Agathe Margoux 28 nő ember újságíró biszexuális
	Moonie // -

Külső tulajdonságok

169 centijéhez 57 kg párosul. Ha akarja tökéletesen tudja hozni a törékeny nő illúzióját, akinek csontjai egy szorosabb öleléstől összeroppannának. Alkatra vékony, és nem sokan néznék ki belőle, de ütött már ki férfit egy csapással. Puszta kézzel. Szóval jó erőnlétnek örvend, amit a személyi edzőjének köszönhet. Önvédelmet is tanult már a középiskolás éveiben, szóval nem ő lesz az a csaj, akit az éj leple alatt kirabolnak, esetleg meg is erőszakolnak egy sötét sikárotban. Világos bőréhez sötétbarna haj és kékeszöld szemek társulnak. Öltözködését tekintve nagyon nőies, mondhatni lírai. Szereti a ruhákat, a lengébb, esetleg virágos dolgokat, a pasztell színeket, a szoknyákat és habár néha túlöltözik, azért sose ment magassarkúban túrázni. Megjelenését egyébként javarészt hangulata határozza meg. Ment már dolgozni fésületlenül, az előző nap sminkjét viselve, illetve flitteres miniruhában is. Akármilyen outfitet válasszon is, egy óriási táska mindig ott díszeleg a vállán. Ez kivételesen nem divatolásból, egyszerűen túl sok a cucca.

Belső tulajdonságok

A diktafonja és a határidőnaplója nélkül nem lenne sehol. Meg a jóöreg fényképező. És a notebook. Remélem, mindenki indokoltnak érzi az óriási válltáskát. Kicsit szétszórt, mondhatni kaotikus jellem. Alapvetően kíváncsi, mindenre és mindenkire, és van egy megszokott kedves, barátságos jelleme, amivel az emberek felé nyit. Mivel folyton több projekten dolgozik egyszerre, az évek alatt sikerült tökélyre fejlesztenie a figyelem megosztását. Iszonyatosan jó problémamegoldó. Mindig kattog az agya, és a reggeli kávé után nincs olyan gond, amit ő meg ne oldana. Imádja emiatt a fejtörőket, a rejtvényeket, és imád beszélni. Annyi a szerencséje, hogy a munkahelye állja a telefonszámláját, különben már réges rég tönrement volna. A nagy általánosságban őszinte, és ezt ugyanúgy el is várja mindenkitől. Persze ő is szokott füllenteni, főleg, ha munkáról van szó, és hozzá kell jutnia egy adott információhoz, de ezen kívül nem titkolózik, vagy hazudgál fölöslegesen. Ő pontosan annyi, amennyit mutat.

Történet

Apja képzőművész - festő/szobrász/keramikus -, anyja pedig énekesnő, festő és egyetemi tanár. Apja francia, anyja pedig finn, így otthon angolul beszéltek, de a finnt és a franciát is anyanyelvi szinten beszéli. Franciaországban, egyke gyerekként nőtt fel, így érthető ha a franciát tekinti anyanyelvének. Óriási szeretben nevelkedett. Szüleivel az első egyesét ugyanúgy megünnepelték mint az ötösöket, és minden nap elmondták neki, hogy ő mennyire különleges. Fiatal tinédzserként bontakozott csak ki "írói" tehetsége. Verseket, haikukat írogatott önmaga szórakoztatásából, amit otthon örömmel mutatott meg. Az apja mivel látott benne fantáziát, megmutatta az egyik ismerősének, aki tök véletlenül egy óriási kiadónál dolgozott. Így jelent meg egy 100 költeményből álló kötete "16 és boldog" címmel. Ez egyébként relatíve sikeres kötet volt, nem világhírű, de azért volt belőle egy kis nyereség. Suliban közben az iskolaújságnál is ő volt a főszerkesztő. Habár az apja csak később vallotta be, de ezeket a lapokat örömmel osztogatta olyan ismerősei körében, akik vagy egy nagyobb kiadónál voltak, vagy ismert napilapnál szorgoskodtak. Mindenkit letaglózott egyébként a lány tehetsége; kora ellenére nagyon érett gondolkodásra vallott minden írása, s ahogy leérettségizett jöttek is az állásajánlatok. Agathe választott egyet, és azóta ott dolgozik. Van is franciaországban egy kis lakása, macskája, boldog élete, de neki Magnoliába kellett utaznia. Mármint nem volt muszáj, csak feldobták a lehetőséget a szerkesztőségben, hogy valakinek le kéne csekkolnia mennyire igaz, hogy Magnoliában nyüzsög a természetfeletti, és a lánynak tetszett a meló. Felszerelkezett hát két pisztollyal, mindkettőbe vegyesen tölt arany és ezüst golyókat is, illetve egy nevetségesen éles zsebkéssel, minek pengéje szintén aranynak és ezüstnek a brilliáns ötvözete.