupán a funkciót látja. Gőze sincs, hogy mit mivel kéne párosítania, de mivel ruhatára egy sötét vortexre emlékeztet így elég nehéz rossz outfitben megjelennie. A hajával ugyanez a helyzet. Ha már nem lát tőle, levágja, de egyébként nem érdekli. Ezer fontosabb dolog van a világon a megjelenésnél, és ő nem fog egy ilyen marhaságra időt pazarolni. Emiatt kiegészítői sincsenek, de nincs is rá szüksége. Úgy véli, egy férfinak akkor indkolt gyűrűt húznia az ujjára, ha házas. Ázsiai testének köszönhetően alig látszik rajta ha öregszik, na nem mintha valaha is le tudna állni azon problémázni, hogy új szarkalábak lettek a szeme alatt. Ami modernnebbnek nevezhető vele kapcsolatban, az talán a tetoválás, ami az oldalán van. Ez is természetesen a szektához kapcsolódik; neve jelentéséhez kötődő motívumot kapott ő is, akár a többiek.

Belső tulajdonságok

Az évek alatt érzelmileg elhidegült. Mások fájdalma lassan az egyetlen, ami mosolyt tud csalni az arcára. Utálja az embereket, az emberek dolgait. Gyűlöli az eberi hülyeséget, a figylemetlenséget, amikor ismételnie kell önmagát mert valaki annyira bugyuta, hogy nem érti meg a dolgokat elsőre. Az ő szemében az ilyenek az életet sem érdemlik. A tévét, a reklámokat, a fogyasztói társadalmat mélységesen megveti. Mobilja is csak azért van, hogy gyorsan el tudják egymást érni a szekta többi fejesével. Szeret viszont olvasni, és rideg, kimért személyiségéhez képest eléggé művelt. Nem is gondolná az ember, de szereti a színházat, szerinte a történetmesélés akkor érte el csúcspontját, mikor színészek élőben játszották el az anekdotákat. A szekta mellett eltöltött idő alatt megszerette a gyilkolást, és a könyvekből összeszedett biológiai tudásának köszönhetően nagyon szeret okosan kínozni. Tudja ugyanis az emberi testen mely pontok a legérzékenyebbek, és hol a legfájdalmasabb. Figyelmes, és precíz emellett jó a memóriája. Nem hisz egyetlen felsőbb istenségben sem, minden vallást csuklóból hülyének néz, persze ezt nem mutatja ki. A saját szektája felé tiszteletteljes, és mivel nagyon jól hazudik, az emberek egy szempillantás alatt bekajálják minden szavát. Nagyon magabiztos, és a maga módján ijesztő. Egyetlen dolog iránt maradt benne hűség és tisztelet; az írás, a költészet világa iránt. Mindig is írt, és mostanában is megfordul néha kezében a toll. Nem tartja magát különösebben nagy koponyának, mégis jó áron el tudja adni dalszövegeit különböző rappereknek, meg zenészeknek. Főleg azért keresek egyébként őt, mert neki nem kell a hírnév, és szarik arra, ha úgy adják aztán el a szöveget, hoyg ezt ők írták. Tudja már, milyen undorító az emberiség, ezért próbálja nem is idegelni magát az ilyeneken.

