Jess Hayes Kingsley "Jessie" 26 férfi vérmacska - hópárduc munanélküli homoszexuális
	Dahlia // dahlia_gp@indamail.hu

Külső tulajdonságok

Kereken 180 centi magas, ez pont elég arra, hogy ne vesszen el a tömegben. Teste kellemesen izmos, és büszke is rá - csak úgy nem szokása a kockáit mutogatni, de ha úgy kerül rá a sor, hogy meg kell szabadulnia a felsőjétől, akkor azt gond nélkül megteszi. Kissé napbarnított bőrén egy darab tetoválás sincs, de még csak hibák sem nagyon - puha és selymes bőre van. Mozdulatait tekintve mindenéből a magabiztosság és a nemesség sugárzik. Szőkésbarna haja a válláig ér, általában csak hagyja kiengedve, de mikor éppen olyan kedve van, összefogja egy kontyba. Annyi szent, hogy az összképen egyik frizura sem ront, más szóval nem is nagyon lehet illetni, mint dögös. Arca hosszúkás, részleteiben véve nem tökéletes, de pont ez teszi karakteresebbé az egész megjelenését. Az összhatásba nem nagyon lehet belekötni, telt ajkai és kékeszöld szemei miatt elég nehéz nem odafigyelni rá. Általában nem hagyja a képét elburjánzani, bár az teljesen a kedvétől függ, hogy mikor borotválkozik. Pár napnál tovább úgysem bírja ki. Öltözködése elég vegyes, egyedül annyi mondható el minden egyes ruhadarabjáról, hogy meglehetősen drága volt. A legtöbb ruhája márkás, néha még designer darabokban is látni. De az biztos, hogy bármit is kap ki a szekrényből, az veszettül jól néz ki, legyen az elegánsabb vagy lazább, teljesen mindegy. Szeret jól kinézni, és nagyon ritkán fog mellé. Nincs valami sok kiegészítője, de ha olyan kedve van, szívesen hordja őket.

Belső tulajdonságok

A lehető legegyszerűbben úgy tudnánk megfogalmazni, nehéz eset. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán ismerik, már ha egyáltalán létezik ilyen, ugyanis szinte teljesen kiismerhetetlen. Nem igazán rendelkezik barátokkal, ennek pedig nem az az oka, hogy ő maga ne próbálkozna, vagy hogy ne tudna valakit csak úgy leszólítani, sokkal inkább az, hogy hosszútávon még nehezebb elviselni. Sokszor eltaszítja magától azokat is teljesen akaratán kívül, akiket nem szeretett volna, csak éppen így sikerült neki. Viselkedésében nincs túl sok szabályszerűség, már ami az alapokat illeti: első látásra ítél, de igazából ő sem tudja teljesen, hogy mi alapján. Fokozatosan bontakozik ki, ahogy megismeri az embert - és vet fel újabb meg újabb kérdéseket. Sosem lehet tudni, mi lesz a reakciója egy adott dologra, éppen ezért nehéz vele a kommunikáció. Szeret a középpontban lenni, és legyünk őszinték, elég nehéz nem észrevenni, mikor éppen jelenetet rendez, vagy csak úgy általában, amilyen stílusban beszél vagy viselkedik másokkal. Mondhatjuk úgy is, hogy figyelemhiányos, nem tévedünk vele sokat. Azokkal, akikkel nem szimpatizál, vagy nem váltanak ki belőle különösebb érdeklődést, meg sem próbál normálisan viselkedni. Bunkó és arrogáns, sugárzik róla az egoizmus, minden porcikája azt üzeni, hogy jobb másoknál. Szeret irányítani másokat, a manipulációtól sem riad vissza. Imád vitatkozni, főleg, ha a partnere is vevő rá, és nem csak dobálózik a szavakkal. Ő is próbál érdemi érveket felhozni, de ha igazán olyanja van, bármibe bele tud kötni, ami átcsaphat szőrszálhasogatásba. Képtelen kontrollálni az indulatait. Fel lehet hergelni egy pillanat alatt, olyankor pedig gyakran előfordul, hogy