Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:27 - |
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Köszönetére biccentettem egyet hanyagul. Ez a legkevesebb. Lehet egyéjszakás vagyok, de sosem tartottam a nőket tárgynak. Lehet azért is, mert engem faszán annak kezelnek... Vagy inkább állatnak. Részletkérdés.
Utólag mértem végig társaságom, amikor elvonultunk az asztaltól. Ó, váó, nem igazán kellett volna sok mindent leszedni róla, hogy helyrerakni. Sőt, elég a bugyit félrehúzni. Szép! Egy pillanatra eszembe jutott, hogy leveszem a pulóverem, de elég furán nézett volna ki... Mégis csak egy táncos, és ez a... Őhm, munkaruhája? Végülis jelenesetben ja.
Mosolyogva néztem, ahogy meghúzta a töményt, majd amikor visszaadtam nekem én is követtem a példáját. Közben felvont szemöldökkel feltettem a milliós kérdést:
- Velem tartasz, esetleg még pár fasznak mész táncolni? - hagytam egy kis szünetet beszédem között, majd folytattam. - Ha netán a főnök harap, ha van némi kimenőd akkor szívesen fogadom a magántáncod - kacsintottam rá. - De akkor csak nekem fogod riszálni formás segged - ingattam fejem, és húztam féloldalas vigyort arcomra.
Fortuna úgy néz ki lenézett rám. Kiszúrtam egy üresedő boxot. Szemeim felcsillantak, és ha a táncos is benne volt, akkor megfogtam a kezét és úgy verekedtünk át a tömegen. Mégse lenne jó, ha elveszíteném társaságom, esetleg még egy kanos pöcs ráveti magát.
Nem kell mondanom, de a táncparketten szerintem az összes kámaszutra-póz látható volt. Ennyi erővel simán mehetnének kúrószobába. Nem értem, hogy mi a jó ruhában imitálni a dugást. Elnézve ráadásul némelyik fiatalt... Egyes lányok már szerintem nedvesek, míg a fiúk gatyájukba élveztek pusztán az imitálástól. Jézusom!
Megérkezve a boxhoz levágtam magam. Az üveget az asztalra helyeztem úgy, hogy az alja kicsit koppanjon, majd zsebeimet kiűrítettem. Volt nálam füves cigi meg narkó. Odatoltam a csajnak egy füves cigit és egy kistasak narkót.
- Ha kell nyugodtan vegyél! - rántottam meg vállam, és én a fű mellett döntöttem. - Mindkettő holland gyártmány - tettem hozzá, és közben nézelődtem.
Ha netán a join mellett döntött, akkor meggyújtottam neki. Ezután elhallgattam, és szórakozottan formáztam a füstből köröket, és engedtem ki így ajkaim közül.
- Hogy hívnak? - tettem fel kérdésem kerítés nélkül. - Ha már így alakult az este jó lenne, ha tudnám mi a neved... - mosolyogtam halványan. Hátna, lehet nem épp a nevén fogom szólítani, hanem mondjuk cicám, szivim stb, de azért ennyi formalitás sosem árt úgy vélem. |
Jó érzés volt, érezni, hogy a férfiak vágynak rám, de nem kapnak meg. Mert mielőtt bármit tehettek volna, én már másnál voltam. Ez így folytatódott, amíg rá nem untam a cicázásra. A következő ilyennél egy kicsit tovább időztem a paliknál, néhány szerencsés még erotikus élményben is részesült, ami még a munkakörömbe tartozott. Ráharaptam a fülére gyengéden. Aztán elé érve az állát megemelve a szemembe irányítottam a tekintetét, hogy ne a dekoltázsomat bámulva csorogjon a nyála a palinak. Mielőtt eltávolodtam volna tőle kacsintottam is neki egyet.
