|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.05. 16:29 - |
 |
[14-1]
Kiegészítés:
***
Később, amikor az énekesek is már távoztak és felvettük az anyagot, akkor még nekiálltam folytatni a kitűzött feladatomat. Viszont az egyetlen probléma, hogy valamiért nem voltam már képes arra koncentrálni. Így onnantól kezdve, egészen a munkaidőm végéig szinte nem halandtam semmit, ezért pontosan tudtam, hogy legközelebb újra át kell néznem az egészet.
Amint vége lett az egésznek, akkor felkerestem Tobyt, már ha nem tartózkodtunk ugyanott, és kedvesen elköszöntem tőle. Utána rögtön indultam is haza.
Amint hazaértem, főztem valamit és megvacsoráztam. Aztán gyors zuhany után el is indultam a szokásos esti sétámra. Ott hirtelen összefutottam egy rémült kistermetű állattal, szóval a tünde kisugárzásommal próbáltam nyugtatgatni szegény állatot. Valószínűleg egy nagyobb termetű állat vagy alakváltó képességekkel rendelkező, emberszerű személy ijesztette meg. Utóbbi alatt értem azokat a fajokat, akik nem emberek, de mégis embereknek néznek ki. Például vérfarkasok, vérmacskák vagy talán sárkányok.
A természetben töltött idő ellazított és kitisztította az elmémet, így amikor újra otthon voltam, akkor ilyen állapotban tértem nyugovóra.
[ Toby és Thalia OFF, még játszunk még Joe c: ] |
A vártnál sokkal jobban kezelte a dolgot. Konkrétan olyan volt, mintha félig letojta volna, mint egy hasmenéses galamb. Tudjátok vagyis biztos hallottatok arról az esetről, amikor szegény járókelő megy az utcán és szegény madár tojik rá egyet. Ha veled történik meg, akkor kínos lehet neked. Ha meg nem, akkor valamennyire viccesnek találhatod. Ugyan fogalmam sem volt, hogy Toby mégis milyen jóra minősíti a munkámat és mit gondol rólam, de mintha azt hallottam volna, hogy velem kevesebbszer emeli fel a hangját, mint másoknál.
A nyugodt és feszültségtől nagyrészt mentes hangnemére, gondolatban felvontam a szemöldököm, mert alapból egy forrófejű férfiről van szó. Én csak néhányszor tapasztalom azt, de mások már panaszkodtak nekem, hogy majdnem leordította a fejüket a nyakukról.
Amikor megemlítette a gépemet, akkor már oda is vettem az irányt a kávémmal együtt és be is kapcosltam és le is ültem. Miközben töltött be rendszer, szemügyre is vettem a CD-ket.
- Hát akkor haladok úgy, ahogy tudok. Aztán majd kiderül, hogy mire van időm - mosolyogtam a férfira és már be is raktam az első CD-RW-t a gépbe.
Ezek után már nem szólaltam meg, hanem csendben beleástam magamat a munkába. Mivel újraírható CD-vel dolgozok mindig, ezért kimásoltam az anyagokat a gépre. De volt annyi eszem, hogy ha alapból nem tudtam volna megkülönböztetni, őket, akkor azzá tettem. A következő lépés az volt, hogy megnyitottamk az ilyenkor használatos programokat és az először átmásolt hanganyagot megnyitottam. A fejhallgatót a fülemre téve először végighallgattam az egész felvételt, miközben a hangsávot bámultam és arra koncentráltam, hogy mely pontokon kezd el recsegni. Utána vágtam bele csak a dologba, de olykor azért elkezdtem visszahallgatni a felvételt az addigi pontig. |
Elaludt... Nem baj, de ideért és nem is késett sokat. Ha bárki más lenne, ennyi késésért leordítottam volna a fejét a helyéről, de Thalia ügyes, rendes lány és még azt is elviseli, ha baszogatom. Nem érdemli meg, hogy ilyen kis semmiség miatt veszekedjek vele.
- Rendben van. - bólintottam kicsit talán tőlem szokatlanul nyugodtan. De hát nincs mit tenni, Thaliát még én is elviselem akármennyire nem akartam bepsztottat magam mellé.
- Nincs mit. - válaszoltam és tovább kortyolgattam a már eléggé kihűlt italt.
