Sereade Sheagd 317 (19) nő tisztavérű vámpír fordító, tolmács Heteroszexuális
	Shadows // 7aglaranna7@gmail.com

Külső tulajdonságok

Ser nőies, enyhén izmos alakkal rendelkezik. Bőre egészségtelenül hófehér, akárcsak a mesék vámpírjainak, ami időnként szemet szúr másoknak, innen például a szakavatott szemlélődő könnyen rájöhet, vámpírral van dolga.  Haja hullámos és sötétbarna, de gyakran vörösesre, vagy feketére festi. Arca finom vonású, néhány évszázaddal ezelőtt arisztokratikusnak mondták volna. Szemei sejtelmesen szürkék, néhol vöröses árnyalattal. Általában divatos cuccokat visel, de nem veti meg a kicsit idejét múlt gúnyákat sem. Rajong a kiegészítőért, gyakran hord karkötőt, fülbevalót és nyakláncot. Szereti a fekete és a vörös színeket, ettől függetlenül bármilyen szín szívesen visel, illetve odavan a mintás anyagokért is. A családja körében töltött néhány évtized nem múlt el nyomtalanul, ugyanis ő is viseli a Loewe-k jelét. Igaz, neki sikerült kiharcolnia, hogy egészen kicsit kapjon, szóval mindössze a két lapockája között húzódik a minta. Nem szívesen mutogatja, éppen ezért kerüli a hátánál kivágott ruhákat, pólókat.

Belső tulajdonságok

Sereade enyhén lázadó jellem. Nem mondanám a társaság központjának, de valahol ott mozog. Kíméletlenül őszinte, ami nem mindig tölti el örömmel a hallgatóságát. Ő olyan vagy szereted, vagy nem lény. Akinek bejön kicsit csipkelődő stílusa, azzal jóban van, akinek meg nem, az magára vessen, legalábbis a gondolkodásmódja szerint. Egy kicsit beképzelt és eléggé nehezményezi, ha ellenkeznek vele. Ízig vérigparancsoló típus, így kevéssé szereti ha dirigálni próbálnak neki. Az ilyen próbálkozásokra harap, egy amolyan “Nem vagy az anyám, de ha az lennél biztos lecserélnélek egy kedvesebbre.” válasszal. Könnyen elrejti az érzelmeit, amit hosszas színészi pályafutásának köszönhet részben. Kicsit szeszélyes, olykor semmire sem reagál, amíg máskor a tizedére is leharapja a fejed. A féktelen jókedv nem jellemző rá, inkább amolyan gunyoros mosollyal járkál fel-alá. Egyáltalán nem sértődékeny, bár néha annak tetteti magát. Jó emberismerő, nehezen lehet átverni. Sok nyelven tud, az évek során volt ideje megtanulni párat, s velük együtt elsajátított különböző gondolkodásmódokat is. Nos nem olyan egyszerű egy hosszúéletű vámpír számára lépést tartani a korral, hisz sok évet megélt és a tapasztalatok kicsit keverednek is egymással. A legfurcsább, illetve ezek közül a legkiemelkedőbb a régies szóhasználat, amelytől Ser egyszerűen nem tud szabadulni. Ezt leszámítva azonban egészen jól beilleszkedett és nem áll a hadilábon a technika legújabb vívmányaival sem. Imádja a sebességet, rajong a versenyautókért és a repülőkért, anno volt pilóta is, bár mamár nem mondaná biztosra, hogy képes elvezetni egy ilyen modern gépet. Szorult bele némi versenyszellem is, bár nem vitte túlzásba. Legnagyobb gyengesége is jellembéli hiba, veszettül kíváncsi, amihez ráadásul vakmerőség társul.

