Alexis Joanne Von Ulrich
|
|
|
|
|
Külső tulajdonságok |
Németesen hangzó neve ellenére alig van germán vonása. Esetleg a precizitása, de az majd a belső tulajdonságokhoz kerül. Sötétbarna haját általában rövidre vágja; egyrészt mert így szokta meg, másfelől pedig bunyónál sokkal kényelmesebb a rövid haj plusz nehezebb az ellenfélnek ha a lányt a hajánál fogva akarja megrángatni. Hajával egyébként nem sokat bíbelődik. Mosás, fésülés, és majd megszárad, ahogy akar. Bőre világosságán érződik csak igazán, hogy a "klánja" alkotta buborékban nőtt fel, és nemrég került csak az igazi élet terepére.
Káromkodásra született ajkai fölött íves orra trónol, szemei pedig mintha csak kacagnának. Ha stílusát egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám haversrác. Esetleg cimbiakocsmából. Bőrkabát, laza póló, vagy ujjatlan, szakadt farmer és bakancs. Néha acélbetkós, néha csak "sima" túrabkancs, de mindenképpen valami olyasmi, amivel lehet rúgni, ha arra kerülne sor. Ékszereket egyáltalán nem hord, ahogyan tetkói sincsenek, és sminkelni sem szokott. Egyedüli nőiesebb holminak tekinthető a halvány piros színű ajakápolója, de ezt is csak jobb fényviszonyok között lehet csak észrevenni. Parfümből egy testesebbet választott; markáns, fűszeres illatút - mondhatni férfiasat. Ahogy már említettem, ékszerei nincsenek, viszont a cigaretta, mint holmi divatos kiegészítő folyton ott van nála. Otthon sokan dohányoznak, pipáznak, esetleg tubákoznak, így elkerülhetetlen volt számára a rászokás.
|
Belső tulajdonságok |
Le sem tagadhatná, hogy férfiak nevelték. Férfivá. Amellett, hogy káromkodik, és általában nagyon őszinte, elővigyázatos is. Óvatos, figyelmes, ám ez viselkedésén egyáltalán nem látszik. Első találkozásra közvetlennek, jó humorúnak, barátságosnak tűnik. Egy tipikus iszogatós cimborának. Vele lehet disznó vicekkel dobálózni, kibeszélni, hogy vajon milyen bugyi van a terem túlvégén a bögyös kis szőkén. Sokszor kerül a társaság középpontjába őrült ötletei miatt - gyakran kezdeményez például idióta fogadásokat, vagy köt bugyuta egyezségeket. Ha valaki jobban megismeri, akkor jön csak rá a lány óvatosságára: amikor megy valahová, mindig tesz plusz köröket a hely közvetlen környékén, hogy lássa követik-e. Ritkán mondja csak el a teljes nevét, általában csak Alex-ként, vagy ha hivatalosabbra akarja venni a formát Alex Joan-ként mutatkozik be. Emellett precíz és habár eléggé "leszarom"-nak tűnik az egész nő, olyan dolgokat megjegyez, amiket más észre se vesz. Haragos apja előadásában ugyanazt a nevelést kapta, mint felmenői, és ugyanazokkal az elvárásokkal is állították szembe. Huszonegy éven át tanult; történelemről, régi korok költőiről, filozófusairól, gondolkodóiról, harcosairól. Klasszikusokat olvasott napi szinten, s erővel duzzasztották az intelligenciáját. Jó taktikust faragtak belőle, megtanították hogyan tartsa meg életveszélyben is a nyugalmát, plusz negyven féle képpen tud ölni a svájci bicskájával - ha csak a kés-részt használja.