- A géped előtt van két cd, a rajtuk lévő anyagból kéne felhasználhatót csinálni, de már vagy 15 éves felvételek. Még bakelitről lett átvéve és recseg. Ha nem fejezed be délutánig, az se baj, de délután meg jönnek énekesek és azt kell felvennünk. - ismertettem a mai feladatát nyugodtan. |
Csak halkan reméltem, hogy most ne tegye szóvá a 2-3 perces késésemet, de hát 2-3 perc is perc. Ahogy megszokhattam a stílusát, már a szokásos rideg stílusában már kérdőre is vont, hogy mi volt a késésem oka. Alapjáraton más ember már falra mászna a rideg stílusától, de én nem vagyok más ember. Engem különösebben nem zavar, ha rendesen elmondja, hogy mi a teendő és nem köt belém alaptalanul. Ha belémköt, akkor szerintem mindig meg van az oka, és én rontottam el valamit. Aztán miután már le is raktam a cuccaimat a szokásos helyre és helyet is foglaltam, már meg is szólaltam:
- Elaludtam, mert bedöglött a vekkerem - mondtam el neki őszintén. Aki ilyen kérdésre is kamuzik, az valószínűleg a legtöbb esetben egy kétszínű hazudozó.
- Köszönöm - mondtam neki arra, hogy vett nekem egy kávét. Nem szokásom minden nap kávét inni, de néha azért jól esik. Nem sokkal azután, hogy ő is belekortyolt az övébe, én is követtem a péláját. Aztán eszembe is jutott megkérdezni a legfontosabb kérdést.
- Na de mára mi a teendő? - kérdeztem végül. Gondolom nem (csak) azért járok be dolgozni, hogy a főnökkel bájcsevelybe kezdjünk. |
Újabb unalmas reggel egy átröpködött éjszaka után. Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, felöltöztem, összeszedtem magam és elindultam munkába. Beugrottam az egyik közeli kávézóba és vettem két kávét meg magamnak süteményt. Ezután bementem a stúdióba, természetesen kb fél órával a munkaidőm kezdete előtt.
- Jó reggelt Mr. Franklin. - köszöntött a portás hölgy, Eva.
- Jó reggelt Eva. - válaszoltam és már mentem is tovább a saját dolgozó szobám vagy irodám vagy hogy is mondjam, mi az felé.
Bent letettem a cuccomat és elkezdtem készülődni, megnéztem, mi mára a terv, kik fognak jönni, mi lesz, hogy lesz, mit mikorra kell befejezni. Pont megettem a süteményemet, amikor kb 2 perc késéssel betoppant Thalia is.
- Jó reggelt Thalia. Megtudhatom, mi volt a késés oka? - kérdeztem szokásos kicsit rideg stílusomban.
- Amúgy hoztam kávét, ha kérsz. - intettem az asztalon álló kávéspohár felé, miközben belekortyoltam a sajátomba. |
Basszuskulcs! Gondoltam én, amikor ránéztem az órára és rájöttem, hogy fél órával később ébredtem. A telefonom szokott a mindennapokban felébreszteni, de most az éjszaka közepén random kikapcsolt. Tudtam, hogy sietnem kell, de nem kapkodtam, mert ha kapkodok, akkor lehet lassabb is leszek az átlagnál. Így normális tempóban - miközben megoldottam a mobilos problémát - készülődtem a napra. Gyorsan kifésültem a hajam, fogat és arcot mostam, és mentem is átöltözni. Majd odafele eszek, sminkelni meg nem mindig muszáj.
Amint kiléptem és bezártam a lakásomat, már el is indultam a munkahelyemre a lehető leggyorsabb módon, miközben elkezdtem enni egy sajtos croissant-ot. Út közben folyamatosan azon kattogtam, hogy ne késsek el, mert nem szeretek késni. De amikor már majdnem megérkeztem, akkor megláttam egy ilyen utcai órát, amire felsóhajtottam. Még volt öt percem beérni.
- Jó reggelt Miss Bjorgsdóttir - üdvözölt egy középkorú női hang, de abban a pillanatban nem arra koncentráltam, hogy viszonozzam, vagy megnézzem, hogy ki volt az. Talán ha nem voltam sietős állapotban és nem lettem volna minden erőmmel azon, hogy odamenjek egy adott helyre, egy adott időben, akkor köszöntöttem volna hölgyet és el is kezdtem volna vele beszélgetni.
