Xavier Shane 18 férfi átváltoztatott vérfarkas - falkán kívüli diák, zenész heteroszexuális
	Mona // katherina.riordan@gmail

Külső tulajdonságok

Mit lehet elmondani róla? Egy 17 éves srác, akinek a magassága már túllépte a 180 centit, testalkata pedig ugyanolyan, mint a korabeli sportolóké. Széles vállai vannak és izmos felsőteste, amit azért olyan sűrűn nem villogtat. Arca is teljesen átlagos, igazából semmit nem lehetne mondani, amiben ő különbözne külsőre a korabeli fiúktól, teljesen átlagos. Az már más kérdés, hogy nem azért van olyan testfelépítése, amilyen, mert minden percét kosarazással tölti, hanem más okból (mondjuk kosarazni is sokat kosarazik). Haja mindig kócos, akkor is, ha esetleg megszervez olykor egy randit neki a hajkefével, így hát inkább nem is foglalkozik vele. Öltözködésére is hasonlóan nagy gondot fordít, ha reggel felkel, csak kikapja a szekrényből (legalábbis jobb esetben onnan) a legfelső farmert, akármilyen kopott is legyen az, majd hasonló gondossággal kiválaszt egy pólót is. Télen-nyáron ugyanezt viseli annyi kiegészítéssel, hogyha egészen véletlenül hidegebb lenne a kelleténél, akkor olykor mindezt megtoldja egy pulóverrel vagy egy dzsekivel. Egyszerre a kettővel sosem, a végén még meg találna sülni, azt pedig ugye senki sem akarhatja. Különleges külső megkülönböztető jegye? Hát az nem igazán van… már ha leszámítjuk az a megannyi sebhelyet, amelyet még gyerekkorában szedett össze, még azelőtt, hogy megváltozott volna az élete. De mindezen kívül nincs. Többször megfordult már a fejében, hogy tetoválást varrasson magának, de addig még egyszer sem sikerült eljutnia, ugyanis nem erőssége a spórolás, így pedig sosem volt rá elég pénze. Ékszereket sem visel, mert nem látja értelmét, csak útban lennének. Az egyetlen dolog, amit gyakran magánál tart (természetesen a mobiltelefonján kívül) a gitárja, ugyanis általában nem jön ki abból a pénzből, amit a nagybátyja havonta ad neki, így hát valamivel túl kell élnie.

Belső tulajdonságok

Kicsit talán ellentmondásos belülről a srác. Legbelül a szíve és a lelke legmélyén még mindig él benne az a fiú, aki azelőtt volt, hogy vérfarkassá vált volna. Az, aki minden nap más csínyt hajtott végre, az aki minden szabályt megszegett, ami nem tetszett neki és az, aki mindig rengeteg haverral volt körülvéve. Élete első 14 évében úgy élt, hogy mindig jól érezze magát. Ha párszor megszidták persze nem szerette, de voltak olyan dolgok, amik megérték még a szidást is. Cserfes, makacs kis kölyök volt, aki ha a fejébe vett valamit, azt véghez is vitte bármilyen nagy őrültségnek is tartották mások, bármekkora veszéllyel is járt. Őt hidegen hagyta minden érv a terve ellen. Mindig imádott a figyelem középpontjában lenni és megmutatni, hogy igen is ilyen bátor és ezt is meg ezt is meg tudja csinálni. Természetesen több hazugság is elhagyta a száját, de azt sose szerette, hogyha valaki áruló, így az olyanokat mélyen meg is vetette. Mindig kemény fiúnak mutatta magát és úgy is érezte, hogy őt aztán mind megijeszteni, mind megríkatni nehéz dolog. De azóta szinten minden megváltozott és ehhez nem is kellett más, mint egy farkas harapás. Először úgy tűnt minden csak egyre jobb lesz: felerősödött érzékszerveit jól tudta hasznosítani, hirtelen mindenben jobbá vált. De természetesen ennek is megfizette az árát. Szülei halálát követően, mintha pálforduláson ment volna keresztül. Hirtelen máris nem érezte magát olyan keménynek, a bűntudat és a szülei elvesztése iránt érzett mélységesen mély fájdalom (melyről soha fogalma sem volt, hogy bármikor is érezhet így) vastag fekete lepelként borult a fiúra. Magányba zárkózott, az egyetlen, akihez bármennyire is közel került az a nagybátyja, akinek borzasztóan hálás azért, ami érte tett. Többé nem kereste a társaságát a korabelieknek, költözése után csak bezárkózott lakásába. Nem maradt meg abból a kölyökből szinte semmi, aki volt. Bunkósággal taszítja el magától az embereket és bezárja magába minden érzelmét. Tudat alatt, büszkesége miatt félvén elismerni, fél attól, hogy bárkit is közel engedjen magához és szeressen, nehogy az úgy végezze, mint a szülei. Többnyire szótlan, ha pedig mégis megszólal, akkor nyers. Makacsságát nem vetette le, de már nem szükséges sokszor érvényesítenie, hiszen a maga ura. Az egyetlen dolog, ami megmaradt gyermekkorából, amitől nem tudott megszabadulni az a zene szeretete, így mivel kölyök még legbelül és nem tud a pénzzel rendesen bánni még most se, hó végére a gitárjával próbál pénzt keresni kisebb-nagyobb sikerrel. Még álmodozik a saját zenekarról, melyet még akkor festett meg maga előtt először, amikor először volt a kezében gitár, de nagyrészt a céljáért, az őt átváltoztató vérfarkas felkutatásáért él.