Közben volt időm körbenézni, és egy sarokban egy pasas az egyik csaj seggéről szívta fel az élvezeti cikket. Szoktam néha én is drogokhoz meg füvekhez folyamodni, de csak akkor ha már nagyon az egekben vannak az idegsejtjeim. De alapból sima nikotin tartalműú cigarettát nem szoktam szívni.
Ezekben az elgondolkozós percekben nem nagyon figyeltem a környezetemre, így meg is volt a probléma. Egy terjesen begerjedt vén hugyli rám támadt és letepert a picsába. Nem az volt a kényelmetlen, hogy egy vén fószer letepert, hanem az, hogy egy istenverte asztalra tepert le. Tudja az a vén kujon, hogy mik érintkeztek már azzal a szaros asztallal?! Aztán amikor rámarkolt a mellemre, miközben már kattogott az öve, már elfogyott a türelmem és tökön rúgtam.
- MERDA! Saia de cima de mim! - ordítottam rá anyanyelvemen hirtelen, amikor úgy látszott, hogy neki ez nem volt olyan erős, hogy a földön gurulva fogja a farkát. Félre is húzta az öltözékemnek a bugyi részét és már majdnem berakta nekem szárazon. Ez a tehetetlenség egy kis mini sokkot gerjesztett nálam, mert eszembe jutottak a prosti éveim.
Visszatérve arra, hogy majdnem berakta, azért csak majdnem rakta be, mert egy magas, kigyúrt csávó leszedte rólam. Miközben megfigyeltem a pasast magamnak önkéntelenül be is haraptam az alsóajkam. Ha egy éjszakát szeretne, vagy ha arra kerülne sor, én belemennék. De nem gondolom, hogy csak a farka kell nekem.
A részeges beszédjére a vén fószernek elkezdtem mosolyogni, főleg akkor nevettem el majdnem, amikor az imeretlen Adonisz behúzott neki egyet és beoltotta a méretével kapcsolatban. Hiszen azt mondta, hogy a vén fasz verje bele egy üres üvegbe, mert a mérete. Mire átkarolta volna a vállamat a kicsúrt fasz, arra a bugyis részének az öltözékemnek a helyére került, de fel se tünt volna ezen a sötét helyen, ha leszartam volna a helyrerendezését.
- Kössz! Most már jól vagyok, hála neked - alig tudtam visszafogni magam és nem mondani a végére, hogy "Szivi". Mint egy sorozatban a csávó stílusához tartozik, hogy minden csajt "Nővér"-nek szólít, nekem ugyanaz a helyzet a "Szivi"-vel. Amikor megkínált piával, akkor bólintva és szó nélkül elvettem és meghúztam, miközben önkéntelenül lefelé néztem. Lehet pofátlanság, de ilyen vagyok én ilyen szituációban. A mosolya arra kényszerített, hogy most ne legyek egy született ribanc, és most az egyszer legyek valamennyire normális, de nem naiv. Aztán visszajutattam neki a töményet, miközben a csuklómmal megtöröltem a szám, már lassan megszokásból. Mellesleg üvegből ittam a whiskeyt, de nem jutott eszembe, hogy van egy whiskeyvel megtöltött poharam a pultosnál, legalábbis akkor. Most olyan hangulatban voltam, hogy akár a kigyúrt fazon ivócimborája is lehetek, vagy akár más. |
Megint be lettem tökéletesen táblázva meccsek terén. Edzőm tesz róla, hogy sose unatkozzak és szó szerint a szart is kiverjék belőlem. Annyi mákom van, hogy jól megfizetnek. Nem épp kis összegekről van szó. Igaz, ez eléggé keserédes számomra, de így alakult.
Mivel holnaptól jönne a kemény edzés, ezért edzőm még ma kimenőt adott, hogy szórakozzak jól. Volt olyan kedves, hogy ő is velem jött. Egy vén kéjenc exfőnix. Az a legjobb, amikor egy szakadt szőkét hozzád vág, hogy dugd meg, mert kell a feszültség levezető. Komolyan még ez is benne van az életmódomban, hogy szexeljek, amikor tudok. Fárasztó...
