Ignace Wallace 634 (26) férfi jangyal étteremlánc tulajdonos heteroszexuális
	Lara // laraaaa.gp@gmail.com

Külső tulajdonságok

Magas, úgy 195 centi körüli szerzetről van szó, ehhez a magassághoz pedig megfelelő testalkat is társul. Nem egy testépítő, de 600 év alatt sikerült szépen kidolgozott porhüvelyt varázsolnia magának, noha a különféle sportokat csak kíváncsisága miatt űzte egy-egy ideig. Jellegzetes, férfias arcvonásai elsőre keménynek tűnhetnek; kreol bőrét arcán szeplők díszítik, mélyfekete szemei felett erős, vastag szemöldök húzódik, szája általában egyenes vonal. Arcszőrzetétől nem szívesen válik meg, kisebb szakáll vagy borosta formájában mindig ott van rajta. Hosszú, dús, természetesen hullámos barna haja rendszerint szabadon lebeg, vagy éppen kontyba fogva rejtőzik el egy-egy kalap alatt. Öltözködése egészen változatosnak mondható. Sötét mintás zakók, egyszerű bőrkabátok, szövetkabátok, pólók jellemzik ruhatárát; talán inget ritkábban hord, helyette inkább felvesz egy pólót a zakó alá. Imádja a kiegészítőket, mintás zoknikat, s egy-egy kinézetéhez elengedhetetlen darabnak számítanak a különféle kalapok, bakancsok, gyűrűk és vékony láncok, melyeket előszeretettel aggat magára egyszerűbb napokon is.

Belső tulajdonságok

Ignace egész lényének megvan a maga különös varázsa, egyfajta felszabadultság, valami megmagyarázhatatlan szabadságérzet támadhat az emberre, mikor ránéz - ő bizony tényleg az, aki annyi mindent látott már 600 év alatt, hogy nem sok mindenen lepődik meg, és ez az átható nyugalom, természetesség azonnal feltűnik, ha megszólal. Ignace Wallace hidegvérét és épelméjűségét a száműzetés hosszú évtizedekig romokba döntötte, de végül szép lassan visszatért önmagához. A külsőségeket félretéve, ha belemásznánk a fejébe, igazán egyszerű lenne leírni őt: ő az, akire egy átlagos polgár habzó szájjal dobálja a "pesszimista", "borúlátó" és hasonló címkéket, holott saját bevallása szerint inkább csak realistaként próbálja meg látni ezt a közemberek által ismert egyszerű világot, arany középutat tartva jó öreg szarkazmusa, jólelkűsége és felelősségtől mentes énje triumvirátusában. Nem kell olyan szigorúan komolyan venni melankóliáját, ő maga sem teszi - valójában időnként lehet csak elkapni amint keserű mosollyal mered ki a világra, ez amolyan belső dolog nála. Mióta száműzték alaposan kiélvezi az életet, s közben próbálja meglátni a jót a Földön és saját környezetében, és 600 év után is keresi az újdonságokat, azok pedig mindig akadnak, hiszen az ember maga érdekes teremtmény. Olykor komor és baljós képek lebegnek előtte, máskor pedig előbújik bolondos természete - ez a némileg spontán és hazardírozó jellem szeret elbújni az antracitot megszégyenítő mélyfekete szemekben, majd néha előbukkanni, s az addig ismert összeszedett, megbízható és következetes Iggy képét kérdőjel alá helyezni. Legyen akár csípős, akár tetszelgő, Ignace majdnem minden ízben kapható lehet, s általában képes megőrizni hidegvérét a legtöbb helyzetben, alapvetően nem egy temperamentumos jellem. Ezen kétes szimfóniák összessége mind-mind ott lapul a mandulavágású íriszekben, magukba burkolva azt a titokzatosságot, amellyel kifelé merednek. Néha olyan mintha nem is a jelenben élne, elmúlt időket vagy jövőbeli képeket nézegetne, de mégis szeret odafigyelni környezetére. Egyértelműen az a fajta, akinek a közösség megléte vagy nem megléte nem okoz különösebb bonyodalmakat, barátja a napnyugta és a csillagok, egy csipet humor, a gitárja, meg egy kiadós este néhanapján. Összességében egy pozitív és bizakodó ember, s nincs az az isten, ami elvehetné tőle jó öreg humorát (melyet egyébként inkább csak kivételes esetekben szabadít rá másokra, s inkább csak önnön szórakoztatására szolgál), örök pesszimizmusába burkolt reményét és mélységes odaadását az arra érdemesek iránt. Játékos személy, a néhai ellentmondások ellenére stabil belső világgal és legalább ugyanolyan szilárd külső megjelenéssel. Belső hangja (ahogy azt ő nevezi) által vezérelt meglátásai és jó megfigyelőkészsége jellemzően jó szolgálatot tesznek, rendszerint hamar átlát másokon és környezetén egyaránt, mondhatni kreatív ember, aki ha kell a jég hátán is megél. Összességében a józan ész határain belül (s néha azon túl) próbálja terelgetni életét, szlalomozva az univerzális közöny és különös ábrándok színes kavalkádja között.