|
Történet |
Alex egyenes leszármazottja Mary Hale-nek. Habár sosem ismerhette őt, büszke, ha csak arra gondol, hogy Mary után ő a következő a családban, aki nő létére boszorkány. Mary annak idején beleszeretett egy grófba, egy német grófba, aki átutazóban volt. Az úriember felkarolta a lányt, és hazavitte, hogy ott megesküdjenek. Mint az később kiderült a férfi is elég fogékony volt a mágiára, így elsőszülött gyermekük már a boszorkánylét áldásával született. Gyönyörű, okos fiacskájuk született. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy a legjobb tanárokat, és a legjobb nevelést érdemli. A fiú után született még három lányuk, boszorkányok mindegyszálig, de valahogy nekik már nem szánt a gróf olyan figyelmet, mint fiának. Mary emiatt nagyon szomorú volt, és nem is értette a dolgot, de próbálta nem firtatni. Tudta, hogy a nőknek kevesebb jár az élettől, de hogy a saját apjuk megtagadja tőlük a taníttatást?! Gyermekei lassacskán felcseperedtek; fia megnősült és született egy lánya. A családban az asszonyok nagyon boldogok voltak, ás az örömapa és nagypapa valamiért kedvszegettnek tűntek. Pár hónapos lehetett a gyermek, mikor a fiatal mennyecske újra teherbe esett - ezúttal fiuk lett. Az apa és a nagyapa figyelme is rögtön a gyermek felé fordult, és meg is indult ugyanaz a nevelési folyamat, mint amit már MAry egyszer végignézett - és akkor rájött. Rájött arra, hogy a Von Ulrich családnak a nők nem érnek sokat. Viszont a férfiak! Ők hordozzák a tökéletes géneket; életerősek, jó harcos válik belőlük, és fogékonyak is a mágiára... egyszerűen különlegesnek hitték magukat. Szexista agyukban született meg a gondolat, hogy az ő vérük kellett, hogy megszülessenek a tökéletes boszorkányok. A tökéletes férfi boszorkányok ugyebár, mert a nőket valahogy mindig elkapták.
Edzeni kezdték hát magukat. A legismertebb illetve leghatékonyabb küzdősportok mozdulatait felhasználva létrehozták a Von Ulrich-klán (mert ekkor már inkább volt klán, mint család) egyedi küzdősportját. A legedzettebb szem sem ismerhet fel egyetlen rúgást, vagy ütést sem, s így a velük való harc megjósolhatatlannak, már-már kaotikusnak tűnik. Klánjuk férfitagjaiból a lehető legtöbbet akarták kihozni, mind fizikailag, de mentálisan is. Magántanulóként íratták be őket a legjobb akadémiákra, viszont otthoni tanításukat nagyon hamar elkezdték.
Féltették a klánt. Hírhedten erősek voltak, emiatt a legelvetemültebb vadászok próbálták ritkítani soraikat. Az idő haladtával a klánnak már a vérében volt az óvatosság; sosem hagytak nyomot maguk után, hogy csak nehezen lehessen rájuk bukkanni, és büszkeségüket is láncra verve tartották egy nyomasztó pincében.
Alex édesanyja belehalt a szülésbe - ezzel megfosztván apját a lehetséges fiú utódtól. A boszorkány-utánpótlás viszont nem maradt el: Alex nagyon fogékony a mágiára, és kevés gyakorlás után is nagyon alacsony hibaszázalékkal tud performálni összetettebb varázslatokat is.
Beszélni és olvasni párhuzamosan tanult, s elméjét folyamatosan tömték a tananyaggal. Nyolcévesen esszét írt időre a hidegháború külpolitikai mozzanatairól. Apja folyton ellenőrizte eredményeit, s ha nem volt vele megelégedve, büntetés járt neki: kukoricán térdelés, esetleg favonalzóval tenyeresek sorozata... Az apja ilyen téren nagyon kreatívnak bizonyult; és haragtartónak. Nagyon nehezen akarta tudomásul venni, hogy nem fia, hanem lánya született.
Ugyanolyan "zsoldost" faragtak hát belőle mint a Von Ulrich klán többi ígéretes férfiutódjából, s mikor betöltötte a 21-et, apja kijelentette, hogy terepre szándékozik küldeni Alexet. A lány tiszteletteljesen elfogadta édesapja szándékát, és próbálta lenyelni félelmét. Ha a klán terepre küld valakit, az annyit jelent, hogy az apja meg van vele elégedve, és úgyérzi nem tud neki többet tanítani. Készen áll tehát az életre, és most ki fogják tenni a világban valahol, ahol egyedül kell boldogulnia, és az összes vadászt kiiktatnia, akivel csak összefut. Mindezt a klán védelmében.
Alexet körülbelül egy éve tették ki Magnolia Valley közelében az út szélére, és magára hagyták. Számlájára havi rendszerességgel érkezik valamennyi, hogy el tudja tartani magát, de klánja már semmiben nem segíti. Apja 2-3 havonta felhívja egy eldobható telefonról, hogy megtudja, él-e még a lány, illetve szagolt-e már ki vadászokat a közelben.
|
|