Eljött a lakosztályomhoz tragacs, kisbuszával,, majd bepattantam és mentünk is a nightclubba. Pillanatokon belül kikötöttünk a szórakozóhelynél. Keresett egy parkolót, majd megálltunk és beléptünk. Épphogy átveregedtük magunkat a tömegen, a biztonsági őrön már megcsapott az émelyítő füst, pia szag...Na meg a pina.
- Na menj és fogj valaki! - vágott hátba, amire elfintorodtam, és őt már csábítgatta is egy nő... Csodás!
Halvány, féloldalas mosolyomat elővarázsoltam és egyeneset a pult felé vettem az irányt. Kértem magamnak egy üveg whiskeyt. Közben a pultos csaj már szemezett velem. Ismertem engem régebbről... Sőt, eléggé bensőséges lett a kapcsolatunk, khm, egyéjszaka erejéig. Miután megkaptam a piát előszedtem a füves cigim, és úgy terveztem, hogy megbújok valamerre zsákmányaimmal.
Körbenéztem, de mindenhol tömeg volt. Kanos edzőm meg már fullon volt, mert az egyik csaj seggéről szívta fel a kokót. Jézusfasza... Nem értem mit vártam tőle?! Nem inkább azért vagyok itt, hogy én vigyem haza?
Unottan bontottam fel az üveget, majd húztam meg emberesen. Közben már pöfékeltem a joinommal, és kicsit meginogva akartam leülni egy boxba.
Pont egynél elhaladtam, és egy csaj rázta a fenekét a sok kiéhezett, alkoholista fasznak. Mondjuk én nem mondok semmit, mert én is tudok alkalmi alkoholista lenni. Szemeimet forgattam, ahogy lenéztem egyes palik ágyékára. Jesszusom... Szegény takarítók. Minden tiszta geci lesz, ha ez a csaj így folytatja,
Már épp mentem volna tovább egy üres box reményében, amikor az egyik igencsak begerjedt a táncosra. Leteperte a picsába... Rá az asztalra. Ráadásul még a vénfasz kategória is. Blöe, remélhetőleg a táncosnak nem épp szottyadt pöcs kell, mert akkor oda a segítségem... Ezzel visszafordultam a boxhoz.
- Hékás haver! Ha nem vevő rád jó lenne, ha nem tennéd be neki szárazon! Tudod, az megerőszakolás! - vágtam be undorodó fejet.
Lelöktem ugye a palit róla, erre nekem állt pampogni cseszem, de ehhez a faszhoz egy külön részeg-translate is kevés lett volna. Ilyen nyelvet rég hallottam. Viszonozta lökdösésem, amire bemostam neki. Franc se fog vele kínlódni meg normálisan pofázni neki, ha a csökkent agyáig nem jut el!
- Lenyugodtál? - sóhajtottam fel, de csak pattogott még, amire elnyomtam a drága füves cigimet a homlokán. - Higgadj le! - ekkor kiszúrtam az asztalon egy felborult piás üveget. - Tessék, verd bele ebbe! Talán a méreted... Sőt, szerintem méreted is! - vigyorogtam, majd átkaroltam a csaj (Sera) vállait. - Jól vagy? - vonultam vele arrébb, és ezután eltávolodtam tőle. - Piát? - nyújtottam át neki a töményt, és mosolyodtam el. |
Egy újabb éjszaka, amikor a megszokott kis térben táncoltam egy rúd közelében. Már csak egy kék hacuka volt rajtam. Éreztem a leginkább férfiakból álló tömeg tekintetét, ahogy legelteti rajtam a tekintetét és csorgatják rám a nyálukat. Még jó, hogy nem húzzák le helyben a sliccüket és kezdik el rám kiverni, nem mintha zavarna. De persze voltak ott olyan nők is, akiknek - fogalmazzunk úgy, hogy - a kenyér mindkét oldala vajas. Ez az érzés ámblokk jó érzés volt, hogy mindenki csak engem stiröl.