Amint odaértem a megbeszélt helyre és meg is láttam Tobyt, akkor odamentem hozzá.
- 'Reggelt - köszöntöttem a férfit. Többet nem is mondtam, majd elmondja ő magától, hogy ma mi a teendő. Ha pedig elmondja, akkor örömmel beleásom magam a munkámba. |
- Remélem igazad lesz! - reagáltam le biztatását mosolyogva.
Karomat ért cirógatásra fejem csóváltam meg, és egy pillanatra libabőrös is lettem. Még mindig hihetetlen, hogy képes belőlem ilyen dolgokat kiváltani Tammy. Olykor megrémít a tudat, hogy egyszer beleesek saját csapdámba... Habár egyelőre úra vagyok a helyzetnek, és ez a veszély úgy vélem nem áll fent!
- Én nem haragszom csak tényleg idegeskedtem! Mondjuk bevallom, hogy szarul esett volna, ha az SMS-emet leszarod - vakargattam meg tarkóm kisfiús hatást keltve, mint mindig,
Mosolyát viszonoztam, majd biccentettem egyet, amikor mondta, hogy kéz és lábtörést. Azért remélem, hogy ez valójában nem történik meg. Még a jelentése is eléggé agyfasz... Mindegy, mióta érdekelnek engem ilyen szarságok?
Inkább mentem is a bandához, és belevágtunk a lecsóba, ami a részemről egy hatalmas csalódással végződött. Nem csodálom, hogy Tammy arcára kiült a döbbenet, amikor morgolódni kezdtem, és magamat szidtam, amiért balfasz voltam.
- De akkoris... Az nekem bőven elég, hogy tudom elbasztam! - forgattam meg szemeim, és az ideg még mindig őrölt legbelül.
Pillogtam, ahogy ajkaimra tapadt, de nem húzódtam el. Ujjaimmal hajába szántottam, és közelebb vontam magamhoz, hogy jobban birtokba vegyem száját még, ha csak pár másodpercre.
- Rendben, azt hiszem okés leszek - hajoltam közel a nyakához, és leheltem bele egy apró csókot.
Ölelésére halvány mosoly kúszott arcomra, amire karjaimat dereka köré fontam. Beszívtam kellemes illatát, ahogy nyakához bújtam, és hagytam, hogy valamennyire elbódítson most. Teljesen lenyugtatott édes illata...
- Így gondoltam én is! - távolodtam el tőle és kacsintottam rá kacéran. - Naná, hogy együtt ünnepeljük meg! - vigyorogtam féloldalasan.
Ekkor jöttek ki a srácok is, amire egyből jött a cukkolás, hogy el lett csavarva a fejem, amire prüszköltem egyet. Ezután tekintetünk a menedzserre terelődött, aki igencsak vacilálhatott, mert susmékolt perceken keresztül. Igyekeztem fülemet kihegyezni, és amikor meghallottam a végszót elvigyorodtam.
Odajött hozzánk a fazon, és mondta, hogy akar még egy meghallgatást, amikor társát is hozza. Lesz második próba, és úgy néz ki eddig vevőnk ránk! Egyből egyik idióta ismerősöm megölelgetett, míg másik felnyerített, hogy go nightclub és ünnepeljük meg a pillanatot. Sodródtam az árral, de természetesen Tammyt is rántottam magammal.
Ahogy megérkeztünk a clubhoz előre engedtem a lányt, majd követtem őt. Megfogtam a kezét és szorosan mellette haladtam, hogy még véletlenül se hagyjuk el egymást!
- Na akkor ünnepeljünk! - súgtam fülébe, majd gyengéden fülcimpájába is beleharaptam.
[TAMMY & ZANE A CLUBNÁL] |
Kissé olyan érzésem van, mitnha Zane megváltozott volna az utóbbi időben. Persze jó értelemben gondolom, ugyanis mintha figyelmesebb lenne velem is. Most is meglepett, hogy elhívott engem egy ilyen fontos dolog miatt. Örülök, hogy mellette lehetek és bármiben is segítek neki, rám mindig számíthat. Mellette pedig még ott van az is, hogy végre hallhatom zenélni is. Már akkor a bulin is alig várta, hogy arra kerüljön sor, csak hála nekünk ez sem jött össze.
