Lear Rogue Valcot 300 (26) férfi szellem hacker biszexuális
	Shadows // -

Külső tulajdonságok

Lear nem mondhatja el magáról, hogy hihetetlen magasságával a felhőket ütné, hiszen ez utóbbival nem rendelkezik. Teste kellően izmos, kifejezetten örül, hogy halála előtt fordított némi időt edzésre. Alakra sem túlságosan ijesztő, mivel vállai se különösebben szélesek. Az egyetlen, ami aggodalmat ébreszthet az emberekben, az a nagyon gyakran arcán virító sunyi vigyora. Amúgysem tűnik arcra megbízhatónak, már a vonásaiból is kiszámíthatatlanságot lehet kiolvasni, hát még ha “mosolyog”! Akik először látják, azoknak gyakran egy ravasz róka jut róla eszükbe, nem is véletlenül. Ha túlesnek az első viziten, és szavak terén is kibontakoznak, akkor a beszélgetőpartner hamar rájön, Rogue remekül csavarja meg a szavak jelentését, és még annál is jobban fogalmaz kétértelműen. Arcvonásai vajmi kevés férfiasságot mutatnak, de azért nőiesnek sem mondanám őket. Haja fekete, és általában kisfiúsan borzas, igaz szükség esetén baj nélkül eligazgatja. Szemei igézően kékek, s állandóan huncutság csillog bennük, mintha gazdájuk éppen valami rosszaságon törné a fejét, ami az esetek nagy részében igaz is. Mindezek mellett aki hosszabb ideig kénytelen szemezni vele, egy idő után kellemetlenül kezdi érezni magát, ugyanis Lear képes olyan hatást kelteni, minta belelátna a másik lelkébe. Márpedig előtte sosem jó ötlet felfedni a gyengepontjaidat, mivel számíthatsz rá, hogy felhasználja őket ellened! Öltözéke rendkívül változatos, nagyjából bármit felvesz, ami tűrhetően áll rajta. Színek terén inkább a sötéteket kedveli, de a pasztell árnyalatokkal sincsenek komoly problémái. Ellenben a rikító színeket ki nem állhatja. Gyakran hord valami apró kiegészítőt, ami általában órát foglal magába, de időnként egy-egy nyaklánc is becsúszik, persze csak a szolidabb fajtából.

Belső tulajdonságok

Nos mit is lehetne elmondani szellemként a személyiségéről dióhéjban? Hát nem sok jót, az biztos. Az átlag ember számára egy nárcisztikus, egoista állatnak tűnhet… ez azonban nem teljesen helyes így. Tiszában van az adottságaival, mind a jókkal, mind a rosszakkal, igaz, az előbbit felfújja, az utóbbit meg elhallgatja. De ez azt hiszem így logikus. Már halála előtt is nagy volt a szája, de azután… egy rövid időre mégjobban megnőtt a mellénye. Szerencsére az évek folyamán ez a hatás egy kicsit alábbhagyott, de továbbra is egy idegesítő görcs maradt. Egyszerűen imád mások idegein táncolni, idegesíteni őket, avagy szórakozni velük. Ez amolyan hobbiféle nála. Nincs elárasztva jó tulajdonságokkal, és a meglévőeket is szívesen titkolja. Rendkívül türelmes, elvégre ő már sehova sem siet, ráadásul kíméletlenül alapos is, szóval minden fellelhető módszert felhasznál. Összességében nem egy erőszakos szellem, de ha felbosszantod könnyen számíthatsz valamiféle megtorlásra, amihez biztosan felhasználja az elektromos ketyeréidet.

Történet

Rogue emberként nem élt túlságosan érdekes életet. Egyszerű halandó volt, aki semmivel nem lógott ki az egyszerű emberek hosszú sorából, kivéve talán a nagy száját. Úgy gondolta, ő bármilyen nőt megkaphat, és egy “használat” után el is lökhet magától. Ez egy ideig elég jól is ment neki, sorra törte a szíveket. Ezekután azt várnánk, végét egy felszarvazott férj, egy dühös atya, vagy egy megcsalt lány okozta, de a helyzet ennél sokkal komikusabb volt… igaz nem neki. Ő ugyanis akkoriban még semmit sem tudott a természetfeletti lényekről, s önimádatában egy vámpírt is ki akart dobni. Nem tudni, hogy a nő komoly érzelmeket táplált-e irányába, vagy esetleg csak az nem tetszett neki, hogy nem ő dobhatta a férfit, de arra a kijelentésre, hogy “Végeztem veled.” ő is hasonlóképpen válaszolt. Konkrétan nekiesett Learnek és megvacsorázott belőle. Semmit nem bízott azonban a véletlenre, nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen a kilétéről, illetve tettéről, így az utolsó cseppig kivéreztette a férfit. Rogue érezte, hogyan távozik testéből az élet, és nagyon meglepődött, amikor néhány órával később egyszercsak kipattantak a szemei és felült. Kishíján szívrohamot kapott, megjegyezném nemcsak ő… az anyja, aki megtalálása óta ott gubbasztott mellette. Szívesen maradt volna otthon, de az anyja biztosra vette, hogy csodatörtént, ami részben igaz is volt, ezt azonban bőszen hangoztatta is, s ez már korántsem volt olyan szerencsés, így Lear inkább lelépett, mielőtt anyját boszárkánysággal, vagy ki tudja miegyébbel vádolták volna meg. A következő pár évet képességeinek megismerésével töltötte. Közben megkereste a vámpírt, aki megölte, és őt boldogította társaságával. Aztán, mivel anno anyja is sokat piszkálta amiatt, hogy tanuljon, menjen egytemre, meg miegymás, így úgy döntött, itt az ideje annak is. Kijárt zsinórban hármat-négyet, majd ezt megunván új elfoglaltság után nézett. Mivel a háború nem kifejezetten érdekelte, a különböző találmányok irányába kezdett el érdeklődni. Szellemként nem jelentett neki különösebb nehézséget bejutni oda, ahol ezeket fejlesztették, tanulmányai pedig segítették a különböző szerkezetek működési elvének megértésében. Így jutott el a számítógépekhez. Ezeket kifejezetten érdekesnek találta, ezért szinte mindig a fejlesztők között lebzselt. A későbbiekben sem tágított mellőlük. Éppen ezáltal első kézből jutott hozzá a különböző ismeretekhez. Természetesen az internet feltalálásakor is jelen volt. Mivel végigkövette ezek megszületését és kibontakozását, nagy tapasztalattal és tudással rendelkezik etéren, vagyona nagy része is ehhez köthető. Mivel ráért, elsajátította az összes programozási nyelvet, s most hackerként foglalatoskodik, bár inkább poénból, semmint pénzszerzési céllal, igaz néha napján bevállal egy-egy komolyabb melót.