Orla Donovan 127 (23) nő átváltoztatott vámpír műfordító, könyvesbolti eladó heteroszexuális
	Riora // vertesiali@gmail.com

Külső tulajdonságok

Első pillantásra Orla nemaz a fajta lány, aki bármivel is kilógna a tömegből. 160 centi körüli magasságával, karcsú, nőies testalkatával megnyerő jelenség, ám inkább a szolíd szépség kategóriáját erősíti. Kisugárzása nyugodtságot sugall, van egyfajta különös bája, de ezt már csak akkor vehetjük észre legtöbbször, ha elmerülünk külsejének részleeiben. Arca finom, megnyerő vonású, melyet hosszú, sötétbarna fürtök kereteznek. Egyfajta festői glóriát vonnak a lány arca köré, ugyanis legtöbbször kiengedve hordja a haját és emiatt egy kicsit olyan, mintha rejtőzni akarna, legalábbis az érzelmeiből nem sokat láti ezáltal. Szemei kifejező kékek, ez már sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, hiszen tekintete nagyon átható, ugyanakkor kissé ártatlan, angyali megjelenést is kölcsönöz a lánynak. Külseje eddig visszafogott, de szépnek mondható összképet mutat, amin öltözködése sem változtat. Jó alakkal büszkélkedhet, szinte bármi jól állna rajta, ő mégis a visszafogottan elegáns darabokat kedveli, nem szeret túlságosan sokat megmutatni magából. Kiegészítőkkel sem nagyon dobja fel a külsejét, esetleg néha látni rajta karkötőt, vagy nyakláncot. Ha az alkalom megkívánja, képes kiöltözni, az ízlése egyébként teljesen rendben van és ért ahhoz, hogyan válogasson össze egymáshoz illő ruhadarabokat. Megvan benne az a természet adta kecsesség és a földöntúli kisugárzás, ami a fajára jellemző, de még ezzel együtt is inkább törékeny, naív lánynak tűnik, mintsem egy veszélyes teremtménynek és ő ezen nem is akar változtatni, amennyire lehet, igyekszik az átlagos dolgoknál maradni.

