Deorwine Aaren 209(28) férfi sárkány - éjfúria szabadúszó biszexuális
	AnonymusPsyche // -

Külső tulajdonságok

Az égimeszelők családjába tartozik a közel két méteres testmagasságával. Alkata kisportolt, izmos, emellett bőrfelületének minden szeglete élő vászonként funkcionál: testének nagy részét különféle tetoválások díszítik, némelyik mély gondolatok szüleménye, némelyik pedig spontán kipattant a fejéből. Arca jóvágású, erős állkapocsvonallal és arccsonttal rendelkezik, amik az idők során egyre jobban és jobban láthatóak, de egyáltalán nem lehet azt mondani rá, hogy nem jóképű. Szeme a sötét ötven árnyalatában játszik, néha még ő maga sem tudja pontosan, milyen színű is, de ez a legkevésbé izgatja. Árnyalata mindig a kék határán belül mozog: a türkiztől egészen az éjsötétig. Szeme körüli sötét karikák a kialvatlanság jeleinek tűnhetnek, holott valamivel túlvilágibb erők mutatói. Haja sötétbarna, ami nem túl változatos formákban díszeleg. Arcszőrzetére viszont annál inkább: kénye-kedve szerint hol megnöveszti, hol már az első nap után leborotválja. Repertoárja a ruhák terén kimerül a sötét színekben: sötétkék, sötétszürke, fekete. Bár sokat dolgozott, hogy teste vonzza a tekinteteket, utál félmeztelenül járkálni, a trikót is nehezen tűri meg. Lábbelije legtöbbször bakancs.

Belső tulajdonságok

Élete, bár tragikusnak mondható, sosem hazudtolta meg önmagát, és mindig megmaradt olyan rideg, visszahúzódó férfinak, amilyen mindig is volt. Azt viszont nem lehet rá mondani, hogy a szíve kőből volna, tény, hogy a szeretet nem tartozik az erősségei közé (most már). Bár az arca rezzenéstelennek tűnik, a türelme végestelen-véges, ha olyan hangulatban találják meg, akkor az istenek kegyelmezzenek annak az embernek! Ebből kifolyólag egyáltalán nem társasági lény, mi több, kerüli embertársai közelségét. Undorodik tőlük és a felfogástól, amit képviselnek, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ő maga is hasonló romlottságban éljen. Amit szabad Jupiternek alapon. Nem csak emberkerülő, a fajtársaival sincs éppen jó viszonyban. Azt a felfogást erősíti, hogy a világ körülötte nélkülözhető, egyedül ő maga az, aki képviseli a hibátlanságot. Túlságosan nem kell emiatt hibáztatni, mert valamilyen szinten igaza lehet. Az viszont erős ellentmondás, hogy ő maga ugyanúgy viselkedik, mint a nélkülözhetők, így egyfajta paradoxon személyisége van Deorwine-nak. De őt, akárcsak sok minden más, nem érdekli. Nemtörődömsége, „filozófiája” rendkívül ellenszenvessé teszi, emellett társul hozzá éles nyelve is. Egyáltalán nem rest kimondani, amit gondol, bármennyire is képes megbántani vele a másikat.