Történet

Szüleinek első és egyetlen gyermeke s az igazat megvallva sosem vágyott arra, hogy ez megváltozzon. New Yorkban, azon belül is Brooklynban született és eddigi életének nagy részét ott is élte le. Édesapja könyvelőként keresi a kenyerét, míg édesanyja egy környékbeli gimnáziumban tanít irodalmat és történelmet. Sosem voltak igazán eleresztve pénzzel, de soha nem is szenvedtek semmiben hiányt. Kis brooklyni lakásukban éltek, ahonnan könnyen meg lehetett közelíteni mindent. Xavier kisgyerekként gyakran töltötte az idejét a környékbeli parkban a többi korabeli fiúval és úgy is viselkedett, mint ők. Gyakran csináltak viccet a lányokból, kergették meg a kutyákat vagy ijesztgették az idősebbeket. Az iskolában is a „bajkeverő” bandába tartozott mindig, ezért előfordult, hogy a szüleinek meg kellett jelenniük az osztályfőnök, rosszabb esetben az igazgató előtt. A fiú gyakran kapott szidást is cselekedeteiért, de semmi sem törte le a kedvét… legalábbis egy darabig. 14 éves volt, amikor elkezdett a korosztálya bulizgatni, így hát természetesen ő sem maradhatott ki a jóból. Szülei azonban ellenezték a dolgot, hiszen úgy gondolták, hogy nem neki való még, hogy olyan helyekre járjon, mint amilyeneken ezeket a bulikat tartották. Ő azonban persze nem a szófogadóságáról volt híres világéletében, így hát ne ellett kétszer meggondolnia, hogy egy alkalmas este kiszökjön-e a szórakozás kedvéért, avagy sem. Így is tett, a buli előtt egy jó órával kimászott a szobája ablakán és biciklijére felülve kitekert egészen az elhagyatott gyárépületig, ahol a bulit tartották. Azt azonban nem vette számításba, hogy mivel ez lett volna az első ilyen bulija, azért nem feltétlenül vannak mások tisztában azzal, hogy ő is menne, ezért nem is lett értesítve, amikor a rendezvény helyszínét megváltoztatták. Pedig így volt. Ennek eredményeképpen ott állt késő éjszaka (nyár lévén elég későn sötétedett, akkor pedig már jócskán sötét volt) egymaga az elhagyott gyárépületnél, hoppon maradva. Bármilyen kemény fából is faragták, vagy épp bármilyen keménynek is mutatta magát, azért akkor ő is eléggé megszeppent, de nem volt mit tennie, fel kellett ülnie a biciklijére és hazatekernie. A probléma itt ütötte fel a fejét, ugyanis alig tette meg az útnak az egy tizedét egyszer csak valami vadállat ugrott ki elé az útra. Xavier természetesen azonnal lefékezte a kerékpárt és ott szemezett a hatalmas állattal, ami egy farkasnak festett a sötétben. A 14 éves fiú, még jobban megrémült, mint korábban és gyorsan el akart hajtani a nagy méretű farkas mellett, aki egyáltalán nem úgy tűnt, hogy el akar mozdulni onnan, sőt rá is vicsorított a srácra. Pont ez a mozdulata volt a hibája a gyereknek, ugyanis az állat támadásnak vette és nekiugrott, sikerült is elkapnia a gyerek bokáját. A fiú ezzel el is vesztette az egyensúlyát és elesett a biciklivel, de félelmében az adrenalin szintje az egekbe ugrott és sikerült elfutnia. Talán azért, mert látta, hogy a srác menekül, talán más okból, de az állat nem futott utána, így a gyerek mondhatni megúszta. Már hajnal volt, mire sikerült Xaviernek hazabicegnie, bokáján pedig ezer fokon égett a harapásnak a nyoma. Mivel egész gyerekkorában, annyi helyről esett már le, annyiszor esett már el, sérült már meg, hogy tele volt hegekkel és sebhelyekkel a teste, így tudta, hogy mi a teendője a sebbel. Szépen kitisztította és bekötözte a sérülést, még valami fertőtlenítőszert is fújt rá, mielőtt még ágyba bújt volna. Aludni azonban nem tudott. Még mindig úgy érezte, hogy a seb és lassan az egész teste is ezer fokon ég, de nem szólhatott… hiszen akkor megbüntették volna szabályszegéséért.  