Miután volt egy váltás egy másik csajjal, én elmentem a pulthoz és kikértem egy kevés whiskeyt. Senki sem lesz sztriptíztáncos egy éjszakai mulatóhelyen análkül, hogy inna alkoholt. Mindig van okunk rá, hogy igyunk. Én most egyrészt azért ittam, mert mindig szoktam. Másrészt meg hogy oldjam a bennem lévő kevés feszültséget és feloldódjak. Aztán munka után, ha valamelyik csávó le szeretne velem feküdni, akkor akkora már egy igazi ágyakrobata legyek. Magyarul egy tüzes szépség legyek az ágyban is, ha úgy adódik.
- Szivi, ha szépen kérlek el tudnád nekem rakni a poharam? - pilláztam a pultosra bájosan. Mire a csávó szinte elolvadt, és a dekoltázsomat bámulva el is rakta a fentebb említett tárgyat.
- Bébi, nem akarsz majd elvonulni és kielégíteni engem? - jött nekem egy full részeg csávó, miközben én visszaindultam a helyemre. Én nem válaszoltam neki semmit, csak szexisen kacsintottam egyet.
A következő körben már az általam kiválasztott csávókat is megközelítettem, és táncoltam nekik. Általában olyat választottam, akiken látszott is, hogy majdnem fogják magukat és kiverik rám, ha már nem bírják. |
A visszaszájalására elvigyorodtam de nem válaszoltam már csak azértsem. Persze később ugye el is árultam magam, de ez részletkérdés. A kolléganős megszólalására prüszköltem egy kicsit és megszólaltam:
- Hát...házi nyúlra nem lövök, szóval nagy gondban lennél ha tényleg kollégák lennénk! - de azért szinte perzselő tekintettel nézhettem ahogy a szemüvege szárát a szájához tartja. Kicsit másra is lehet asszociálni és a múltkori leszopására visszaemlékezve...nos nagyon nem nehéz nem arra gondolni. Az, hogy szüksége van rám, hát mondanám, hogy nekem is rá, de szerintem bőven elég ha ennek csak ő ad hangot egy ideig. Elvégre én akartam, hogy húzzuk inkább egymás agyát egy jó ideig, ha már ennyire élvezzük a társalgást. Bár múltkor azért több volt egyszerű bájcsevelynél.
Erre már jött is a telefonszexel. Baszki! Felvontam a szemöldökömet megszólalva:
- Annak nem sok értelmét látom, ráadásul a szomszédom biztosan azt hiszi, hogy szellem van fölötte. Kicsit meglepődne ha hirtelen az a szellem elkezdene nyögni a telefonba... - elgondolkoztam egy kicsit végül kiböktem - ...de végülis nem hangzik olyan rosszul... - megmozgatja az agyat meg a fantáziát az biztos. Na jó inkább nem gondolok bele jobban. Bár úgy vélem akkoris ezerszer élvezetesebb az, ha tényleg csináljuk.
Talán jobb is, hogy nem ragoztam tovább a dolgokat, hiszen ekkor jött a furcsa állapot. De már rájöttem, hogy hülyeséget kérdeztem, hiszen a gina megnyugtat és kiüt, ez viszont felajz, szóval szimpla ajzószer. Már nem érdekel, el kell húznom innen. Ekkor derült ki, hogy hoppá Katarina is ivott, ráadásul egy csaj jött ide bocsánatért esedezve, hogy ez igazából másnak kellett volna. Csak prüszköltem egyet a megszólalására a nőnek és megszólaltam:
- Melyik idiótának kell ajzószer? Nem áll fel neki, vagy csak úgy tud megszerezni egy nőt egy éjszakára?! - jézusom én most kiégtem. Végül legyintettem, hogy ne vegye magára, nem rá vagyok mérges. Basszus! Jött is a tegnap este indoklása mire felvontam a szemöldökömet:
- Nem csoda, mert nem gina volt. Hanem ajzószer, ahogy ez... - és ekkor már a nyakamra kaptam is a csókot meg a simogatást lent. Felnyögtem egy kicsit, de nagy nehezen még ki tudtam szakadni ebből az állapotból és finoman elindultunk inkább hozzám.