nekiugrik annak a személynek, kiabál, akár tör-zúz, néha viszont egyszerűen elküld melegebb éghajlatra. Az intenzív rész csak pár percig tart nála, de utána akár órákig is elég egy rossz szó, hogy újrakezdje az egészet, egyébként ha nem szólnak hozzá, csak magában morog. Azzal, aki szimpatikus neki, fogjuk rá, hogy egész normálisan is tud viselkedni. Ez nála annyit jelent, hogy nem egészen bunkó, de azért lehet rajta érezni, hogy felsőbbrendűnek tartja magát - ez az érzet még akkor is megvan, ha ő törekedne arra, hogy ne tűnjön ilyennek. De hát képtelen palástolni. Innentől kezdve lehet, hogy egyre jobban a rossz oldala fog megmutatkozni, nála nem lehet tudni. De az is lehet, hogy nem. Annyi biztos, hogy ha eléggé megbízik már az emberben, előbb vagy utóbb, de el fog jutni arra a pontra, ahol igenis látszani fog, hogy van szíve, ahogyan érzései is. A szerelemről, mint olyan, azt is mondhatjuk, hogy letett már. Nem érdekli. Az egyéjszakás kalandok viszont annál inkább, gyakorta jár éjszakai bárokba és klubokba, hogy érdekesebbé tegye az estéit. Akivel mégis közelebb kerülnek egymáshoz, azt is szexkapcsolatnak nevezhetjük még a legnagyobb jóindulattal is. Ha valamilyen csoda folytán mégis érez valamit, akkor a partnere elmondhatja magáról, hogy különleges, és ő valószínűleg olyan darabokat is láthat majd Jessből, amiket nagyon kevesen, és bár elsőre bizarrnak tűnhetnek, segítenek megérteni azt a képet is, amit a nagy többségnek mutat. Van az a pont, mikor eljut oda, hogy egész kedves legyen az adott személlyel, sőt, mi több, talán még aranyos is. Valójában nem több egy figyelem- és szeretethiányos kisfiúnál, aki nem tud eligazodni az emberi érzelmek szövevényei között, és valaki, aki nem csak megérteni nem tud, de önmagát megértetni a világgal sem. A hozzá igazán közel állóknak mer egyedül mesélni azokról a dolgokról, amik bántják, vagy épp csak előttük tudja természetesen, kényszerek nélkül kifejezni azt, amit érez. Habár rettenthetetlennek tűnik, és törekszik is rá, hogy ezt a képet fesse fel magáról, valójában rengeteg múltbéli sebet szorongat a szívén vaskesztyű. Erősnek mutatja magát, de belül már gyerekként összetörte a megfelelési kényszer - ezért épített fel egy olyan illúziót a külvilágnak, ami szerint egy érzéketlen tuskó. Egyébként elmondható róla, hogy különleges világképpel rendelkezik, emiatt is nehéz megérteni sokszor. Azt pedig véletlenül sem mondhatjuk el róla, hogy buta lenne. Sok értelmes és egyedi gondolattal rendelkezik, de mint sok mást, ezt sem igazán értékelik benne. Viszont ő sem mindig tekint a külsőségek mögé, annyira hozzászokott, hogy magáról egy jó külső képet mutasson, hogy el is felejti, van más dolog ezen kívül. A tökéletességre törekszik - még akkor is, ha lehetetlennek tűnik. Makacs és maximalista, ezek a tulajdonságai nem engedik, hogy lejjebb adjon. A kétségeket eloszlatva, amúgy nehezen jön össze őszintén, de tud mosolyogni és nevetni is. Meg sírni. Egyik sem szokása nagyközönség előtt, de a hozzá közel állók társaságában egy idő után mindet meg fogja tenni, csak türelmesnek kell hozzá lenni. Rettenetesen önfejű és makacs, nem szereti ha megmondják neki, mit csináljon. Ő viszont nagy szeretettel osztogat ki parancsokat másoknak, és elvezi, ha úgy ugrálnak, ahogy ő akarja. Nem mellesleg nikotin- és koffeinfüggő.