Történet

Sert nem mindig ezzel a névvel illették, ez csak a Magnoliába való költözés előtt tíz évvel választotta. Eredeti neve Christine Vanice Loewe volt, de márcsak a megemlítésére is harap. Szülei általában csak Nicenek szólították, így azt különösképpen gyűlöli. Nem is emlékszik pontosan a gyerekkorára, sőt mitöbb azt a helyet sem tudná pontosan bejelölni, ahol élete első, nagyjából harminc évét töltötte. Egy kastélyban, Németországban nőtt fel. Szüleit a haramia/rabló/gyilkos/barbár kategóriába sorolná, már amennyiben beszélne róluk bárkinek is. Na nem mintha lenne mit. Még az arcukra sem tud pontosan visszaemlékezni, és nem is akar. Ha esetleg kérdezik arra hivatkozik, hogy régen volt, de… erőltette is a felejtést. Persze csak a legszörnyűbb emlékeket nem sikerült maradéktalanul kitörölnie. Ugyanis a szülei nem mindennapi dolgokkal szórakoztatták magukat, és egyszem lányukat… embereket ejtettek foglyul, fogvatartották őket a pincéjük celláiba, hogy aztán a kastélyban, illetve annak gondosan bekerített körzetében szabadon engedve őket vadászhassanak rájuk. Eddig a pontig nem is lenne Sereadénak problémája, csakhogy szülei miután párszor megharapták szerencsét áldozatukat megkínozzák őket, végül pedig a szívüket kitépve kivégezték őket. Most gondolhatnánk, hogy ezt más példa nem lévén elfogadta normálisnak, csakhogy időnként meglépett a kastélyból, mivel az emberbiztos volt, nem pedig vámpírbiztos. Szülei álmaikban sem gondolták volna, hogy a leányuk nappal, amikor ők aludtak kilóg. Először nehezen viselte a napfényt, de aztán szépen lassan hozzászokott. Furcsa volt számára a falusiakkal való érintkezés, de határozottan pozitív, a szülei után, így jó néhányukat megkedvelte. Ami főleg feltűnt neki, hogy a legtöbb gyerek, és szülő között milyen szeretet van. Ezt nagyon hiányolta a sajátjaitól, de azt is megbánta, hogy egyetlen egyszer megemlítette nekik, ugyanis csak értetlenül meredtek rá. Ha csak tehette, ezekután nem vett részt szülei mészárlásain, helyette a környéken gyanútlanul utazgatóakat támadta meg vérért. Így annyira lecsökkentette a szüleivel való találkozást, amennyire csak tudta. Csupán az edzések alkalmával volt kénytelen velük összefutni, ahhoz feltétlenül ragaszkodtak az ősök. Elég durvák voltak ezek a foglalkozások, Ser vajmi kevéssé rajongott értük, de kénytelen volt végigszenvedni őket. Igazából erre is csak azért volt szükség, mivel a szülei át akarták adni őt családjuk főágának. Baromira nem érdekelte őket, mi lesz a lányukkal, csak azt akarták, hogy a többi Loewe békénhagyja őket. Éppen ezért évente egyszer meglátogatták a család fő ágát. Sereade ezekért az összejövetelekért úgyszint nem rajongott, hiszen a főágiak is majdnem olyanok voltak, mint a szülei. Ráadásul, mint az az x-edik ilyen találkozás után kiderült, egy Sandro nevű Loewenak szánták párul. Néhány fura beszélgetés után vele, Ser igyekezett elkerülni a legkisebb kontaktot is velük, hiszen általában azt kérdezgették tőle, szeretne-e már hozzájuk költözni. Egyáltalán nem szeretett volna! Az utolsó csepp a pohárban mégis az volt, amikor összeeresztették Sandroval. Az lett volna a cél, hogy felmérjék Sereade erejét, de egy kicsit túl messzire mentek, hiszen mind két fiatal rendkívül komoly sérüléseket szenvedett el. Végül Sandro győzött, ami részben annak volt köszönhető, hogy Ser megtorpant, amikor esélye lett volna egy végzetes találatot bevenni a fiúnak, azonban ez pont fordítva nem történt meg. Sereade ezen nem is kicsit felhúzta magát. A következő egy évet nagyon komoly edzéssel töltötte, és ezúttal megkérte meg a szüleit, hogy hívják ki neki A fiút. Ezúttal nem fogta vissza magát, és alaposan elgyepálta Sandrot, amihez azóta is vegyes érzelmekkel viszonyul. Egyrészt büszke magára, mert képes volt rá, viszont szégyelli is, mivel lesüllyedt az ő szintjükre. A későbbiekben is kénytelen volt néhányszor részt venni