Ayred Uriel Eldenbayan 700 (34) férfi angyal ügyvéd heteroszexuális
	Shadows // 7aglaranna7@gmail.com

Külső tulajdonságok

Uriel nem panaszkodhat a kinézetére. Megjelenésére általában felfigyelnek az emberek. Felülről üti a 190 cm-t, teste pedig kidolgozott, de azért nem kelti azt az érzést, hogy tulajdonosa minden napját egy konditeremben tölti. Nem mondhatnám azonban, hogy Ayred nagy sportoló lenne, maximum titokban edz, s sosem próbálna ki olyan sportokat, ahol csapatban kéne dolgoznia, de ennek okát inkább talán a lelkében kell keresni. Öltözködése mindig elegáns, s ez az esetek nagy többségében öltönyt és valamilyen finom és enyhe színű nyakkendőt jelent, hisz a tekinteteknek viselője arcára kell szegeződnie, nem a feltűnő és csiricsáré nyakkendőre. Haja szőkés barna, gondosan hátrafésült és néhanapján enyhén zselézett, de csupán a tökéletes megjelenés érdekében. Arca karakteres, általában gondosan borotvált, de néha enyhén borostás, mindig gondosan az alkalomra kiszámítva. Szemei szürkék, enyhe kékes felhanggal, orra egyenes és egy picit pisze, ajkai teltek, de a legkevésbé sem nőiesek. Tekintetében ott bujkál némi huncutság, elsőre nagy tréfamesternek gondolná a gyanútlan szemlélődő, ellenben az sokkal inkább egy ravasz és számító róka gondos álcája. Nagy népszerűségnek örvend a hölgyek körében, ám igen magas követelménylistával rendelkezik a másik nemmel szemben. Ennek ellenére velük mindig elbűvölően viselkedik, akár egy lovag, amiben -tegyük hozzá- nagy tapasztalata van. Ez pedig csak az, amit az emberek mindig látnak. Ami viszont gyakran csak titokban lapul a hátán, az teszi teljessé a kinézetét, s babonázza meg igazán az embereket. A szárnyai hatalmasak, kitárva pedig bárkinek kisebbségi komplexusa lehet mellettük. Természetesen Uriel tollai is megfeketedtek amikor a Földre érkezett, neki mégis mázlija volt. Tollain a fekete és a szürke színek különlegesen keverednek, olyan hatást keltve, mintha mindig is így néztek volna ki, nem pedig utólagos módosítás lenne. Hát igen, a görények szerencséje.

Belső tulajdonságok

Tartalom tartalom tartalom Ayredet ha röviden és velősen akarnám jellemezni, azt mondanám róla, hogy egy arrogáns rohadék. Igen, és ezzel el is intéztem a fő tulajdonságait. De amennyiben valaki hajlandó mélyebbre ásni találhat mást is, a lelkének legmélyén. Bár oda lejutni sem egyszerű, tekintve, hogy zárkózott, s nehezen lehet lehámozni róla az arrogáns álarcát, ráadásul a feladat igen bicskanyitogató is, szóval kell hozzá türelem, nem is kevés. Saját értékrendje van ugyanis, ahol mondanom sem kell, hogy ő áll legfelül. Talán úgy lehet a leghamarabb jóban lenni vele, ha sikerül valamivel felhívnod magadra a figyelmét, mert ha direktbe bepróbálkozol nála, akkor csak a mellénye lesz nagyobb és beoszt az oktalan csodálói közé. Egyszóval neki kell kezdeményeznie. Habár ránézve meg nem mondanád, megvan a magához való esze. A végletekig türelmes és igyekszik mindig “ellenfele” gyenge pontjára tapintani, és azt kijátszani, ami általában sikerül is, nem egyszer becsülték már alaposan alá arrogáns viselkedése miatt. Nagyon aprólékos, minden kis részletre figyel, kíméletlenül alapos. Szeret mindenről tudni, és ilyen téren a törvénytelen eszközöktől sem riad vissza, persze mindezt gondosan titokban tartja. Alkalmazkodó, általában megtalálja a szorult helyzetekből is a megoldás felé vezető utat. Ellenben pocsék csapatjátékos, a vezetőszerep sokkal jobban illik hozzá. Gondolom hihetetlen magabiztosságáról szót sem kell ejtenem, ez sosem hagyja el. Ó, és ne felejtsük el, hogy a legtöbb dologban benne van, amivel beinthet a nagyságos papának, bár azért a gyilkosságot nem tolerálja, de a lopástól a csalásig bármilyen ügyben szívesen védi a bűnöst, megkeserítve ezzel a rendőrök életét. Egészen meglepő az a hihetetlen ragaszkodás, amit az övéi felé tanúsít. Egykori családjának tagjait mind a mai napig figyeli, s pár éve örökbefogadta az egyik elárvult leszármazottját. Kiharcolta magának, hogy a gyerek az ő utónevét kapja. Jó “nevelő”szülő, egyszerűen rajong a kölyökért és az is nagyon kedveli őt, szóval jól megvannak. És ezzel azt hiszem ki is merült a számára fontos személyek listája.

