Jacob McGrady "Jake" 471 (23) férfi megszálló zenész pánszexuális
	Dahlia // dahlia_gp@indamail.hu

Külsű tulajdonságok

Lehetetlen nem észrevenni, 203 centiméterével szó szerint mindenhonnan kimagasodik - na meg minden ajtóra és csillárra reflexszerűen felfigyel, hogy ne fejeljen le egy újabbat. Testalkata ugyan vékony, de izmos, bár ez a külsejében annyira nem mutatkozik meg, csak akkor derül rá fény, ha valamikor szükség lenne az erejére. Kissé kreolos beütésű bőrét távoli latin őseire lehet visszaeredeztetni, és hogy az összkép teljes legyen, csípőig érő, sötétbarna rasztával rendelkezik. Nehéz tincseit legtöbbször csak hagyja lógni, de előfordul, hogy egy részét hátrafogja. Férfias vonásait ellensúlyozzák az arcát és orrát beterítő szeplői, amik nap hatására még látványosabbá válnak. Telt ajkai ritkán húzódnak igazi kedves mosolyra, de azt meghagyhatjuk, hogy ez is jól áll neki. Az ő esetében aztán végképp működik a szem a lélek tükre elve - barna íriszeiből azonnal kiolvashatunk bármiféle indulatot. Orrának jobb oldalán egy piercingje van, de ezen kívül sem ódzkodik az ékszerektől vagy a kiegészítőktől. Főleg nyakláncokat szokása magára aggatni, de nem egy órája és karkötője is van, ezen kívül rendezvények karszalagjai is szokták a csuklóját tarkitani. Öltözködése elég vegyes. Nem skatulyázza be magát egy stílusba sem, szubkultúráktól függetlenül válogat, és mindent felvesz, ami neki tetszik, egyetlen kikötése, hogy kényelmes legyen.

Belső tulajdonságok

Jake egy meglehetősen bonyolult személyiség, akinek úgy változik a hangulata és ezzel együtt a hozzáállása egyes dolgokhoz, ahogy az csak változhat. Sok dolgot elmondhatunk róla, csak azt nem, hogy egyszerű eset lenne. Ahol megjelenik, olyan, mintha ott hurrikán sepert volna végig. Egyes megnyilvánulásai teljesen ellentmondásosak, így szinte lehetetlen igazán kiismerni, vagy mondjuk megtippelni, hogy egy adott szituációra hogyan fog reagálni. Haverkodni jobban szeret, mint igazán barátkozni. Összességében a kommunikációs készségével nincsen semmi gond, elvan bárhol, bármilyen társaságban, azonban igazán közel csak nagyon keveseket enged. Sokan hiszik azt, hogy tudnak róla mindent, de mindig van valami, amivel bárkit meg tud lepni. Imád első látásra ítélni, úgyhogy ha egy rosszabb pillanatában kapott el valakit, az nehezen fogja lemosni magáról a dolgot. A benyomások rengeteget számítanak nála, és szinte mindenkiben azonnal kiszúrja a hibákat, de az sem teljesen kizárt, hogy ha valaki szimpatikus lesz neki, ő maga kezdeményez társalgást az illetővel, hogy közelebbről megismerje. Ezekkel a személyekkel igazán kedves is szokott lenni, nála minden a másik embertől függ. Tud ő igazán jó fej is lenni - a felszín alatt pedig kifejezetten az is -, csak jól titkolja a dolgot. Valamiért jobban szereti a rosszfiú énjét mutogatni a külvilágnak, de úgy igazából lehetne vitatkozni azon, hogy mégis mennyire számít annak. Önimádata kapcsán mindenkinél jobbnak érzi magát, képtelen belátni a saját hibáit. Többnyire úgy él, mintha nem lenne holnap, állandóan a saját feje után megy, ha pedig valamit meg akarnak neki mondani, annak gyakran azért is az ellenkezőjét csinálja. Még akkor is, ha ezzel simán veszélybe sodorja magát. Nagyon nem tűri a kritikát, még olyanoktól sem, akik közel állnak hozzá. Egyenes beszédű, utálja és nem is tudja visszafogni magát, ha valamiről van egy véleménye, azt őszintén beköpi. Ennek okán imádja a vitákat is, makacsul kiáll a saját elvei mellett. Számára a türelem, mint olyan, nem nagyon létezik. Nem fél kiverni a balhét sem, ha erről lenne szó. Gyakran előfordul, hogy vakmerőnek tűnhet, amiben még van is valami igazság... A dühével nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy erőszakban vezeti le - ezek legyenek akár szavak vagy tettek is. Hosszútávra sosem szeret tervezni, egyszerűen hagyja, hogy sodorja az ár, és mindig az adott pillanatot formálja a saját kénye-kedve szerint. Kitartása sem utolsó, ha valamit meg akar csinálni, azért addig megy, amíg meg nem csinálja.