ilyen összecsapásokon a család többi fiatalabb tagjával is, arra hivatkozván, hogy nemsokára ő is közéjük fog tartozni, ám ezek szerencsére kisebb sérülésekkel zajlottak le. A csatlakozás azonban nem történt meg, mivel Ser az indulás nappalán megpattant otthonról. Azóta sem találkozott egyik rokonával sem. Na nem is akar. Az ezután következő éveit a világ felfedezésével töltötte. Rengeteg helyet bejárt és sok új ismeretet megszerzett. Közben lopott, csalt, hazudott, mindent megtett, hogy pénzt szerezzen. Tapasztalatgyűjtés közben összeakadt más vámpírokkal is, akiktől ellesett néhány, a túléléséhez feltétlenül szükséges alap dolgot, amiket a későbbiekben tovább is fejlesztett. Például gyakran iszik vért, de egyszerre mindig csak keveset, nehogy komolyabb kárt tegyen az áldozatában. Ehhez persze jó célpont is kell… kifejezetten ért ahhoz, hogy kiválassza azt az embert, aki a legjobban kilóg a tömegből. Azt, akinek a legkevesebben hisznek. Ekkortájt összeakadt egy vadásszal, aki vele akart végezni, egy rosszul sikerült támadás után, amelynél a fiú, akit Ser megtámadott egy vadászcsaládból származott. A fiú nővére bosszút akart állni, a harapásért, s egy félreeső helyen rátámadt Sereadéra. Bár szerzett néhány csúnya sebet, végül Serhez került az előny. Akkor viszont még nem volt teljesen tisztában saját erejével és az emberi test ehhez képesti törékenységével, így amikor hozzávágta egy kemény sziklához a lány feje betört, mire az szörnyet halt. Sereadét kicsit megviselte a dolog, hisz nem akarta tényleges megölni a lányt, ezért az eset után keresett egy másik vámpírt, aki megtanította rendesen használni az erejét. Barátságuknak az első világháború vett véget, ahol a Sert felkaroló vámpír életét vesztette. Ezekután, elsősorban mentora kérésére továbbra is részt vett a háborúban. Ekkor mutatkozott meg talán legjobban Loewe oldala, hiszen nem egy véres tettet elkövetett, igaz mindegyiket a társaiért. A későbbiekben harcolt a második világháborúban is, ugyanazon az oldalon, immár hivatásos katonaként. Bár már nem olyan jól, mint régen, de tud lőni pisztollyal, különböző gépfegyverekkel és mesterlövész puskával is. A háború végén azonban olyat látott, amit egyáltalán nem kellett volna neki. Egy koncentrációs tábornál lyukadt ki ugyanis, amely előhozta benne fiatalkora emlékeit. Oda beszabadulva megölt minden katonát, akiknek jószerivel fogalmuk sem volt, mi szabadult rájuk, és porig rombolta a tábort. A bezártak hősként ünnepelték, de ő egyáltalán nem érezte magát annak. Átesett a ló Loewe oldalára, heves érzelmei előhozták belőle a vérében szunnyadó gyilkolni vágyást, amit egészen addig nagyjából el tudott nyomni. Nem változott dühöngő őrültté, de ha erőteljes negatív érzelmek kerítik hatalmukba, akkor képes olyasmit cselekedni, amit később nagyon megbán. Miután a háború befejeződött, egy ideig nem találta a helyét az új “rendben”, így egy olyan hivatást keresett magának, ahol még mindig dolgozhatott, akár hasonló környezetben is. Színésznő lett, aki elsősorban háborús filmekben vállalt szerepet. Húsz év és sok pénz után azonban ráeszmélt, ez mégsem volt olyan jó döntés. Már minden “vele egykorú” színészen látszódtak az öregedés jelei, még több kiló smink alatt is, amíg rajta egyetlen apró ránc sem. Így, mint a villám, visszavonulót fújt a színészi pályától, és onnantól kezdve csendes és kihalt helyeken éldegélt. Néha azonban mégis megkapta, annyira hasonlít arra az egykori, gyönyörű színésznőre, Sofia Delaverére. Azonban az évek folyamán az emberek emlékezetéből és a legtöbb tévéműsorból szép lassan kikoptak, kiöregedtek azok a filmek, amelyekben egykoron szerepelt, Ser nem is kis örömére. Nem olyan régen, nagyjából húsz éve járt először Magnóliában, amikor is megtetszett neki a város kellemes és barátságos atmoszférája. Azonban csak öt éve jutott el oda, hogy ide is költözzön, amit azóta sem bánt meg.