Történet

Uriel a bukását is arroganciájának köszönhette, hiszen önhittségében elengedte a füle mellett a figyelmeztetéseket, pedig abból aztán kapott bőven. Sosem gondolta volna, hogy tényleg elküldik melegebb éghajlatra, ám ez mégis megtörtént. Lekezelően bánt mindenkivel, az arkangyalokat kivéve, bár azért őket sem kímélte szavaival, ráadásul sok kellemtelenséget okozott a fentieknek. Időnként ugyanis csak úgy, se szó, se beszéd lement a Földre és okozott némi galibát. Arkangyal lévén már amúgy is fenn hordta az orrát, ám amikor lekerült a földre a nózija csak még feljebb került, szinte istenítette magát. Ráadásul -tegyük hozzá- jó helyre került, egy keresztény, királyi családhoz. Viselkedésével sikerült elhitetnie velük, hogy nemes. Először kicsit furcsa volt Ayrednek ez az egész, de aztán szépen és egészen gyorsan beletanult. Egy ideig lovag volt, a tornák bajnoka, amíg meg nem mentette a király egyetlen lányának az életét. Már azt is élvezte, hisz sütkérezhetett saját dicsfényében, ám azután még nagyobb tiszteletnek örvendett. Nem sokkal később, mivel a királynak nem született fiú gyermeke férjhez akarta adni a lányát, s a választása a “nemes” lovagra esett. Uriel nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, bár elfogadta az ajánlatot. A nászéjszaka is érdekesen telt, nehezen lehetett eldönteni, hogy melyik fél tud kevesebbet arról, hogy mit kéne csinálnia. Végül azonban csak összejött a mutatvány, és a volt lovag, immáron herceg  nagyon élvezte, amin nagyon meglepődött, hisz mindig úgy gondolta, az emberek primitívek és unalmasak. Az elégedettségének gyümölcse is lett, egy évvel később a felesége ikreknek adott életet. Ayred először nem csípte túlságosan a visító palántákat, ám amikor elkezdtek nőni, és már lehetett velük értelmesen is szót váltani… Uriel teljesen el volt bűvölve. Rajongott a fiáért és a lányáért is. Az előtt néha még titkon visszavágyott a mennybe, de utána már nem. Időközben az apósa meghalt és Ayred király lett. Ezt aztán végképp imádta, hisz hatalom került a kezébe. Nagyon meglepő, de igazságos és jó király volt, uralkodása alatt felvirágzott az ország. Csak a családja tudta a titkát, ugyanis még a házasságuk elején egyszer véletlen nem tudott uralkodni magán és egy szeretkezés alkalmával kinyílt a szárnya. A felesége teljesen ledöbbent, de a férje szárnyai  teljesen megbabonázták, s megtartotta a titkot, csupán a gyermekeiknek árulták aztán el. Idővel persze furcsa lett volna, hogy nem öregszik, így amikor a fia elég idős lett, hogy uralkodhasson, megrendezték a halálát. A későbbiekben még volt párszor király, de az első uralkodását egyik sem tudta felülmúlni. Gyakran csak úgy egyik napról a másikra eltűnt, megunta a sok pénzéhes seggfej hisztijét. Normális nőt sem talált, így több gyereke sem született. Szóval elmondhatjuk, hogy a következő párszáz évet végig unatkozta. Az  élete a világháborúk kitörésével kezdett megint érdekes fordulatot venni. Akkortájt a (részben későbbi) Szovjetunióban tevékenykedett. Tábornokként részt is vett a háborúban, bár a vérontásért nem rajongott túlságosan. Onnan újra politikai pályára tette a lábát és egy rövid ideig Sztálin segítője volt. Nem teljesen értett egyet azonban a módszereivel, így az első adandó alkalommal megpattant és kivándorolt Amerikába. Itt is próbálkozott a politikusként, azonban hamar rájött, hogy itt másról sem szól az egész, mint egymás lejáratásáról, így óvatosságból inkább mellőzte az egészet. Ezután több jogi egyetemet is elvégzett, s mostanában jól kereső ügyvédként tengeti a mindennapjait. Magnólia Valleyba nagyjából tíz éve költözött, s még egy jó ideig nem tervezi hátrahagyni.