Aiden Godwynn 23 férfi tünde munkanélküli biszexuális
	Willy //-

Külső tulajdonságok

Férfi létére nem túl magas, alig kapargatja alulról a 170 centimétert, de még soha nem okozott gondot az életében a magassága, sem viszonylag törékeny alkata. Olykor árnyalatnyi borostával hintett arcát fürtös, tejcsokoládé-barna tincsek keretezik, amelyeket nem vág le túl sűrűn. Orra pisze, szemből kissé görbe, fülei pedig enyhén hegyesek és elég nagyok is. Még mozgatni is tudja őket, ha arról van szó, de eme tudományával nem büszkélkedik gyakran. Zöldeskék szemei nagyok és kifejezőek, gyakorta meresztgeti őket a világra teljes rácsodálkozással. Ruházatát tekintve az egyszerűség híve, és mivel eddig a természetben élt, nem is törődött azzal, ha itt-ott netán kilyukadtak, megfeslettek volna a holmijai. Többnyire a világos színű ingeket, túlméretezett, meleg pulóvereket és a kényelmes nadrágokat szívleli. Ha teheti és jó az idő, cipőt nem is hord.

Belső tulajdonságok

Tartalom tartalom tartalom Aiden egy teremtett jó lélek, és bár egyedül él, nem szívleli, ha sokáig társaság nélkül marad. Legyen az ember, állat vagy egyéb lény, ő igyekszik mindenkivel örök életre szóló barátságot kötni, és nem azért, mert számítana későbbi segítségükre, hanem mert szeret jó viszonyt ápolni másokkal. Az állatokhoz pedig amúgy is különleges kapcsolat fűzi, épp, mint a növényekhez; összességében a természethez. Nyugodt, bár könnyen fel lehet zaklatni a lelki világát, amire nem ismer igazán jó megküzdési stratégiát. Többnyire csendben tűr, elnyeli magában a bántalmakat, hogy utána mosolyogva folytathassa. Legfeljebb éjszaka, a nagy magányában kihüppögi magából a bánatát, de másnapra többnyire már kutya baja sem szokott lenni. A sértegetéseket amúgy is jobban viseli, mint mondjuk egy gyümölcsöző barátság végét. Na de ő sem tökéletes, első sorban ez az ügyetlenségében mutatkozik meg. Az sem túl szerencsés, hogy rettentően őszinte, titkokat meg szinte lehetetlen rá bízni, ugyanis képtelen őket magában tartani. A viharban iszonyatosan fél, és a sötétben sem érzi magát biztonságban, persze csak akkor, ha egyedül van. Jelleméből fakadóan tehát a meghunyászkodás a kenyere, egy vitahelyzetben is inkább választja a menekülést, viszont a szeretteiért foggal-körömmel ragaszkodik. Még ha esélye sincs, akkor is kiállna értük, igazán gondoskodó személyiség.

Történet

Aiden a városkörnyéki erdőkön túl született egy kis tünde közösségben, ahol - ahogy az lenni szokott -, mindenki ismert mindenkit, és nagyjából mindenki jóban volt mindenkivel. Maguk termesztették az ételt, állatokat tartottak, harmóniában éltek együtt a természettel. Ám még a világkerekség ezen jóságos és békés népét sem kerülhetik el a belső viszálykodások, a célkeresztbe pedig történetesen Aiden szülei kerültek. Az apja mindig is nagyhangú volt, sok mindent másképpen csinált volna a falu vezetője helyében; ő terjeszkedni szeretett volna, kihasználni a környező, gazdagon termő földeket, de nézeteinek hangoztatásával egyedül azt érte el, hogy a családját kitagadták a faluból. Hiába volt több esze, a buta többséggel nem érthetett szót, ezért a városhoz közelebb telepedett le a feleségével és fiával. Az egyik domboldalba építettek házat, néhány méterre egy kisebb patak kerülte meg őket, a hely gyönyörű volt. Idővel megszokták a tényt, hogy magukra maradtak, és így éldegéltek, míg egy napon az emberek rájuk nem leltek. Aiden ugyan nem örökölte az apróra zsugorodás lehetőségét - így a repülését sem -, viszont anyja rendelkezett vele, és szerencsétlenségére az egyik mezőn meglátták. Nem volt nehéz ezek után a házukra lelniük, és mivel a szülők a végsőkig ellenkeztek - még a jellemüktől idegenkedő agresszióra is fejet hajtottak -, megölték őket. Aiden pedig, a maga nyámnyila mivoltával végül csak menekülni tudott, és jó pár hónapig azzal töltötte az idejét, hogy megpróbálta lerázni az üldözőit. Kész csoda, hogy egyáltalán eddig kibírta egyedül, azonban az ő szerencséje sem tartott örökké, a napokban a nyomára akadtak, és elfogták. Az emberek egy alvilági szervezethez tartoznak, akik különleges lények eladásával, testrészeik árusításával keresik a kenyerüket. A fiatal tünde szerencséjére fogva tartóinak nem jutott eszébe kivájni a szemeit, hogy díszes üvegben és formalinban árulják, mint szerencse talizmánt, sem a füleit lenyisszantani hasonló okok révén. Nem bizony, a város titkos fogadásaira hordják, ahol igyekeznek jó pénzért megválni tőle, hátha valami kéjencnek, szolgatartónak vagy gyűjtőnek megtetszik.