Hawke Eirwen 157 (31) férfi főnix könyvtáros heteroszexuális
	Hayle // -

Külső tulajdonságok

180 centiméter magas nem kifejezetten izmos alkattal. Egyáltalán nem egy kétajtós szekrény kategória, bár nem hanyagolja el magát ez igaz. Viszont hiába mindez, ha nem megy el úszni, félmeztelenül futni meg a többi. Persze ez sem véletlen, az egész háta és az oldala tele van hegekkel. Arca egyszerre furcsa de mégis vonzó, bár ő az utóbbit sosem gondolja magáról. Kicsit hosszú vörös hajkoronája van amivel nem igazán szokott foglalkozni, elvégre ha elfekszi annál jobban áll neki. Nem tipikus madár, hogy tollászkodjon állandó jelleggel, hiába főnix. Szeplők borítják a sima arcát, bár ez hajszínéből adódóan nem meglepő. A borotvával jó kapcsolatot ápol, hiszen tudja jól, hogy neki a szakáll nem áll jól, meg amúgy is jobban érzi úgy magát. Öltözködése nem kifejezetten hétköznapi, elég érdekes dolgokat párosít néha, de igyekszik arra figyelni, hogy túlságosan ne legyen taszító vagy ízléstelen, maximum csak meglepő. Az öltönyt sem veti meg, igazából semmi baja sincs azzal, ha esetleg viselnie kell. Nem is érti sokszor, hogy a többi férfi miért utálja. Néha gyanakodva vagy bátortalanul mered ki a külvilágba zöld szemeivel, de ha teheti inkább egy könyvbe bújik, hogy ne figyeljenek rá. Mindig van nála olvasnivaló. Míg másnál különböző ékszer, óra az ismertető, nála pont ez.

Belső tulajdonságok

Rövidre fogva antiszociális. Nem azért mert hirtelen úgy döntött, ennek lelki okai vannak természetesen. Visszahúzódóbb az átlagnál és nehezen bízik meg az emberekben, még a kommunikáció is néhány esetnél nehezebb, főleg ha számára teljesen unszimpatikus a társasága. Kicsit szűkszavú is, főleg eleinte, de idővel később hajlandó megnyílni, persze előtte jó sokszor megfontolja ezt. Számtalanszor kétségek gyötrik és különböző dolgokon is hajlamos elmerülni gondolatban. Gyakorlatilag a külvilág felé sokkal kevesebbet kommunikál, mint amennyi a fejében zajlik. Bár nem szokása megbántani az embereket, ő mégis néha akaratlanul is azt teszi, mert túlságosan hallgatag, vagy nem a megfelelően használja a szavakat. Nem mintha nem tudná, hogy mégis hogyan kell, csak az sokféleképpen értelmezhető, hiszen nem fejezi be rendesen, tovább gondolja és később esik le neki, hogy baj van. Ezen tulajdonságai ellenére mégis igyekszik segítőkész lenni, főleg ha a munkájáról van szó. Tud néhanapján jó tanácsokat is adni, ha beszédes kedvében van. Az a legjobb számára ha valakivel egy hullámhosszra kerül, hiszen akkor könnyebb a beszélgetés is. Nem puffogó jellem és nehéz felidegesíteni, ráadásul amitől fél az mind a múltjából ered, ezért sem szívleli az embereket. Ettől függetlenül nagy szíve van és szerethető is, csak időt és teret kell neki hagyni.

Történet

Messzi Walesből származik, hozzá tartozik az érdekes akcentusa is amit néha nem értenek, mások pedig izgalmasnak tartanak. Jó maga meg sosem tudja levakarni magáról, hiába a sok év amit már megélt. Eddig már kétszer született újjá amivel nem is lett volna gond, viszont a mostani évében elkapták vadászok és innen ered a zárkózott jelleme. Sajnos nem ölték meg őt, pedig már sokszor azt kívánta. Inkább fogva tartották az ereje miatt és kínozták, hogy használja azt, segítve őket ezzel. Valamelyik megsérült súlyosan? Nem gond, a fogva tartott főnix majd meggyógyítja. A tollát viszont eddig még nem adta, akármennyire is kínozták érte. Nem véletlenül van rajta a sok heg, órákig nyúzták de nem tudták belőle kicsikarni. Akkor kívánta tényleg azt, hogy inkább haljon meg. Évekig ment ez így és teljesen reménytelennek tartotta a helyzetét, néha már az öngyilkosság is megfordult a fejében, ám egyik nap a vadászoknál történt egy kis galiba. Egy sárkány megölte az egyiküket (helló Alaric!) így inkább azt kezdték el kergetni. Mert szerencsére levadászni nem tudták, ráadásul Hawke el is tudott menekülni a börtönéből. Tétlenül próbált túlélni, bár nagyon nehéz volt számára, de a szerencse mellé szegődött, hiszen a sárkány, akinek köszönhette a szabadságát szó szerint az útjába szállt. Ő ajánlotta, hogy menjenek együtt inkább Magnoliába. Gőze sem volt arról, hogy milyen hely lehet, de egy vadásztanyánál csak nem lehet vészesebb ugye?! Eleinte nehéz volt a beilleszkedése viszont a még nála is furcsább jellemű boncmester mégis nagy segítség volt főleg, hogy volt hol laknia. Idővel mikor elég bátorságot érzett ahhoz, hogy egy újabb apró esélyt adjon az emberiségnek, csak akkor bújt elő a rejtekhelyéről és keresett magának állást. Egy könyvtáros pozíciót meg is pályázott amit szinte azonnal meg is kapott, hiszen bármit kérdeztek tőle irodalommal kapcsolatban, ő már rá is vágta a választ. Nemsokára már külön költözött és most a saját kis szerény kuckójában éldegéli hétköznapjait. Néha összefut a segítőkész sárkánnyal, legalább fél óra beszélgetés és kávézás erejéig, ilyenkor mindig jobb kedve lesz. Nem véletlen, hiszen mondhatni ő az egyetlen barátja ebben a szánalmas újjászületett életében.