Csókunk után viszont egyenesen az épületbe mentünk.
- Igen, inkább én legyek ideges, mint te. - mondtam mosolyogva, miközben felpillantottam rá. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó leszel. - simítottam meg karját bíztatásképp. Mikor arról kezdett beszélni, hogy kezdett aggódni miattam, kissé bűntudatom lett. Mondjuk valóban szólhattam volna neki, hogy kicit kések, de annyira rohantam, hogy még ez is kiment a fejemből. De persze az nagyon jól esett, hogy aggódott miattam.
- Neharagudj te sem, hogy aggódnod kellett miattam. Igazán szólhattam volna, hogy kések. - sóhajtottam fel halkan, majd csak gyorsan hozzá is tettem. - Az miatt viszont ne idegeskedj, hogy megzavartál órán. Sőt még hálás is vagyok, ugyanis nem sok kedvem volt már ott ülni. - vontam meg a vállam, miközben el is vigyorodtam.
Ezt követően megjöttek a többiek is, így Zane-nek mennie kellett. - Alig várom. Kéz és labtörést. - kacsintottam rá vigyorogva, majd miután beléptek abba az üveges terembe, odasétáltam az asztalhoz és figyelmesen néztem, illetve hallgattam őket. Tekintetem szinte egy percre sem vettem le Zane-ről, mellette pedig végig mosolyogtam. Iszonyatosan vonzónak találtam őt, főleg így a dobok mögött. Közben persze feltűnt, hogy Zane egyre idegesebb, de én bíztam benne és abban is, hogy nagyon jól fog játszani.
Már bőven a közepében jártak, közben ritmusra járt a lábam is. Megmondom őszintén nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, de nekem így egyben az egész banda lenyűgöző volt. Nem sokkal később végezt ért a szám, Zane pedig már sietett is ki hozzám. Én hatalmas mosollyal fogadtam, de mikor Zane megszólalt csak nagy szemekkel pislogtaam rá.
- Dehogyis..vagyis nem értek a technikai részhez, de szerintem nagyon is jó lett. Azt pedig észre sem vettem, hogy eltévesztettél valamit. - mondtam és valóban így is volt. - Most már nyugodj meg..mindenkinek tetszettetek. - simítottam meg a karját, majd csak nyomtam egy csókot az ajkaira. - Jók voltatok nagyon.. - súgtam még újabb mosollyal az arcomon, végül pedig megöleltem őt. - Este pedig megünnepeljük..kettesben.. - tettem még hozzá. - ...persze csakis azután, hogy a srácokkal is koccintunk. - mosolyogtam. Nagyon fel voltam dobódba, még annak ellenére is, hogy Zane szarnak tartotta azt, amit produkált. Nekem bejött amit csináltak és mivel egész végig itt álltam a menedzserék mellett, tudom jól, hogy nekik is tetszett.
Miután a többiek is kijöttek, feléjük fordulva gratuláltam. - Nagyon jók voltatok..gratulálok fiúk. |
Kuncogtam, amikor konkrétan parancsolgatni kezdett. Na szép! Innen is látszik, hogy fülig belém zúgott, amivel nincs is végülis semmi gond... Csak nehogy az legyen a végén, hogy átvált hárpiába és zsarolni fog. Elég nehéz egy nőnek leláncolnia, és bevallom eddig Tammy egész jól csinálja. Nagy csalódás lenne, ha hirtelen hisztis picsába váltana, és verné itt magát miattam. Talán ezért is volt meglepő, amikor Ravenről nem faggatott.. Egyszerűen leszarta, és hülye kérdések helyett inkább lepippantott. Na nekem ilyen nő kell basszus! Az más kérdés, hogy lesz-e még ilyen, hogy az ő szeme láttára kacsingatok félre, khm.
Csókunk után jött a nyomorult haverom, hogy ideje betolni a seggünket. Mindegy, egyelőre ez fontosabb, mint a farkam. Ezt még én is tudtam!
Összekulcsolva ujjainkat indultunk be, és elmosolyodtam, amikor mondta Tammy, hogy jobban izgul, mint jó magam emiatt az egész miatt. Ezt azért nem merném így kijelenteni! Az más dolog, hogy nem igazán mutattom ki. Nem vagyok épp az érzelmek embere... Pláne az őszinte érzelmek embere.