Belső tulajdonságok

Elég nehéz pontosan leírni a személyiségét, legalábbis egy olyan ember számára, aki ismerte abban az időben, vagy addig, ameddig annyi idős volt, mint amennyinek kinéz, vagyis huszonhárom éves koráig, ugyanis azóta rengeteget változott. Orla valaha egy abszolút pozitív, alapvetően mosolygós lány volt, ám sohasem a harsány típusúak táborába tartozott, ő a maga csendes módján, mégis optimistán szemlélte a világot és képes volt meglátni az élet apró örömeit. Aztán ahogy az élete egy nagyot fordult, a mosoly valahogy eltűnt az ajkairól és zárkózottá vált. Ezt valamennyire külseje is tükrözi, ám ha eltöltesz vele pár percet, a tudat csak erősödhet benned, hogy egy intelligens, komoly, de távolságtartó nővel van dolgod. Olyan, mint aki csak távolról szemléli az eseményeket és egyesekben talán az is felvetődhet, hogy nem normális, pedig csak mondhatni, magába fordult, közben viszont tökéletes megfigyelő. Nem veti meg a társaságot, bár nem egy fecsegős típus és gondolom az sem meglepő, hogy nehezen nyílik meg mások előtt, sőt mondhatni, lehetetlenség bármit is kiszedni belőle, vagy legalábbis nagyon sok idő kell hozzá. Nem igazán szereti a nagy tömeget, de kisebb társaságban elvan és mivel széles érdeklődési körű, beszélgetőpartnernek sem utolsó, de hallgatóságnak is megfelel éppen. Gyorsan átlát dolgokat, hamar talál összefüggéseket és a memóriája is jó, nagyon nehezen felejt el dolgokat. Mivel nem éppen szószátyár és becsületes is, így szinte bármit rábízhatsz, az biztos, hogy ő nem fog elkotyogni semmit senkinek. Őszinte típus, de igyekszik a véleményét finoman közölni, hogy azzal ne sértsen meg másokat. Nagy az igazságérzete, ebből kifolyólag a hazugságot gyűlöli, ő maga mondhatni sohasem állít valótlant és nem sok olyan dolog van, amitől kevesebb lehetnél számára, mint ha hazudsz neki, tehát értékeli, sőt becsüli az őszinteséget. Előzőleg említett tulajdonságai alapján egyértelmű, hogy becsületes, pontos és precíz, ami nem feltétlen jelent jót, de az ő életét teljesebbé teszik ezek a személyiségjegyek. Ezek ellenére hajlamos az álmodozásra, nem egy kimondottan realista nő, bár ez talán nem meglepő tekintve, hogy ő sem mindennapi, kénytelen volt hozzászokni a furcsa dolgokhoz maga körül. Nem mondhatni, hogy álomvilágban él, de nyitott az új, akár természetfeletti dolgokra, kivéve, ha arról van szó, ami őt magát érinti, a történteket a mai napig sem volt képes feldolgozni teljesen és ő maga sem tudja, változni fog-e ez valaha. Azelőtt, hogy az élete teljesen megváltozott volna sem volt sok önbizalma, de mára már egyenesen annak hiányában szenved. Ezt tetézi, hogy még maximalista is, így szinte soha nem elégedett magával, vagy a teljesítményével. Igen összetett személyiség tehát, de a maga módján kedvelhető is abban az esetben, ha valakinek van elég türelme ahhoz, hogy kiismerje őt, vagy el tud tölteni vele annyi időt, hogy megnyíljon előtte legalább egy kicsit. Elég magányos lett az évek során, szinte mindenkivel szemben bizalmatlan, talán túlságosan is és távolságtartó, már-már retteg olykor közeledni bárkihez is. Közben pedig őrülten vágyik arra, hogy valakivégre megértse, hogy valakit olyan közel tudjon engedni magához, hogy megmutathassa előtte teljes valóját és segítsen neki abban, hogy meg tudjon békélni a múltjával és legfőképp saját magával. Úgy érzi, nem találja a helyét és jelenleg csak vegetál a világban, aztán ki tudja, ki fogja majd kizökkenteni ebből az állapotából? Nem egyszerű teremtés, hiszen valahol mélyen egy művészlélek és kisebb traumaként érte, ami történt vele, de valahol, ott belül egy kedves és ragaszkodó, szerető lélek lakozik, aki jelenleg egyfajta érzelmi védőburkot vont maga köré. Az igazság az, hogy túlságosan fél ahhoz, hogy megpróbáljon teljes életet élni, így is minden pillanatban attól retteg, kinek fog ártani legközelebb, az erőszak pedig nem szerepel a szeretett dolgainak listáján. Nem gyáva, csupán csak óvatos, jelenleg pedig elég rémült is, már elég hosszú ideje. Igyekszik azonban jó döntéseket hozni, ám egyelőre egyáltalán nem mondható el róla, hogy boldog lenne, vagy elégedett lenne az életével, de reméli, egyszer majd történik valami, bármi, ami jó irányban változtat ezen.