Elég nehéz úgy sétálni, hogy közben tapad az emberre egy jó nő. Autót meg pláne vészes úgy vezetni, hogy közben már lassan ki is akarják az embernek verni. Ezt megtetézve pedig még jó magam is kaptam az áldásból. Szerencse, hogy csak tíz perc kocsikázásra vagyok, mert így is egy rémálommal ért fel ez az egész. Ráadásul egyre jobban borult el az agyam. De nem akarok önkívületi állapotba kerülni és úgy szexelni vele. Emlékezni akarok rá, szóval muszáj valamennyire a felszínen maradnom basszus.
Körülbelül ilyen gondolatok közepedte nyitottam ki a lakásajtót és tereltem be Katarinát:
- Nos, üdv itthon, nyugodtan érezd otthon magad... - köszörültem meg a torkomat. Hát na, ebben a lakásban még nem igazán volt nő. Illetve kérdés, hogy erre emlékezni fog-e még. Ráadásul még mindig vészesen rövid dokornénis szerelésben van, ami nem is lenne gond, csak az a nyomorék ajzószer. Felsóhajtottam egy kicsit és inkább valami ehetőt kerestem a hűtőben, hátha az segíteni fog. Mivel nem vagyok egy Gordon Ramsay, így nem várt engem semmi sem a gyümölcsön kívül. Sőt, még abból is csak eper meg szőlő van most, mert a többit már elnyammogtam abban a kevés időben amíg itthon voltam.
Viszont ahogy kikaptam a doboz epret és megláttam a vörös színt rajta, egyből másfele terelődtek a gondolataim. A francért hasonló vörös Kata szobájának a színe?! Ezt komolyan nem hiszem el...
- Egyél... - szakadt ki belőlem rekedtesen ahogy a szájához tartottam a gyümölcsöt. Erre nem előjöttek a sárkányfogaim is?!
Azt hiszem brutális lesz az a pár óra amíg kimegy ez a szar belőlünk.
[ KATARINA és ALARIC el a férfihoz ] |
- Azért fogadjunk, hogy élvezted az élvezkedő hangomat ettől függetlenül! – szájaltam vissza játékosan.
Nem akartam bevallani neki, hogy némi szakmai baki hatása alatt voltam. Ritka pillanatok egyike, hogy ilyen hibát vétek! Még szerencse, hogy csak gináról volt szó, és nem valamiféle méregről… Akkor eléggé megjártam volna!
Felnevettem fennhangon megállapításán, és somolyogtam édesen végül. Hát, kérem… Én ennyire borzalmas vagyok! Önző és gyerekes, mert képes voltam szórakoztatásom érdekében iderángatni, amit mellesleg kifejezetten élvezek és nem is bánom!
- Még nekem sem? Egy kolléganődnek? – vettem le szemüvegem, és annak szárát alsó ajkamhoz emeltem csábosan. – Naaaa, kérlek… Szükségem van… rád! – vigyorogtam féloldalasan.
Ezután Alaric röhögött fel rajtam. Nem csodálom! Én meg a megbánás? Komolyan?! Kész vicc! Azon viszont meglepődtem, hogy előző megállapításom valós volt. Szóval tényleg, hmhm…
- Máris megérte téged felhívni! Máskor rendesen is telefon-szexelhetnénk… Mármint felhívlak és elmesélem mit is csinálok magammal… Biztos élveznéd azt is… Ó, de még mennyire! – csillogtattam meg szemeimet vágyakozóan. – Amúgy máskor igazán nyögdécselhetnél te is a telefonban – vigyorogtam, és szemeztem közben vele.