Másnap azonban már egyáltalán nem érezte a fájdalmat és a többi horzsolása is, ami a harapás után, az esésekor keletkezett, is csodával határos módon eltűnt. Letekerte a kötést a bokájáról és az ott lévő harapásnyom is már csak nyomokban volt meg. Nem tudta mire vélni a dolgot, főleg így gyerekfejjel nem. Kérdezni továbbra sem kérdezhetett, hiszen büntetés járt volna, ráadásul még kapóra is jött a dolog, hiszen ha észreveszik a sebeket a szülők, rögtön kérdezősködni kezdenek. Élete azonban ekkor visszafordíthatatlanul megváltozott. Hamarosan arra lett figyelmes, hogy egyre több mindent hall meg, lát meg, vesz észre, mint korábban és a reflexei is sokkal gyorsabbak. Hirtelen a sport terén is jobban kezdett el teljesíteni, habár addig sem volt ügyetlen. Furcsának találta a változásokat és a harapásnak tudta be őket, ami viszont mint kiderült nem is volt tévedés. Még körülbelül három hét telt el, és felragyogott éjszaka a telihold. Ő pedig olyat követett el, amit sosem fog magának megbocsájtani. Megölte a szüleit. A harapás vérfarkassá változtatta, a telihold pedig kihozta belőle a vadállatot, a kölyök meg egyáltalán nem számított ilyesmire… hiszen gyerek volt még. Borzalmas tettét követően elszökött otthonról és a városból, olyan messzire akart menni, amennyire csak tudott. Szülei halálára csak egy héttel később derült fény, és ekkor nyilvánították eltűntnek őt. A rendőrség teóriája szerint rablógyilkosság történhetett, hiszen észrevették, hogy pénz is tűnt el a házból (természetesen azt is Xavier vitte magával), és úgy vélték a gyereket elrabolták. Ráadásul a rablók is kutyákat vihettek magukkal, mert állatok végeztek a szülőkkel. Mire a rendőrség nyomozni kezdett, ő már több, mint száz km-re volt New Yorktól. Vonattal utazott és állomások árnyékában aludt, hogy ne találják meg. Végül nagybátyja megtalálta egy vagy két nappal azután, hogy bejelentették eltűnését. Xavier azóta se jött rá, hogy hogyan talált rá a férfi, de akkor nem is nagyon érdekelte a dolog. Azonnal magához is vette és zokszó nélkül alibit biztosított neki. Azt mondta a rendőrségnek, hogy a hegyekben voltak kirándulni, ott kempingeztek és ezért is csak akkor tudták meg, hogy megölték a szülőket. Amikor a fiú rákérdezett, hogy miért mondta ezt, a nagybátyja annyit válaszolt, hogy nem akarja, hogy a rendőrség faggassa őt mindenféléről, hiszen nagyon sok borzalmat kellett látnia így is, az is csoda, hogy sikerült elmenekülnie. Eszerint a nagybátyja is elhitte a rendőrség teóriáját. Magához vette a fiút, akinek valamilyen úton módón úgy tűnt sikerült eltitkolnia a férfi elől vérfarkas mivoltát. Az alatt az idő alatt, amit nála töltött a teliholdakkal is megtanult bánni, így komolyabban senkinek sem ártott azóta. Ebben mondjuk az is közrejátszott, hogy nagybátyja egy kis város szélén egy erdő mellett lakott, messze a többi lakostól. Egy évvel később költözött a fiú, a nagybátyja tanácsára Magnolia Valleybe, ahol is bácsikája vett neki egy lakást és egy havonta küldött fix összeggel biztosította azt is, hogy elélhessen. A fiú akkor beiratkozott a helyi középiskolába, azonban nagyon megváltozott. Magányosan tengette a napjait, már nem kereste mások társaságát. Magában zenélgetett, habár gyerekkora óta dédelgetett álmát, miszerint egyszer saját zenekara lesz nem sikerült feladnia minden erőfeszítése ellenére sem. Vérfarkasok is többször megkeresték egy falkából, hiszen azok észrevették jelenlétét, de ő tőlük is távol tartotta és tartja magát azóta is. Azt azonban pontosan tudja, hogy mit akar kezdeni az életével. Fel akarja kutatni azt a vérfarkast, aki átváltoztatta, és akiről semmit nem tud, és végezni akar vele.