- Lehet átvetted tőlem az izgatottságot és az idegességet - ingattam fejem. - Ez nekem csak jó! Lehet fogok tolni valami nagy menő dob-solot - vigyorodtam el magam büszkén.
Ezután "érdeklődve" fogadtam további magyarázatát. Ó, szóval egyetemista? Őőő, basszus, ezt mondta egyáltalán valamikor? Mindenesetre nem izéltem ezen. Ha az, akkor az. Jó tudni!
- Hát, meg kell hagyni, hogy kezdtem aggódni... Kint dekkoltam jó ideje, és nem láttalak sehol! - dünnyögtem. - De az a lényeg, hogy végre itt vagy! Amiatt meg ne haragudj, hogy órán zavartalak! - sóhajtottam fel.
Amint elkerültek a többiek is már indultunk is próbálni... Vagyis előtte még Tammy egy rövid csókra invitált, amibe bele is mosolyodtam. Végigsimítottam még lágyan arca vonala mentén, majd hallva jó kívánságait mondtam:
- Meglesz! Nemsokára egy rocksztárral fogsz találkozni! - kacsintottam rá, és mentem is a bandám után.
Mindenki ment nyomban a helyére. Leültem a dobokhoz, és szórakozottan forgattam ujjaim közt az ütöket, és olykor egyet-kettőt ütöttem velük. Amikor már mindenki behangolta a hangszereket, és összekapta magát már toltuk is a próbát. Először a Metallicától a Nothin' Else Matterst toltuk. Egy kis lassú szám tökéletes felvezetésnek. Amint bemelegítettünk mehetett élesben a meghallgatás. Azért elég para volt, amikor megláttam a menedzsert és a lemezkiadót.
Megint neki álltunk a zenélésnek, ám most egy saját számot adtunk elő. Éreztem, hogy kezem megremeg az izgalomtól. Tudtam, hogy ezen sok múlhat, és féltem, hogy elbaszom... Ami végülis faszán összejött. Azt hittem felrobbanok az idegtől, amikor eltévesztettem a dobot, és a cintárnyét. Most tényleg olyan lehettem, mint egy morcos kisfiú.
Szerencsére nem akadtak ezen fenn a többiek, és folytattuk tovább. Ment impróval az egész, mintha semmi sem történt volna. Így szerencsére végigtoltuk a számot, és úgy nézett ki ezek ellenére is bejött a két nagyfejűnek az előadásunk. Amint végeztünk a zenéléssel már ki is mentem Tammyhoz.
- Bassza meg a kurva élet! - fogtam a fejemet. - Elbasztam a közepénél és... Ahj... - mérgelődtem orrom alatt. - Nagy szar volt az egész! Legszívesebben letagadnám! - morgolódtam. |
Láttam Zane-en, hogy ideges, ami gondolom maga a történtek miatt volt. Hiszen ez nem egy mindennapi dolog, ez egy olyan lehetőség amit ki kell használni. Ezért is örültem, hogy elhívott, hogy vele legyek egy ilyen fontos helyzetben. Mikor a nyakába ugrottam ő pedig magához ölelt, szorosan hozzábújtam. Az a pár nap amit külön töltöttünk..egy örökkévalóságnak tűnt. Tényleg beleszerettem ebbe a pasiba, amit nem is igazán értek. Sosem voltam az az első látásra beleszeretős típus..nehezen vesznek le a lábamról, de Zane-nek mégis sikerült.
- Ajánlom is.. - vigyrorodtam el, de továbbra sem engedtem el egy percre sem. Helyette csak ajkaira tapadtam, majd miután eltávolodtam tőlük magyarázkodni kezdtem, miért is jöttem ilyen későn. Viszont nem sok időt adott, ugyanis megismételve az előző cselekedetemet, most ő tapadt az én ajkaimra. Csókját azonnal viszonoztam, aminek hatására testemet teljesen átjárta a borzongás. Egy kis időre ugyan eltávolodtak ajkaink, viszont amint levegőhöz jutottunk, Zane újra hevesen megcsókolt, mellette pedig bevette nyelvét is. Örömmel engedtem utat neki, viszont ez a csodálatos pillanat nem tartott túl sokáig, ugyanis egy számomra idegen hang szólt közbe.