Történet

Kezdjünk mindent az elején. Sterling Kingsley és Nadine St. Clair teljesen véletlenül találkozott össze egy szállodában a Bahamákon még tinédzserként. Mindketten családi nyaralásukat töltötték ott éppen. Egy hónapot töltöttek ott közös időben, kapcsolatuk pedig véletlenül sem volt felhőtlennek nevezhető ebben az időszakban. Ugy tűnt, a nyaralás végeztével soha többé nem látják majd egymást, de a sors három évvel később úgy döntött, hogy közbeszól... Mind a ketten ugyanarra a főiskolára kerültek, így találkoztak újra egy előadáson. Ster volt az, aki tiszta lappal szeretett volna indítani, ugyanis tetszett neki a lány. Nadine nem adta könnyen magát, de a kitartó munka meghozta az eredményét, fejét adta egy randevúra, aztán egy újabbra és egy újabbra... mígnem azon kapták magukat, hogy teljesen egymásba habarodtak, és még főiskolás éveik alatt kimondták a boldogító igent. Néhány évvel később érkezett a világra egyetlen gyermekük, Jess, akinek születése után szinte teljesen elhidegültek egymástól. A nagy szerelem mintha sosem létezett volna közöttük. Jessie alig látott köztük egy igazán békés pillanatot, és bár nem maradt túl sok emléke a gyerekkorából, vannak dolgok, amiket nem tudott kitörölni az idő sem. Például azt, hogy apja mindig is őt hibáztatta tönkrement házasságukért, és ezt nem is félt hangoztatni, amikor csak ketten voltak. Anyja mindent megtett érte, feltétel nélkül szerette, de hatéves korában el kellett őt veszítenie. Nadine mellrákban hunyt el. Így kellett egyedül maradnia az apjával, aki a legkevésbé sem értett a gyerekneveléshez és a háta közepére sem kívánta a fiát. Ritka alkalom volt, hogy leült volna vele beszélgetni, mondhatjuk úgy is, hogy sosem ismerték egymást. Csak két idegen voltak egy házban. Jessie-vel dajka foglalkozott, nélküle nem tapasztalt volna túl sok törődést. Tíz éves volt, mikor apja megismerte az igen dekoratív és fiatal, bár nem valami okos Reginát. Ahogy a kapcsolatuk komolyabbra fordult, elköltöztek az állam másik végébe, hogy új életet kezdjenek. Ekkoriban már elég húzósnak számított Sterling Kingsley neve az üzleti életben, ha nem volt elég a családtól örökölt vagyon, az ő saját keresetét sem lehetett kevésnek mondani - és ez volt az, amit Regina ki is használt. Számító dög volt, aki a pénzen kívül arra hajtott, hogy minél több embert tegyen tönkre, amennyire csak tudott. Élvezetét lelte a zsarnokoskodásban, míg kívülről egy ártatlan és aranyos lány arcát mutatta. Habár apja nem, legalább Jess tökéletesen átlátta a nőt, és meglátta a valódi énjét a mézes-mázos külső mögött. Bár hallgatott, nagyon nem nézte jó szemmel, hogy ez a nőszemély lépett be az életébe anyja helyett. Sterling viszont, hogy Regina előtt jó apának tűnjön, úgy tett, mintha annyira jóban lettek volna fiával. Így Jessie a szereteten kívül mindent megkapott, csak egy szavába került, az ára egész egyszerűen nem is számított. Teljesen el lett kényeztetve, természetesen mindenből a legjobbat és a legdrágábbat akarta - hisz úgyis megtehette. Bármi az övé lehetett szerető családon és barátokon kívül. Már gyerekként is heves természetű volt, amit nem igazán néztek jó szemmel. A másik ok az irigység volt, de azt valójában még élvezte is. Sokan apuci pici fiának tartották, ő viszont senkiknek azokat, akik róla beszéltek. Csak ő ismerte a saját életét, és nem mások. Senki nem tudott arról, hányszor aludt el sírva, olyan kérdésekkel az elméjében, hogy miért nem lehet legalább egy normális családja. Ahogy az apjával való veszekedéseiről sem, sem arról, hogy volt alkalom, mikor meg is ütötte. Szép lassan, amit tudott, azt kioltotta magából. A szíve egészen