Bernadea Chava Chadda
|
|
|
|
Hachi // hachi.roleplay@gmail.com
|
Külső tulajdonságok |
Kezdésnek megemlíteném a magasságát, ami átlagosnak mondható, ugyanis körülbelül 168 cm lehet. Súlya épp, hogy megüti az 55 kg-t, amit első ránézésre ki sem néznél belőle. Eléggé vékony a testalkata, és az a pár kiló is pont megfelelően oszlik el rajta. Nőies idomokkal áldották meg, lábai hosszúak, hasa lapos, feneke éppen megfelelően kerek, mellei pedig pontosan annyira teltek, hogy még akaratod ellenére is azokat veszed elsőnek célba. Sosem feküdt kés alá és nem is tervezi az élete hátrelvő részében sem. Minden természetes rajta, ezalól pedig a haja sem kivétel. Gyönyörű barna, hullámos fürtjei vannak, amit általában leengedve hord. Második dolog amit nem nehéz észrevenni rajta, azok a szép őzikebarna szemei. Arcán többnyire mosoly ül, még annak ellenére is hogy élete nem valami fényesen alakult. Mindig próbál erősnek mutatkozni, talán ez miatt is nézik egy erős nőnek. Bőre színe sötétebb, így sminkeléskor is csak némi arcpirósítót használ. Szemeit olykor kiemeli némi kis színnel, de van, hogy csak szempillaspirált használ. Nem szereti az erős színeket, ezért sem túlozza el sosem a sminkelést. Rúzst szinte soha sem használ, maximum egy kis szájfényt. Egyedül szemöldökét húzza ki sötétebbre, ugyanis az hajához képest eléggé világos. Annak ellenére, hogy tökéletes alakkal rendelkezik, sosem mutatja meg. Nem szereti a testhez álló, szűk ruhákat, általában bő ruhákat hord, amivel eltakarhatja a mellkasán levő égési heget. Pár éve szerezte, mikor testét megszállták és bár szerencsére sikerült kiűzni, a heg élete végéig kísérteni fogja. Elrejteni általában ruhákkal szokta, de van, hogy púderrel fedi be. Ettől függetlenül szeret divatosan öltözködni, szereti a cipőket és a kiegészítőket, azonban soha sem túlozza el. Továbbá első ránézésre egy magabiztos nőnek tűnik, aki jól megvan a bőrében, viszont ez egyáltalán nem így van.
|
Belső tulajdonságok |
Egy kissé visszahúzódó, nem túl beszédes lányról beszélünk, aki igazából nem mindig volt ilyen. Nehéz gyerekkora, illetve élete volt, amit igyekszik elfelejteni, de kinek menne ez olyan könnyen? Mindennapjait általában egyedül tölti vagy a családjával, ezért lett ennyire zárkózott. Ha nem muszáj nem keresi a társaságot, nem sűrűn jár el otthonról, egyedül a munkahelyére, ami ugyanolyan visszafogott és csendes, mint ő maga. Kerüli a bajt és a hangzavart, ha tömegben van egyszerűen eluralkodik rajta a félelem. Egyébként viszont egy barátságos és kedves lány, aki ha teheti mosolyog, ezzel is elrejtve érzéseit. Nem túl magabiztos, könnyen zavarba lehet hozni. Nehezen bízik meg másokban, eléggé nehéz a bizalmába férkőzni, de nem lehetetlen, viszont ennek köszönhetően könnyen befolyásolható is. Amilyen nehezen lehet a bizalmába férkőzni, olyan könnyen el is lehet veszíteni. Türelmes típus, nem rohan soha semmivel sem, szereti kivárni mindennél a megfelelő pillanatot. Ha nem muszáj nem beszél, főleg nem a múltjáról vagy magáról. Imádja a könyveket, amibe kislány kora óta temetkezik, ezért is a legmegfelelőbb ez a munka számára ami most van. Szabadidejében is sokat olvas, eléggé művész lélek. Könnyű megbántani őt, ahogyan a negatív dolgokat is könnyen magára veszi. Nem egy törtető fajta, ahogyan nem is nyomul. Ha valaki felkeltette az érdeklődését lassan közeledik és úgy próbál meg információkat megtudni róla. Nem szeret mások terhére lenni, ezért sem áraszt el senkit sem a problémáival, ami valljuk be elég sok van neki. Szeret másokon segíteni, ha tud segít is, viszont azt utálja ha az ő életébe akarnak beleszólni. Úgy érzi nincs joguk megmondani mit tegyen vagy mi lenne neki a legjobb, egyedül a pszichológusának beszél és árulja el gondjait. Pánikbetegségben szenved, ami évek óta gyötri. gyakran tör rá szorongás és félelem, amit nehezen küzd le. Talán ez az oka annak is, hogy elkerül másokat, ugyanis nem akar a terhükre lenni.