Csak a hang irányába pillantottam, kissé zavartan..ugyanis mégis csak az utcán nyaltuk-faltuk egymást. Menni kellett, hiszen itt volt az idő. A férfi kérdésére csak bólintottam, és átkulcsolva ujjainkat el is indultam utána. Megmondom őszintén még soha sem jártam hangstúdióban. Kezdek izgulni, pedig csak egy kísérő vagyok itt. Szerintem még Zane helyett is jobban izgultam, ami talán nem is baj. Neki nyugodtnak kell maradnia.. - Ez..olyan izgi..szerintem jobban izgulok, mint te.. - vigyorodtam el, majd csak alsó ajkamba harapva rápillantottam.
- Minden oké..azt hittem soha nem érek ide..éppen órám volt.. - árultam el, bár gondolom rájött erre ő maga is. Beérve a stúdióba köszöntem, Zane-nek viszont mennie kellett, hogy elpróbálják a számot mielőtt felveszik. - Menj csak.. - nyomtam egy gyors csókot ajkaira.. - ..csak ügyesen.. - tettem még hozzá, én pedig lassan odasétáltam az asztalhoz, amin a szükséges dolgok voltak (igen nem tudom mi a neve:d). |
Még mindig a falnak támasztottam a hátamat. Fel sem tűnt, hogy miközben várakozom egyik szál cigi követi a másikat. Lehet jól lepleztem eddig idegességem, de mostanra kissé sűrgetni kezdett az idő. Reménykedtem benne, hogy nem kell kikosaraznom Tammyt most hirtelenjében, mert nem érkezik meg időben.
Fortuna volt olyan kedves, és megkegyelmezett nekem. Még ha szét is álltam a lábamat, de legalább előkerült Tammy. Az én arcomon is mosoly kezdett húzódni, amikor megláttam őt. Ahogy a nyakamba ugrott átkaroltam derekát, és picit perverzitásomnak engedve fenekére vezettem mancsom, majd bele is markoltam.
- Most már nem engedlek el! - vigyorogtam féloldalasan, ami egyben kacér és perverz volt.
A nagy ölelkezésben a lány már kérdezte is, hogy mi a helyzet velem. Ugyan klisésnek tartom még mindig ezeket az unalmas köröket, de meh... Ez van! Habár most nem igazán zavart. Talán azért, mert tudom, hogy Tammy tenyeremből eszik, és szerelmes belém... Nem bunkózhatok vele, és múltkor elég rendesen bizonyított nekem.
- Per... - bólintottam volna, de már számat be is tapasztotta puha ajkaival.
Ám amikor ő akart beszélni, és elszakadt tőlem... Nos, most én kontráztam rá. Nem engedtem, hogy csacsogjon! Fenekén elhelyezkedő kezemet tarkójához tereltem úgy, hogy közben hátán végigsimítottam. Ezután dús hajába markoltam azon a részen, és közelebb vontam magamhoz. Szerintem itt már sejthette, hogy mire készülök! Egy ideig agyhúzás gyanánt szemeztem hívogató szájával, majd lecsaptam rá hevesen. Eleinte nem vetettem be nyelvemet... Még csak ajkaink hadakoztak egymással. Amikor már többre vágytam, és némi levegőre is szükségem volt pár pillanatra eltávolodtam tőle, de végül ismételten visszatértem szájához... Ám most már nyelvesre invitáltam őt. Lágyan, érzékien szájába férkőztem, és jöhetett is a nyelvek szenvedélyes tánca.
Szívesen csináltam volna még akár percekig, de jött az idióta haverom, hogy ideje lenne próbálni párat, mert jön a boss. Morgolódtam egy sort, hogy pont ez szakította meg csókunkat, de nincs mit tenni!
- Jössz akkor? - fogtam meg a kezét, és kulcsoltam össze ujjainkat.
Az más kérdés, hogy mit akarok csinálni Tammyval próbák után. Kifejezetten izgatta a fantáziám, hogy a napvégére, amikor már sötétség honol egy hangfalra felültetve őt jól megrakjam. Nem hiszem, hogy bánná... Én meg pláne nem!