Történet

Jacob McGrady egyedüli gyerek a családban - és talán jobb is, hogy ez így történt, ugyanis már gyerekkorától kezdve rengeteg gondot okozott szüleinek. Benedict és Melissa évekig próbálkoztak, hogy hozzájuk is elérkezzen a gólya, aztán két spontán vetélés után megáldotta őket a sors, bár egyes vélemények szerint inkább elátkozta. Nos, szülei úgy védelmezték a fiút, mint a szemük fényét. Mindent, amit tudtak, azt megadták neki egész kicsi korától kezdve, csak egy szavába került, hiába nem voltak dúsgazdagok. Még óvodás korában megmutatkozott nála a zene szeretete, így azért sem kellett könyörögnie, hogy beírassák zenét tanulni. Az általánosban sem volt egy hülye gyerek, mindenhez megvolt az esze, csak a magatartásával voltak már akkor is gondok. Makacssága nem kevés problémát okozott tanárainak. Azon kívül, hogy bekiabált az órákon, simán leállt vitatkozni a tanáraival vagy iskolatársaival, szünetekben pedig nem egy verekedésbe keveredett, gyakran még nagyobb gyerekekkel is. Mindez felső tagozatban kezdett el egyre jobban durvulni. Ekkor már olyan dolgok sem érdekelték, mint például a tanulmányi eredménye. Nem arról volt szó, hogy nem tudta volna a dolgokat, csak feleslegesnek tartotta őket, így már csak dacból meg sem tanulta - ezen az sem segített, hogy egész órákat beszélgetett végig a mellette ülővel, ha pedig épp nem volt padtársa, elfoglalta magát bármivel, aminek semmi köze sem volt az óra anyagához, így figyelemmel se követte, hol tartanak. Vagy éppen be sem járt az órákra, nem egy példa volt erre is. Ezerszer hallotta mindenkitől, hogy nem lesz belőle semmi, de ez sem zavarta, úgy volt vele, hogy majd megél abból, amiből tud. Ennek ellenére, a dolgozataira mindig írt annyit, hogy épphogy, de meglegyen a kettes, vagy puskázással talán még ettől jobb is. Bár volt néhány kritikus tantárgy, év végén mindig billent az a néhány tized, ami a bukását vagy a felsőbb osztályba való jutását jelentette. Átlaga még így sem volt a legfényesebb, de több tárgyból is voltak olyan jegyei, hogy felhúzzák annyira, ne tűnjön teljesen sík hülyének mások szemében. Ami érdekelte, azzal úgyis foglalkozott. Kivételes zenei tehetség volt, már általánosban több hangszeren játszott és énekhangja sem volt utolsó, így a továbbtanulása el volt döntve. Zeneművészeti középiskolába jelentkezett - és be is jutott. A szaktárgyak követelményeinek tökéletesen megfelelt, csak az általános tárgyakból folytatta azt a bukdácsoló életmódot, amit elkezdett, és itt sem fogta vissza magát balhézásokban. Szerette az itt töltött időt, viszonylag sok új embert ismert meg, de a változás annál inkább vonzotta. Bár innen is lógott már el nem egyszer, harmadik év elején úgy tűnt el néhány hét után, mint a kámfor, mint akinek sosem kellett iskolába járnia. Gyorsan összejöttek a hiányzásai, ami miatt automatikusan évet kellett ismételnie, de ezt már végképp nem tette meg, így érettségit sosem szerzett sem itt, sem egy másik intézményben. Ettől fogva fél év semmittevés következett az életében - kihasználta és élvezte, hogy a szülei minden tette ellenére ugyanúgy mindent megadnak neki, mint azelőtt. Mivel egyszerűen igényli a változást az életében, ezt is viszonylag hamar elunta. Megpróbált munkát keresni, ami fiatalkorúként, konkrétabb iskolai végzettség nélkül nem bizonyult egyszerű feladatnak, így ismerősök révén került alkalmi munkahelyekre, és hogy egy kis pluszt szerezzen, nem kevés alkalommal csapott fel utcazenésznek is. Mivel sehol sem töltött sok időt, végül ez maradt az utolsó reménye - végtére pedig, olyan dolgot csinált, amivel nemcsak penzt tudott keresni, de szerette is. Három év múlva fogta magát, és bele a nagyvilágba, elindult egy új úton teljesen egyedül. Ekkor már több helyen lépett fel úgy, hogy az előtte meghirdetésre került, és komolyabban is belecsöppent a zeneiparba, és ez az a dolog, amit még azóta sem unt el. Egykor fényes jövőt jósoltak neki ezen a téren, és nagyon úgy tűnik, szépen ível felfelé a karrierje, de ő maga - ami tőle meglepő is lehet - nem akar ezzel világot váltani, csak csinálni, amíg tudja és megvan hozzá a kedve. Köszöni, nagyon is jól elvan általános iskolai végzettséggel a világban, igazi életművészként intézi a dolgait, bármiféle szülői támogatás nélkül, akikkel az elkölltözése óta nem is igazán tartja a kapcsolatot.