megkeményedett, egy burkot vont maga köré, és már annyira sem engedett közel magához senkit, mint ezelőtt. Eddig próbált jó gyerekként viselkedni és szót fogadni, hátha kicsalhat egy jó szót az apjától. De nem ment, belefáradt és már nem is érdekelte őt tovább. A kamaszkora sem volt egyszerű. A környék legerősebb elitgimnáziumában tanult - sosem volt buta, mindig tökéletes eredményeket produkált, így a bejutása sem jelentett gondot. De azért valamiféle dicséretet elvárt volna, de hova is gondolt? Természetesen semmi nem járt érte. A közösség itt is egy másik téma volt. Mindenkit le akart győzni, már ha alapból nem érezte magát jobbnak. Nem egy vetélytársa akadt, sőt, mondhatjuk, hogy még barátai is. Bár a legtöbbjük csak talpnyaló volt, élvezte, hogy vannak olyanok, akikkel tud beszélgetni. Senkivel nem kerültek túl közel egymáshoz, hiszen egy kissé mindenki tartott tőle az állandó kritizálása és mindent jobban tudó magatartása miatt. Ami ebben az időben még csak meg sem közelítette mostani stílusát... De egy szó, mint száz: az élete csak izgalmasabb lett középiskolás évei alatt, de nem egyszerűbb. Emiatt az sem volt meglepő, hogy gyakran töltötte az éjszakákat a városon kívül, ahol párduc képében rótta a természetet a Holdat bámulva. Valamiért ez volt az, ami megnyugvást jelentett neki. Így találkozott össze egy csapat korabeli vérmacskával, akik elfogadták olyannak, amilyen. Ettől kezdve gyakran találkozott velük, és ők voltak azok, akiket először igazán a barátainak nevezhetett. Sok mindenen ment velük keresztül, úgy élt, mint mindenki más az ő korában. Az otthoni körülmények egy fikarcnyit sem javultak, de hozzászokott a napi szintű balhékhoz, ezért már nem is igazán zavarták. Egy eset azonban még tovább bolygatta koránt sem egyszerű életét. Tizenhat éves volt - már majdnem tizenhét -, mikor Regina úgy döntött, kutat egy keveset a számítógépében. Bár nem gondolta, hogy ilyesmit fog találni, de ezérdekesebb volt, mint azt hinni merte volna. Jessie többször is látogatott felnőtt tartalmú oldalakat, ahonnan néhány videót le is töltött, és hogy még érdekesebb legyen a történet, minden filmen két férfi volt látható. Ő már évek óta sejtette, hogy a saját neméhez vonzódik, de sosem beszélt erről senkinek. Egyik nap, az iskolából hazaérve, ordítozó apja fogadta, aki feldúlva a szobáját, szinte mindent elvett tőle. De nem is ez zavarta a legjobban, hanem a szavak általi újabb késszúrás a szívébe. Meghallgathatta, hogy bár az apja eddig sem szerette, most aztán mélységesen csalódott benne. Hogy egy korcs, egy mocskos buzi, vagy hogy soha többé ne merje magát a fiának nevezni. Jess a szóáradatot félbeszakítva viharzott ki a házból - aznap éjszaka nem is tért vissza. Következő nap, ahogy hazament, csak Reginát találta otthon, na meg a saját dolgai közül a legfontosabbakat egy bőröndbe összepakolva, mellette egy borítékban rengeteg készpénzzel és egy üzenettel Sterling aláírásával, hogy menjen, ahova akar, de soha ne is lássa többet. Szíve szerint tényleg azonnal elment volna, de ennyi idősen, egyedül a világban lenni nem szerencsés dolog, ezt ő is beláthatta. Ezért halálosan megfenyegette Reginát, hogy beszéljen az apjával - Regina pedig beszélt is. Hosszas rimánkodás, könyörgés után végül, Jess maradhatott, de méginkább hűvös volt a ház légköre attól a naptól kezdve. Naponta jó, ha két-három mondatot váltottak apjával, Reginával pedig talán még ennyit sem. Ez volt az az időszaka, ahol a legnagyobb szüksége lett volna a barátaira, helyette azonban magába zárkózott, alig találkozott velük. Nem volt otthon túl sokat, de a szabadidejének jelentős részét egyedül töltötte. Amikor