- Amúgy veled mi a helyzet? - kérdeztem tőle kedvesen, miközben bementünk. |
A napokban próbáltam a sulira összpontosítani, ami nehéz volt, mert csakis a bátyámmal való beszélgetésre tudtam gondolni. Pontosabban arra, hogy végre megtalálta az igazit, na meg hazudnék ha azt mondanám Zane-re nem. Mondhatni, hogy csakis ő volt gondolataim főszereplője. Már szörnyen hiányoltam őt, hiszen utoljára még a bátyám találkozása előtt voltunk együtt. Persze minden nap üzengetünk egymásnak, ettől függetlenül nem ugyanaz az egész. Szerettem volna már látni őt, ezért is örültem meg az sms-nek, amiben az állt, hogy ha ráérek menjek a stúdióhoz. Már említette Zane ezt a lehetőséget, most pedig úgy nézki végre meg is valósul. Nagyon örültem neki, hiszen végre beteljesül az amit a fiú már egy ideje szeretett volna. Vagy legalábbis én így gondolom.
Éppen egy előadáson ültem, mikor megkaptam az üzenetet. Igazából lett volna még egy a későbbi órákban, de most fontosabbnak tartottam azt, hogy Zane-el találkozzam. Így amint véget ért már sietősen szedtem is össze a dolgaimat. Úgy terveztem előtte hazamegyek, de az még több időt venne el, így is már késésben voltam. Szóval taxiba ültem és már indultunk is a stúdióhoz. Körülbelül negyven percig tarhatott az út, bár ha nem lett volna dugó, simán meglett volna rövidebb idő alatt is.
Már a kocsiból észrevettem Zane-t, így máris mosolyt csalt az arcomra. Sietős léptekkel megindultam felé, majd csak szó nélkül a nyakába ugrottam. - Na végre.. - mondtam ki halkan, de továbbra is öleltem. - Minden oké? - pillantottam rá végül nagy mosollyal, de még mielőtt megtudott volna szólalni nyomtam egy csókot az ajkaira. - Neharagudj, sietettem ahogy tudtam.. - engedtem el, bár ha rámnéz gondolhatja, hogy éppen honnan is jövök, hiszen a táska a vállamon pihent. |
Nem nagyon volt időm Tammyra, sem Ravenre az utóbbi napokban. Azért olykor megdobtam őket egy-egy SMS-sel, de semmi több. Pedig Tammy esetében gondolkoztam, hogy felajánlom a telefonszexet, mint opciót, de hát... Lehet elijesztettem volna perverz ötletemmel. Igaz, nekem kifejezetten csábító lett volna, de lényegtelen.
Mint mondtam valóban nem volt időm... Még a szexre sem. Olykor magamhoz nyúltam, de ennyi. Az a vicc, hogy némelyik nap még ahhoz is hulla fáradt voltam. Nagy lett a hajtás, mert egyik haveromnak az ismerőse elintézett egy felvételt. Nem kell mondanom, de mindenki kegyetlenül örült ennek az információnak. Milyen jó lesz már... Híresség leszek, és még jobban fognak rám tapadni a csajok. Alig várom, ahh... Nem mintha amúgy gondom lenne a nőkkel, de nah. Kihasználnám jobban a helyzetem.
Mindenesetre eljött a várva várt nap. Megérkezve a hangstúdióhoz izgatottan vártuk a fószert, hogy vezessen minket a stúdióba. Amint ez meg volt váltottunk vele pár szót. Közben végig azon filóztam, hogy kit hívjak el. Raven vagy Tammy? Tammy vagy Raven? Végül a tapasztalt mellett döntöttem. Nincs kedvem bíbelődni szüzikékkel, emellett múltkor elég rendesen leszopott Tammy. Ez plusz pont!
Írtam is neki egy SMS-t, hogy hova jöjjön. Eközben visszalógtam a hangstúdió parkolójába, hogy bevárjam a lányt. Remélhetőleg tetszett neki röpke üzenetem, amiben az alábbi állt:
,, Szia! Remélem lenne kedved a jövendőbeli rocksztárral lógni! Végre dobolhatnál is! Láthatnál zenélés közben! Természetesen, ha neked is oké... várlak! ;) "
Ezt követően neki döntöttem a hátam az épület falának, és komótosan pöfékelni kezdtem. Unottan nézelődtem jobbra-balra, és néha, amikor egy jó macát láttam csak rákacsintottam. Hm, úgy néz ki a bugyirohasztó mosolyom és kacsintásom itt is hatásos! |
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
