Abigail Rosenberg
|
|
|
|
Mona // katherina.riordan@gmail.com
|
Külső tulajdonságok |
Első ránézésre majdnem mindenki idősebbnek mondaná, mint amilyen. A vonásai, a tartása, a mozgása, a tekintete, minden, ami őt jelenti, minden, amit látsz, ha szembe jön veled az utcán olyan határozottságot mutat, amit nem biztos, hogy túl sok vele egykorún látható. Teste karcsú és - bár nem feltétlenül látszik – izmos, izmosabb, mint egy átlagos egyetemista lány, természetesen a kiképzésének köszönhetően.
Alkata egy modellével vetekszik, bőven magasabb, mint az átlag. Dereka karcsú, lábai pedig hosszúak, de mégsem túlságosan. Hosszú sötétbarna hajjal áldotta meg az ég, melyet általában kiengedve hagy, viszont ha vadászik, akkor szoros lófarokba köti, hogy semmiképp ne zavarja a munkában. Arcának formája teljesen átlagos, vonásai szépek, semmiféle szépséghiba nem vehető észre rajta. Szemei, akárcsak haja, sötétbarnák, és ha azt akarja igézőek. Komolyság sugárzik tekintetéből, első ránézésre láthatja rajta az ember, hogy nem igazán ismeri a viccet. Arcán ritkán lehet látni igazán vidám kifejezést, a mosoly sem gyakori vendég ajkain.
Szívesen hord sötét színű ruhákat, nem igazán szereti az élénk színeket. Öltözékének majdhogynem elmaradhatatlan darabja a csőszzárú farmer, a bőrdzseki és a magas szárú fűzős cipő. Nem igazán van oda a szoknyákért meg a magassarkúért, mondhatni a „lányosabb” ruhákért. Ha kiöltözést igénylő rendezvény van, akkor is inkább választja a nadrágkosztümöt egy estélyi ruha helyett, ugyanis szerinte egy kosztümbe sokkal jobban el lehet rejteni a fegyvereket, mint valami ruha alá. Ha már itt tartunk, mindig tart magánál egy kést bokatokba vagy az övébe rejtve, a biztonság kedvéért.
|
Belső tulajdonságok |
Azt mondják, hogy nem a borítóról kell megítélni egy könyvet. Ez Abby esetében annyira nem lenne nagy baj, ugyanis a külsejéről rengeteg tulajdonságára lehet következtetni. Alapvetően egy igazán realista világszemléletű illető, annak hisz, amit lát és annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában van a természetfeletti lények létezésével (hiszen vadász) nem túlságosan hisz ezekben a humbugokban. Azonban nem is látja olyan sötéten a világot, bár az optimizmus sem jellemző rá. Fiatal kora ellenére sokat látott már a világból és tudása is nagy, szóval nem tud nem belegondolni abba, ami a dolgok hátterében áll. Pontosa ezen okból nem is hülyéskedik, nem viselkedik úgy, mint valami gyerek, bizton lehet állítani, hogy érettebb a koránál. Nem folytat csapongó életmódot, sőt lenézi azokat, akik folyton bulizgatnak meg leisszák magukat, ugyanígy nehezen tolerálja azokat, akik gyerekesen viselkednek. Öccsén kívül más gyerekkel nem is nagyon tud bánni, nem szeret játszadozni velük.
Mindennél jobban megveti és utálja a hazugságot, ha valakit hazugságon kap a környezetében, az nagyon mélyre ássa el magát azzal nála. Éppen ezért nehéz is a bizalmába férkőzni, nem bízik meg könnyen senkiben, ahhoz az illető személynek sok mindent kell letennie az asztalra, azonban a bizalmát nagyon könnyű elveszíteni. Viszont, ha valaki elnyeri ezt a kegyet, akkor az azt jelenti, hogy akár meghalni is képes lenne érte. Ha valaki fontos számára, azzal teljesen máshogy viselkedik, mint bármely másik emberrel. Barátságosabb énje, ritka mosolyai és ő számukra vannak fenntartva. A legfontosabb személy számára a bátyja volt, akit elveszített, most öccséé ez a szerep, akit ugyan nagyon szeret, de valamiért sose fog arra a helyre kerülni a szívében, mint a bátyja.
Véleménye a természetfeletti lényekről megegyezik a családja álláspontjával, hogyne egyezne, hiszen belenevelték kisgyerekkora óta.
|
Történet |
Magnolia Valleyben született szülei három gyermeke közül a másodikként. Bátyja 10 évvel volt idősebb nála, öccse 12 évvel fiatalabb. Családjuk egy több generációs, több évszázados vadászcsalád, akiknek az álláspontja szerint minden természetfeletti lény veszélyes, legyen az jó- vagy rossz szándékú. Egy jó szándékú lény is bármikor árthat az embereknek, ha azt kívánják az érdekei, meg vannak hozzá a képességei, azért minden ilyen lényt el kell pusztítani. Az elpusztításuk pedig az ő dolguk, a vadászoké, Abby is ezért hidegítette el a szívét. Már akkor belenevelték ezt a hitvallást, amikor elkezdett beszélni és 5 éves korában a kiképzését is megkezdték. Míg más korabeliek az általános iskola alatt délután a játszótérre mentek, neki az apjával meg a bátyjával edzenie kellett vagy éppen a nagyapja leckéit kellett arról hallgatnia, hogy milyenek a különböző természetfeletti lények, mik a gyengepontjaik, megkülönböztető- vagy ismertetőjegyeik, tulajdonságaik és, hogy hogyan lehet elpusztítani őket. Bátyja ekkorra már vadászatokon is részt vett. Abban az évben, amikor a lány a 10. életévét töltötte egy többfős vámpírcsapat levadászásához nagyobb csapatra volt szükség, melyen szintén részt vett a testvére, azonban nem tért már vissza élve. A lányt nagyon megrázta a bátyja elvesztése, habár ő csak annyit tudott, hogy baleset érte, arról (az édesanyja közbenjárása miatt) nem tudott, hogy egy vámpír végzett vele. Ekkor, lévén, hogy nem volt más számára, hiszen nem nagyon voltak barátai, teljesen belevetette magát a tanulásba és az edzésbe, mindenáron nagyon jó vadász akart lenni, amilyennek a bátyját is hitte. Két évvel később született öccse, aki sikeresen vitt újra egy kevés színt az életébe, hiszen megint volt valakije. Hagyományaik szerint 17 éves volt, amikor először részt vett egy vadászaton, mely sikeres véget ért. Időközben elvégezte a középiskolát, majd egy év kihagyással egyetemre ment, jogot tanulni. Olyan állásra volt szüksége, ami mellett képes lehet titokban tartani vadász kilétét, amiből meg tud élni és ahol kamatoztathatja tudását. Lassan az egyetemet is befejezi és természetesen továbbra is folytatja titkos életét.
|
|