Történet

Kétszáz év, több mint kétszáz rohadt év ezen a sárbolygón, és Zhou már kezdetek óta utálta az embereket. Egy ideig próbált hozzájuk alkalmazkodni, felvenni a szokásaikat, még a teste eredeti tulajdonosával is igyekezett megbékélni, de valamiért nem ment. Az elején esetlen srác volt. Jólelkű. Önzetlenséggel szeretett volna minnél több barátra lelni, mert a lelkének túl sok teher lett volna egy ellenség. Mindig mosolygott, és ha kellett, mások műszakját is átvette a manufaktúrában, később pedig a gőzmeghajtású gyárakban, hogy azok ott lehessenek a gyermekük születésénél, a nagyanyjuk temetésekor, vagy akármilyen nagyobbnak számító eseményen. Sokáig figyelte az embereket, hogy mit csinálnak, mi az, ami számukra mindennapos, és a lehető legjobban próbálta őket leutánozni. Más férfiakhoz hasonlóan megpróbált párt szerezni, de túlságosan kedves jelleme elijesztette a nőket. Sokan azt hitték, mesterkedik valamiben, s hogy mosolya csupán egy álca. De ez nem így volt. Ő tényleg próbálkozott, hosszú évekig, de mégis ő jött ki a legtöbb szituációból vesztesen. Az emberek kihasználták, becsapták, nevettek a naivságán. De hirtelen jóra fordultak a dolgok; szerzett egy menyasszonyt, akivel tökéletesnek tűnt minden. A lány teherbeesett, szóval egybekeltek. A következő lépés az összeköltözés lett volna, viszont a férfinek nem volt semmi pénze. Honnan is lett volna, mikor eddig mindent megadott másoknak? Neki nem maradt semmi. A nő nagyon dühös lett, folyamatosan azt szajkózta, hogy ő most nagyon csúnyán át lett verve, és reméli, hogy a gyermek halva születik, mert semmi kedve felnevelni egy senkiházi gyerekét. Az első nagyobb heg ekkor esett meg azon a bizonyos kőszíven. Mivel sem ő, de a gazdatest sem bírta már ezeket a megpróbáltatásokat, kézenfekvőnek tűnt az öngyilkosság. Következő életében már próbált másokkal nem törődni, de amennyire leszarta őket, úgy jött minden magától, amiért pár éve a lelkét is odaadta volna; feleség, gyerekek, egy egészen jó állás a banknál.. Szóval jól ment a szekér, na, de egyre tisztábban kezdte látni, milyen undorítóak az emberek. Kihasználják a másikat, földbetiporják azt, aki segíteni mer nekik, és aztán csak nevetnek a másik naivitásán. Minden egyes elnyomott alkalmazottról az előző élete jutott eszébe, de közbelépésről szó sem lehetett, hiszen ha kiáll egy random, alacsony rangú alkalmazottért, azzal a saját pozícióját teszi kockára. A gyerekeket meg valamiből etetni kell ugye. Minnél több keserűséget nyelt mindenfelől, annál érzékenyebb lett. Otthon napiszinten vita volt, de nem csak a feleségével, hanem serdülő gyermekei is kezdtek visszabeszélni. Egy hosszú nap után, mikor már csak vacsorára és némi alvásra vágyott, arra ért haza, hogy megint valamin megy a hsizti. Az egész ház zengett, és neki elege lett. Elege lett, hogy bármit a gyerekei elé rak, az nem tetszik nekik, és hogy csúfot űznek mindenből. A férfi az őrültek nyugalmával, fütyörészve sétált ki a fészerbe puskájáért, amit a betörők ellen tartott itthon. Szépen betöltötte, majd sorban lelőtte családtagjait, s magával is végzett. Családja elvesztése valamelyest megrázta, még akkor is, ha ő végzett velük. Szerette őket a maga módján, de mind ugyanolyanok voltak, semmi tisztelet nem volt bennük, így menniük kellett. Muszáj volt. Feltétel nélküli hatalom, szabadság, no meg egy olyan pozíció, ahonnan nem túrják ki, ha másnak akar segíteni. Ennyire volt szüksége, és meg is találta a megfelelő helyet; mégpedig az egyik legnagyobb olasz maffia tetején trónolva. Újra lehetett családja, és habár itt is voltak viták, de az ő szava szent volt. Ha valakit meg akart menteni a nyomorúságos élettől, és az emberiség, a bürokrácia markának szorításából, könnyűszerrel megtehette, nem kérdőjelezte meg senki. Sőt, akiken segített hálából és tiszteletből csatlakoztak a családhoz, így az csak erősödött. Hosszú évekig élte fénykorát a család. Fegyvereket, drogot, meg embereket csempésztek, de ezzel neki nem volt semmi dolga. Mindenki tudta mit kell tenni, és csinálták is kérdés nélkül. A pénztárcák csak dagadtak, míg be nem épült közéjük egy tégla. Ő érezte a bajt, de mivel nem volt semmi bizonyítéka, nem érte meg neki erdőtüzet szítani a családon belül látszólag a semmiért. Szóval kutatni kezdett. Egy olyan testvériséget, szektát vagy gyülekezetet keresett, ahol vakon hallgatnak rá, és nem kell attól félnie, hogy valaki véget akar vetni az ő szórakozásának. Míg ő elvolt a kutatásaival, a tégla által hozott rothadás lassan felette az egész családot; a tagokat vagy szintén kémmé formálta, vagy csak egymás ellen fordította. Akikkel pedig nem lehetett mit kezdeni, azt megölték. De ő nem foglalkozott vele. Szorgosan keresgélt, és szerencsére nem eredméyntelenül. A család ugyan széthullott, ő pedig a rendőri rajtaütés előtti estén meghalt. Kivételesen nem öngyilkosság miatt, szimplán kiöregedett. Viszont mielőtt a másvilágra kerülhetett volna kivénhedt gazdateste, elégetett minden egyes jegyzetét a szektával kapcsolatban. Nem akarta, hogy bárki kövesse őt oda, esetleg a redőrség rájuk találjon, és megpróbálja ezt is elrontani. Negyedik "újjászületésekor" egy ázsiai család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Eredetileg úgy tervezte, hogy ebben a testben, ezt az életet felhasználva kutatja fel a szektát, és kideríti mi is kell pontosan hogy az ember tag lehessen, de a test túl alkalmasnak bizonyult, szóval amint lehetett, csatlakozott. Manipulatív jellemként hamar sikerült babérokra törnie, és habár az ottani maszlagból egy kurta szót sem hisz el, nagyon hatásosan elő tudja adni magát. Vezérként nagyon jól érzi ott magát, és habár hülyeségnek tartja a szekta szabályrendszerét, a posztja megtartása végett muszáj azokat követnie. Így esett meg, hogy kényelmes helyét elhagyva Magnolia Valley felé vette az irányt, egy szökevényt követve.