Kapcsolatok terén teljesen elveszett, értem ezt arra, hogy sosem volt még kapcsolata. Természetesen sokan udvaroltak neki, ahogyan randikra is járt, de egy csóknál tovább egyszer sem jutott el senkivel sem, ugyanis ilyenkor gyakran rátör a pánik. Sosem volt még szerelmes, eddig senkihez sem sikerült közelebb kerülnie, vagy éppen hozzá nem került senki sem túl közel. |
Történet |
Huszonnégy éve láttam meg a napvilágot egy hideg, esős napon Magnolia Valley városában. Nagymamája emlékére a Bernadea Chava nevet kapta. Egy átlagos családban született és szeretetben nőtt fel. Ő volt a család első gyermeke, majd 2 évre rá világra jött húga, Meadow is. Már akkor sokat volt testvérével, vigyázott rá és az évek során nagyon közel kerültek egymáshoz. Szinte sosem veszekedtek, kiálltak egymásért, Chava mondhatni nem csak a nővére, de egyben a legjobb barátnője is volt. Viszont nem mindig volt minden ennyire tökéletes az életében. Egy nap váratlanul valami furcsa dolog történt vele. Mintha nem is önmaga lett volna, úgy érezte, mintha valaki irányítani akarta volna őt és gondolatait. Eleinte szülei nem vettek észre semmit, később jöttek csak a változások. Azt hitték lányuk megőrült, ugyanis egyik percben még kedves volt, másikban pedig éppen az ellenkezője. Kutatni kezdtek, orvoshoz is elvitték, később kiderült mi is ennek az egésznek az oka. Chava testét megszállták, ami meglepő volt már az ő korában, hiszen közel tizenhárom éves volt. Szülei teljesen kétségbe voltak esve, nem tudták mitévők legyenek. Hetek, sőt hónapok teltek el így, végül egy ajánlat után vitték csak el egy nőhöz - aki valójában boszorkány volt -. Ugyan nem igazán hittek ebben az egészben, hogy majd ez az asszony segíteni tud nekik, viszont mindent elkövettek volna azért, hogy visszakapják lányukat. Szerencsére a kiűzés sikeres volt, ám Chava elméje nem "tért vissza", nem lett ugyan olyan, mint régen, mellette pedig a mellkasán a kiűzés során egy égési sérülés is keletkezett, amit máig ott visel. Évekig élt elmezavarral, pszichológushoz járt, gyógyszereket szedett, míg hosszú idő után sikerült végre kikezelni ebből az egészből.
Mikor már lassan sikerült mondhatni teljesen kilábalnia ebből a dologból, újabb tragédia következett be. Családját autóbaleset érte, a szüleinek szerencsére semmi komolyabb bajuk nem esett, azonban húgát elveszítette. A lányt súlyos állapotban szállították kórházba, azonban nem tudták már megmenteni. Innentől kezdve szinte életkedvét is elveszítette, nem érdekelte semmi, ahogyan élni sem volt túl sok kedve. Hosszú évekbe telt, míg valamennyire össze tudta magát szedni, azonban az a vidám, jókedvű Chava többé már nem térhetett vissza. A külvilágnak ugyan azt mutatta, hogy rendben van, de belül szenvedett. Tudta jól, hogy élete már soha sem lesz olyan, mint azelőtt volt, ugyanis elveszítette azt a személyt az életében, akit a legjobban szeretett. Azóta nem csak a megszállás utáni gondjaival látogatta az orvosát, pontosabban a pszichológust, hanem a húga utáni sokk miatt is. Újra rendszeressé vált a gyógyszerszedés, közben előjöttek rajta furcsa dolgok is, ami idő után kiderült, hogy pánikbetegség, ami valószínű a sok sokktól és stressztől alakult ki nála.
Azóta ugyan nyugodtabb életet él, rengeteg időbe telt ugyan, hogy kikúrálták ebből, de persze semmi sem lett már olyan, mint régen. Chava nem csak külsőleg változott meg - értem ezt az öregedésre -, hanem belsőleg is. Viszont, hogy ő is normális életet tudjon élni, megtett mindent ez ügyben. Újra tanulni kezdett, mint egy átlagos tinédzser, barátokat is szerzett, később pedig miután elvégezte az iskolát dolgozni kezdett. Külön költözött szüleitől, saját kis lakásba, hogy végre megtanuljon önállóan is élni, ami sikerült is neki, ugyanis mind ezek mellett szülei egy nyugodtabb helyre vágytak, ezért elhagyták a várost és vidékre költöztek. Chava a városban akart maradni, hiszen szerette új otthonát, ahogyan a munkáját sem akarta elveszíteni. Szüleivel persze máig tartja a kapcsolatot, azonban ő továbbra is próbál önállóan megélni a saját keresetéből. |
|