Történet

Családja Írországból származik, s ő is ott nevelkedett, egyetlen gyermekként. Középosztálybeliekként nem szenvedtek hiányt a legszükségesebbekben, ám nem is dúskáltak a pénzben és ennek megfelelően a szülők lányukat sem kapatták el. Becsületesnek, tisztelettudónak, hagyománytisztelőnek nevelték, elegendő figyelemben és szeretetben. Nem volt vele kifejezett probléma, viszonylag jó kislányként lehetne jellemezni, pozitív, de inkább csendesebb volt mindig is. Kiskorától kezdve komolyabb volt kortársainál, a felnőttekkel mindig is jobban kijött, elvolt társaságban és magában egyaránt. Onnantól kezdve, hogy megtanult olvasni a könyvek szerelmese lett és teljesen jól eléldegélt a maga kis világában. A másik szenvedélye a zene lett, ami nagyban meghatározta életútját, iskoláit is ennek megfelelően végezte, végül hárfaművészként diplomázott. Mindig is szorgalmas volt, keményen tanult, legyen szó akármiről, de emellett aktív társasági életet élt, voltak barátai, az évek pedig különösebb események nélkül repültek el a feje fölött egészen egyetemista éveinek végéig, bár mivel tehetségesnek számított, mindig is zajlott körülötte az élet. Ő viszont soha nem vágott fel azzal, amit elért, mondhatni szerény és alázatos volt és az is a mai napig, ahogy a szakmája ezt megkívánja. Sajnos nincs happy end, ugyanis most jön az az igen sablonos és tragikus fordulat, ami teljesen megváltoztatta főhősünk életét. Ahogy arra talán számítani lehet, a baj a legváratlanabb pillanatban érkezett, nevezetesen egy fülledt, nyári estén egy hosszúra nyúlt zenekari próba után. Mint tudjuk a sötét utca igen veszélyes, az erdőhöz közel méginkább. Ahogy az sem lehet meglepő, hogy balhézó suhancokból álló bandák is gyakran mászkálnak a gyanútlan városlakók között ilyen időpontokban, akik sokszor, galád módon áldozatra lesnek. Orla pontosan egy ilyen incidensbe csöppent és neki jutott a legkevésbé hálás szerep. Eleinte úgy tűnt, a pár fiúból álló csapat csak azt akarja tennivele, ami egy ilyen helyzetben várható, ha egy fiatal, csinos lányt bevonszolnak az erdő fái közé, ám végül teljesen más lett a dolog vége. Pontosan Orla sem emlékszik, vagy nem akar emlékezni, arra, hogy mi is történt valójában, a lényeg, hogy átváltozása után annyira egyedül maradt, akárcsak előtte, azon az estén, amikor hazafelé tartott. Fogalma sem volt, mi történt vele, senki nem volt, aki felvilágosíthatta volna, mondhatni mindent a saját bőrén kellett megtapasztalnia. Evidens volt számára, hogy a családja előtt nem mutatkozhat, így mélységes szomorúsággal egyszerűen csak kilépett az életükből, ők is úgy tudták, lányuk minden nyom nélkül eltűnt. Elhagyta szülőföldjét, nem tudott volna ott maradni a történtek fényében. Elkövetkezendő évei azzal teltek, hogy a világot járta, tanult, főképp arról próbált megtudni többet, mivé is vált pontosan. A természetfeletti soha sem volt idegen számára, de az, hogy ő maga is egy ilyen világba csöppenjen, teljesen más történet. Gyűlöli, amivé vált és azt, hogy mivé tették, rettegve néz szembe a saját tükörképével is. Ha tudná, szíesen visszapörgetné az időt arra a bizonyos éjszakára és másfelé indulna haza. Amellett, hogy sikertelenül próbálta feldolgozni a történteket, annak is időt szentelt, hogy nyelvtudását bővítse, ami úgy gondolta, mindenképp hasznos lehet, így mostanra hat nyelvet beszél folyékonyan. Akármerre járt, visszavonultan élt, több évig teljesen magányosan, az erdőben, alig érintkezve más emberekkel, vagy a modern civilizációval, amitől mondhatni el is idegenedett egy kissé. Elegendő ismerete és megfelelő végzettsége volt ahhoz, hogy dolgozhasson, mégsem sok időt töltött munkával, inkább teljesen kivonult a természetbe, ahol a legkevésbé árthat bárkinek is, pusztán csak ezen elv hatására. Így viszont túlságosan egyedül maradt a gondolataival és a rengeteg kérdőjellel a fejében, ami miatt nem képes a dolgait a helyére rakni, így számtalan ország, város meglátogatása után ismételten úgy gondolta, valahol máshol kellene megpróbálnia, hátha most sikerül egyenesbe hoznia az életét, így került Magnoliába. Útja során természetesen sok hozzá hasonló, természetfelettihez tartozó lénnyel találkozott, akiktől megtudott egyet s mást, ám korántsem eleget ahhoz, hogy megbékéljen helyzetével, mert egyszerűen semmi örömöt sem lát benne. Eközben ráadásul az elvetemültebb vadászoktól sem volt mentes az élete, mint minden más hozzá hasonló, ő is beléjük futott párszor. Abban reménykedik, ha mást nem, a fokozott természetfeletti jelenlét miatt talán megértésre talál majd a városban és innen nem kell menekülnie. Nem hazuttolta meg önmagát, a külvárosban lakik egy takaros kis házban, közel az erdőhöz, távol a többi embertől. Az időközben levelezőn megszerzett második diplomájának köszönhetően műfordítóként helyezkedett el, hiszen a mai napig imád olvasni, másodállásban pedig egy könyvesboltban dolgozik. Reméli, így talán valamikor csak megszokja újra még az egyszerű emberek közelségét is, de mégsem kell nagy tömegben nyomorognia egész nap és viszonylag nyugodt környezetben teheti mindezt. A zenével sem szakított végérvényesen, de nem tudja, visszatér-e valaha fő szakmájához, az túlságosan is a régi, normális életére emlékezteti. Bűntudata van a családja miatt, hiszen semmit nem tud róluk, a honvágy is igen gyötri, de nem tud szembenézni a múltjával, legalábbis egyelőre. A remény azonban ott pislákol benne még valahol, hogy a dolgok egyszer talán jobbra fordulnak majd, ha elég kitartóan küzd.