a barátai megkérdőjelezték a hogylétét, állandóan csak hárított, úgy tartotta, nincs szüksége a segítségükre - pedig a valóság az, hogy nagyon is volt, de ezek után nekik sem merte elmesélni a történetet teljes egeszeben. A barátságok pedig az idő múlásával szép lassan kihűltek, párhuzamban azzal, ahogy Jessie is eltüntetett magából minden jót, ami még bennemaradt, és egy burok közepébe zárta. Ez hozta az újabb áttörést. Eddig is kevés dolog érdekelte, de most már lázadt. Nem zavarta senki és semmi - nem hagyta, hogy zavarja. Mindent elvesztett, ami egy kicsit is számított, ezek után nem naradt számára, csak az, hogy jobbnak és jobbnak érezze magát. Valami mégis rávette, hogy megpróbáljon az apjával kibékülni, vagy egy fokkal jobbá tenni a helyzetet. A vele kapcsolatos megfelelési kényszer gyerekkorától kezdve fogva tartotta, és úgy tűnt, továbbra sem ereszti el, ezért szerzett magának egy álbarátnőt. Hazudott Sterlingnek, hogy csak össze volt zavarodva, csak kísérletezett, de nem meleg - és barátnőjeként mutatta be a lányt. Valójában pedig rengeteget volt meleg szórakozóhelyeken, volt néhány rövidebb kapcsolata, miközben apja abban a hitben élt, hogy Jessie tényleg heteroszexuális. Kapcsolatuk nem sokat javult, de legalább annyiban változott, hogy olyan volt, mint ezelőtt. Mégis lebukott. Állítólag apja egy barátja látta a városban egy másik fiúval, akivel leírása szerint több lehetett köztük, mint barátság. Sterling leintette, de mégis ott motoszkált valami a fejében. Mi van, ha mégis...? Kíváncsisága hajtotta, és hamarosan rá is kellett ébrednie, hogy Jessie mindvégig hazudott neki a barátnővel kapcsolatban, és ténylegesen a fiúkat szereti. Ezúttal is veszekedés következett, azonban most eljutottak oda, hogy kompromisszumot legyenek képesek kötni. Jessie csak úgy pasizhatott, ha azt teljes mértékben a házon kívül tette, apja ismerősei előtt pedig tagadnia kellett. Nem volt számára túl nagy a megpróbáltatás, amúgy sem csinálta volna másképp. Bekerült az ország egyik legjobb egyetemének jogi karára, és minden eddigi kapcsolatát megszakítva a kollégiumot választotta. Részben, hogy ne kelljen a családjával találkoznia, részben pedig azért, hogy teljesen új életbe kezdjen bele. Tetszett neki, hogy semmi sem korlátozza többé, annyit járt el, és oda, ahova akart, anélkül, hogy bárkinek is legyen akár egy szava is hozzá. Tanulmányai szempontjából még mindig úgy teljesített, ahogy azt önmagától elvárta. Főiskolai évei alatt forrott ki a személyisége leginkább olyanná, amilyen a mai napig is, ehhez pedig hozzájárult nem egy szerelmi dráma, és annál több megszakadt barátság. Senki nem viselte el maga mellett túl sokáig, de már megtanult együtt élni ezzel a ténnyel, csak úgy, mint sok mással, ami hozzá tartozik, és nem tudta megváltoztatni. Ahogy megszerezte a diplomát, kiköltözött New Yorkba. Az anyagi támogatást nem tartott sokáig kiharcolnia apjától, akinek szinte semmit nem jelentett párszázezer dollár. Szerette a várost, bár nem maradt ott túl sokáig. Másfél évet élt New Yorkban, ebben az időszakban dolgozott is ügyvédként, de leginkább az ottani életet, az elit szórakozóhelyeket élvezte, ahol elég gyakorta meg is fordult. A helytől az választotta el, hogy tudomást szerzett Magnolia Valley létezéséről. Ezelőtt nem is sejtette volna, hogy rátalálhat egy olyan városra, ahol ennyi hozzá hasonló nyomára akadhat - a róla írt cikkek többsége pedig erről tanúskodott... A változást egyébként is jól tűrte, de ahogy először szétnézett a városban, azonnal bele is szeretett annak környezetébe és hangulatába. Nem volt kérdéses, hogy megtalálta a számára ideális környéket.