Történet

Jeffrey Baines 41 éve koptatta már eme fáradt Földnek ingoványos talaját, mikor is egy véletlen folytán francia földeken járva belebotlott Julie Lucroyba, ha úgy tetszik majdnem szó szerint. A nő fiatal volt, jóval fiatalabb, s Jeffery legnagyobb meglepetésére ugyan, de ez a hölgy feltörte azt a bizonyos szerzetesi pecsétet, amelyet a "vén róka" magára nyomott még hosszú évekkel azelőtt, hogy kereskedelmi útja során összehozta volna őket a sors azon az emlékezetes párizsi éjszakán. Hiszen minden kezdet nehéz - mosolyogta Jeff, akárhányszor rákérdezett valaki kalandos találkozásuk estjére. A baleset következtében ágyhoz kényszerült, s a róka egyre csak arra lett figyelmes, hogy a nő szinte nap, mint nap meglátogatja - így kezdődött hát Ignace Wallace története. Jeff és Julie románca hamar burjánzani kezdett, 1372 decemberén pedig össze is kötötték életüket, és a családalapítást sem halogatták sokáig. A fiú 1375 egy borongós őszi napján látta meg a napvilágot nem máshol, mint Franciaország fővárosában, s valamivel később követte őt egy kislány is 1377 tavaszán. A Baines család egyébként békés, idilli mivoltát sokáig semmi nem zargatta - egyszer azonban minden jónak vége szakad, kinek korábban, kinek hamarabb. Igance a születés és halál felügyelőjként tengette napjait a Mennyek szolgálatában, munkáját pedig tökéletesen végezte hosszú, hosszú éveken át - rengeteg ember születésénél és halálánál volt ott, életútjukat azonban soha nem követhette végig. Szótlan, magának való szerzet hírében állt odafenn, aki nem foglalkozik az emberekkel, de aki egy kicsit is ismerte tudta, hogy valójában rendes alak, pusztán elvolt a saját kis világában. Iggy utolsó küldetése a Wallace család volt - a kisfiú 7 évesen életét vesztette egy kegyetlen betörés során, s a családból csak a kislány és édesanyja maradtak életben. Iggy egy őrangyal által szerzett tudomást a veszélyről, s kíváncsisága levezette őt a Földre, tehetetlenül végignézve a tragédiát. Jelen volt ő azelőtt is háborúnál, összeesküvéseknél, de közelről akkor tárult elé először igazán a kegyetlenség. Az ekkor még viszonylag fiatal angyalból először bukott ki mélyről jövő haragja az emberiség iránt, fellázadt isten ellen és nem volt hajlandó tovább végezni munkáját, mondván, hogy olcsó játszma ez, melyet az alkotó űz. A halál, mint egyfajta megváltás fogalmaként élt benne addig, de egyetlen nap elég volt neki a Földön, hogy rájöjjön, nem ilyen egyszerű a helyzet. Végignézte azt is, miként száműzték társait, köztük néhány egykori kedves barátját is, sokszor bizony igazságtalanul - idővel nem bírt tovább tétlenül ülni a Mennyekben, nyugodt szívvel végig nézve többezer élet kudarcát. Ezután fordultak feketébe megtépett szárnyai, ő pedig elhatározta, hogy vadászni kezd a rossztevőkre - számtalan gyilkost tett el láb alól, másokat pedig csak megleckézetett, de hamar rájött, hogy teljesen értelmetlenül: nem tudja elpusztítani a rosszat. Azóta sok év telt el, sok helyet bejárt, 600 év történelme nyugszik lelkében, tehát volt ideje szép kis életet felépítenie magának - vagyona egy részét rendszeresen adományokra fordítja, mellette pedig minden ízében élvezi az életet. Legújabb célpontja Magnolia Valley lett. Újonnan nyitott éttermén dolgozgatva került a városba, ahol - mint azt már párszáz évvel ezelőtt is tudta - sokféle lény megfordul. Sokáig csak távolról figyelte a városkát, idővel pedig úgy érezte ideje közelebbről is megismernie azt, hátha ráakad pár rég nem látott ismerősre, vagy legalábbis nyomot hagyhat a város fejlődése s a lakosság életének jobbá tétele érdekében.