Albrecht Littenberg 18 férfi angyal munkanélküli homoszexuális
	Willy // -

Külső tulajdonságok

Másodszori ránézésre sem tűnik többnek, mint elsőre. Egy alacsony, vézna kölyköt láthat, aki ránéz, azonban a kisugárzása bőségesen kárpótolja mindezért. Mindig egyenes, kihúzott háttal jár, az orrát magasra szegve, akár egy igazi katona. Mély-barna, már-már feketébe hajló tincseit bár nem gyakran igazítja hasonlóan pedáns rendbe, de a fésülködést sosem tudná kihagyni. Vékonykás arcán hatalmas, virítóan kék szemek foglalnak helyet, melyek valahogy gyakorta révednek a távolba, melankolikus fátylat eresztve maguk elé. Összességében a tiszta íriszeken kívül nincs az ábrázatán semmi igazán szép; az orra nagy, ajkai sem túl formásak, a homloka is kissé magas. Nem mintha túlzottan érdekelné a küllemének azon szegmentuma, mellyel nem igazán tud mit kezdeni, elvégre tetszelegni senkinek nem akar. Vagy csak nem volt eddig kinek, mindenesetre inkább réved egy, a fejében élő kis fikcióba, minthogy a valóságban komoly intézkedéseket tegyen a „csábítóbb” megjelenésért.

Belső tulajdonságok

Alapvetően nem ő a megtestesült gonosz. Kifinomult szépérzékkel és mérhetetlen pedánsággal megáldott egyén, aki szigorú életvitele és rigolyái mellett egy igazán érző lélek. S talán éppen ez a veszte, hiszen így az igazságérzete is túlzóan magas, ami bizony olyan tettekre képes sarkallni, amelyet nem érthet meg akárki. Neki viszont meggyőződése, hogy csupán a jót cselekszi, és hogy néha kell valaki, aki kezébe veszi a gyeplőt, máskülönben nem következik be változás. Csakhogy a száműzetésének pillanatában ő is rádöbbenhetett; egyetlen személy édeskevés ahhoz, hogy valami olyat megváltoztasson, ami már a kezdetek-kezdete óta érvényes. Talán majd a Földről… Amúgy, ha képes megnyílni, egy kedves és barátságos illető személyében tetszeleg, noha bizalmát nem adja túl könnyen. Kedveli a könyveket, él-hal a zongoraszóért, és bizony imádja a csigákat. A különös formájukon felül azért, mert ragaszkodóak, tudnak szeretni és még udvarolni is képesek egymásnak, amit egészen elragadónak tart.

Történet

Albrecht a Mennyek pedáns angyala volt, létének nagy részében szigorúan követte a szabályokat, ennek ellenére mégsem örvendett túl nagy népszerűségnek. Na nem azért, mert amúgy egy jellemtelen alak lenne, sok minden meglapul benne, de mindig meghúzódott a háttérben. Csupán keveseket engedett magához közel, olyanokat, akik megfeleltek a világnézetének. Leginkább az alapján rostált, ki mennyire érezte szívügyének az emberek jólétét, mert bár mindannyian az ő védelmükre, és a terelgetésükre teremtettek, láthatóan voltak különbségek angyal és angyal között. Azokkal sosem tudott mit kezdeni, akik tiszteletteljes távolságból egyengették a halandók útjait, ő ehhez túlzottan érzelmes volt, még ha nem is mutatta. Ennek fényében tehát ahol tudott, segített, előbb-utóbb viszont rádöbbent, hogy amit a szabályok engednek, túlzóan kevesek ahhoz, hogy igazán tehessen valamit. Ráadásul sorra olyan esetekkel szembesült, ahol családok mentek tönkre, fiatal gyermekek életei, akik aztán vitték tovább a hagyományt, és a saját családjukat is a szakadékba taszították. Képtelen volt tovább nézni, karba tett kezekkel elfogadni a tényt, hogy ez a világ rendje... Már hogyan lehetne? Nem az ő dolguk, hogy egy szebb és jobb hely legyen? Egyrészt, na meg az, hogy aki méltó a Mennybe lépésre, az megtalálhassa az utat.... Első körben pedig ez tűnt a járhatóbb útnak a számára. Elvetemült ötlet volt ugyan, mégis a jó szándék, a tettvágy hajtotta, amikor titokban a Földre járogatott, hogy a szerencsétlen gyerekeket még azelőtt segíthesse a túlvilágra, hogy azok lelke beszennyeződne, és végül örökké elkárhozna. Ám idővel belátta, így csupán a söpredék marad ezen a gyönyörű bolygón, s mivel már ráérzett a gyilkolás mikéntjére, nem esett nehezére a halál angyalaként a gyarló felnőttekkel is végezni. Viszont alig volt lehetősége néhánytól megszabadítani a valamirevaló emberiséget, odafent egyszer minden kiderül, s az ő ténykedése sem maradt leplezetlen. Egyértelmű volt az ítélete, megtépázott szárnyakkal és lélekkel a Földre száműzték.