Történet

Ami nem pusztít el, megerősít, szokták volt mondani, és ez többszörösen is igaz Deorra. Hogy ez a megerősödés mennyire vezet jó irányba, az más kérdés, de tény, akárcsak a páncélja, ő is erősebbnél erősebbé vált az évek során. A gyerekkora nem indult zökkenőmentesen. Apja már korán elkezdte fia képzését, ami nem sokban különbözött egy rabszolga-neveltetésnél. Deor éveken keresztül gyakorolt az apjával, de leginkább csak azért, hogy ne kelljen utána hallgatnia azt, hogy mennyire életképtelen hüllő is ő. Mindeközben az anyja egyre kétségbeesettebben kezdett aggódni fia épségéért, mikor megtudta, mennyire kegyetlenül bánik vele a férje. Megpróbált a férfi lelkére hatni, hogy enyhítsen a szorításán, hiszen még csak gyerek, de a férfi nem hagyta, vasszigorral folytatta a tanítást. Deorwine hat éves volt, amikor az apja eltűnt, pár nappal később pedig megtalálták a holttestét: szíven szúrták. Anyja rögtön tudta, ki tehette ezt, de az akkor még gyerek Deornak nem említette, akit nagyon megviselt apja halála. Bármennyire is kínozta őt, gyötörte az évek során, a fiú mégiscsak az apját látta benne, aki példaképként szolgált: az egyik legerősebb éjfúria volt, akivel valaha is találkozott. Miután meghalt, Deor a kiképzések hiánya miatt nem fejlődött tovább, holott az apja azt mondta neki, hogy innentől sokkal jobban kell erőltetni a tanulást, hogy még erősebb lehessen felnőtt korára. Bármennyire is megvolt benne az akarat, bármennyire is szeretett volna erős lenni, az önsanyargatás útját nem választhatta. Hat éves volt még csak, de a fájdalom természetét már ismerte. A kortársai között igazi kívülállóként járkált. Miután az anyja vette át az apa szerepét, Deorwine első leckeként megtanulta, hogy az emberek között sohasem változhat át, mindössze akkor, ha szükségét érzi. Deornak ennyi elég is volt, hogy egyszer sem változzon át, de még csak a képességeit se használja. Mégsem tudott beilleszkedni. Tudta jól, hogy ő több, mint a vele egykorúak, tudta, mégsem merte ezt fitogtatni, mert félt, hogy az anyja ezért megbünteti. Tinédzserkorára tudatosult benne, hogy a képességeit tudja fejleszteni, ezért időnként eljárt éjszaka a szabadba, hogy ott aztán gyakorolhasson, ameddig csak akar. Rájött, hogy az éjszaka leple alatt való gyakorlás sokkal hatékonyabb, mint a fenyítéssel elkövetett edzések. Talán mégsem tudott mindent az apja. Idővel az árnyékok világát is sikerrel felfedezte magának, pár hónap alatt olyannyira értett már hozzá, hogy egyik pillanatról a másikra képes volt kortársai közeléből elillanni, ami bizony sokszor hasznára vált. Látva, mennyire magánakvaló volt Deorwine, társai hamar gúny tárgyává tették őt. Eleinte csak szekálás szintjén nem hagyták békén őt, de ez idővel egyre durvább és durvább atrocitásokba ment át. Ha Deor nem tanulta volna meg olyan jól az árnyékok uralását, többször is összeverve tért volna haza. Egyszer néhány srác, akiknek a kezéből többször is kicsúszott Deor, követni kezdték éjszaka, és meglátták, amint a fiú épp sárkány formájában gyakorol. Azonnal futásnak eredtek, de Deorwin észrevette, és üldözni kezdte őket. Nem azért, hogy megölje őket. Eleinte csak a hallgatásukat kérte volna, azonban eszébe jutott, hogy élete legmegalázóbb helyzeteit nekik köszönheti. Magából kikelve rárontott a három srácra, majd megölte őket. Holttestüket csak napokkal később találták meg, azonban a hír hamar eljutott minden ember fülébe. Elkezdték keresni a szörnyeteget, aki végzett a fiúkkal, de Deorwine anyja azonnal sejtette, hogy ki volt a tettes, ezért mihamarabb el akart tűnni a városból. Így került 17 évesen Magnolia Valley-be. Anyja mindent elkövetett, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyják maguk után, ugyanis jól tudta, léteznek olyanok, akik nem szívlelik a mágikus lényeket. Ezt elmondta Deornak, aki rögtön kihívásként fogta fel az egészet. Első gyilkossága rendkívül könnyen ment neki, a következő még könnyebb lesz. Meg akarta ismerni az ellenséget, akiről csak annyit tudott, hogy léteznek. Többször hatalmas közönség előtt használta a képességét, ami nem kis feltűnést keltett, emellett az idővel kialakult gyilkolási vágyát óvatlan embereken élte ki. Hamar híre ment ennek is, és meg lett ennek a következménye. 24 éves volt, mikor az anyja holttestét megtalálta a házuk verandáján. Szíven szúrták egy nemesacél pengével, amibe egy vésett felirat volt: Csak ésszel! Két évszázad alatt több száz vadászt végzett ki azzal az egy céllal, hogy megbosszulja az apja és az anyja halálát. Utóbbi óta már ésszel öl: felkutatja, megvizsgálja a gyanús és szokatlanul sokat tudó embereket, majd végez velük, anélkül, hogy bizonyossá válna, hogy tényleg vadászok. Aki sokat tud, annak meg kell halnia, tartja a fejében ezt a szentírást. Emellett nem csak a családját, de élete szerelmét, Lianát is elvesztette. A század közepén találtak egymásra. Ami különös, hogy Deorwine egészen addig a lehető legtávolabb tartotta magát az emberek közelségétől, azonban a lány első pillantásra elszédítette. A férfi művészetszeretete és Liana ámuldozó jelleme szinte tökéletes harmóniát alkottak, ami csak fokozódni látszott, amint egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Miután Deor elmondta a lánynak, hogy ki is ő valójában, Liana nem rémült meg, sőt, még inkább szerette ezért. Különlegesnek tartotta. A titok megosztását követő első telihold alkalmával megölték őt. Deorwine jelleme az évek során egyre inkább eltorzult, és lassan már csak a bosszú vált az egyetlen mozgatórúgójává az életben. Tudta jól, hogy akit keres, az már meghalt, azonban a leszármazottai egészen biztosan itt élnek a városban. Sorra kelti a feltűnéseket, akár a homlokára is kiírhatná, hogy ki is ő valójában, annyira megmutatja magát mindenkinek. A hatás pedig még mind a mai napig várat magára. De amint megjelenik a bosszú vérvonala, minden létező erejét fel fogja használni, hogy megbosszulja szerettei halálát.