Azért én is észrevettem, hogy valami nem stimmel. Hasonló érzésem kezdett támadni, mint tegnap… Ugyanaz a hatás… Erre benyögte Alaric az ajzószert, amire ledermedten.
- Én biztos, hogy nem! – emeltem fel kezeimet megadóan, és észre sem vettem, hogy egy csaj jött oda hozzánk.
Szája elé helyezte a kezét, és megköszörülte a torkát. Ne, ugye nem! Megköszörülte a torkát, és rámutatott a poharakra.
- Nem tudtam, hogy… - nyögte ki akadozva.
- Raktál bele, mi? – fogtam a fejemet.
- Azt hittem, hogy Dianának kell… Ő is rendelt vodkanarancsot a palinak és… - jegyeztem meg csendesen.
- Bassza meg! – akkor ő kapta meg a tisztát mi meg a ginás szart. – Jó, mindegy… - legyintettem egyet, de lelkem mélyén totálisan idegbeteg kezdtem lenni.
Ezzel elment a csaj bocsánatkérések közepette, és mondta, ha gondolom menjek haza. Ajaj, egyre jobb! Sóhajtottam egyet, majd Alaricra néztem.
- Hát, most már legalább bajban vagyunk… Vagyis… Annyira nem baj… Csak tegnap pont ezzel jártam meg. Véletlenül összekevertem az italokat, és pont ginásból ittam… Egész este maszturbáltam, és véletlenül hívtalak fel – túrtam bele a hajamba bosszúsan, és vallottam be hibámat. – Most mi legy…? – közben már ajkait kezdtem fixírozni tekintetemmel, és nyeltem egyet. – Khm… - kicsit azért így frusztráló. Mármint nem maga a szex, hanem ha megtörténne és tolnánk egy maratont… Teljes képszakadás lenne a vége, amit nem szeretnék! Minden percét ki akarnám élvezni!
Nem is kellett több, hogy megbabonázva lassan… Elkezdtem közeledni ajkai felé. De nem arra csaptam le, hanem nyakára. Lágyan csókolgattam nyakát, és ágyékát is simogatni kezdtem. Nálam az agyhalál egyre jobban beállt… Nekem sajnos nincs olyan önuralmam, mint Alaricnak. Ilyen szempontból mindenképp rosszabb voltam, mint egy pasi… Ám én nem is bántam. Szerettem ilyen lenni… Szerettem kihasználni az ilyesfajta lehetőségeket! |
Unottan bagóztam egy ideje, mikor valaki feltette a hátsóját az asztalra. Már majdnem felmordultam, hogy már bocs, de foglalt, mikor észrevettem, hogy éppenséggel Kata foglalt helyet kényelmesen nem is akármilyen szerelésben. Hamar leesett, hogy ő bizony nem szimpla vendégként van jelen úgy mint én, hanem valószínűleg benne is van valami ügyben. Normális esetben kétlem, hogy felvenne ilyen szerelést, maximum a lepedőakrobatika előtt egy kis szerepjátékhoz. Ebbe nem akarok inkább belegondolni főleg, hogy tegnap eléggé kivertem az élvezkedő hangjára. Lassan már betegnek képzelem magam emiatt, de rájövök, hogy igazából nem vagyok normális tényleg, így nincs miért aggódnom. Mikor a felállításra és a többi dolgokra utalt, csak hümmögtem majd visszavágtam:
- Aki felhív maszturbálás közben az inkább meg se szólaljon! - hát kérem. Ha már hiánya van. Azért kíváncsi lennék, hogy mégis hány pasival volt együtt mióta helyretettem jómúltkor a vibrátorával. Átvettem tőle a vodkanarancsot, majd felvontam a szemöldökömet a komoly dolgokra. Na végre, kiderül, hogy mégis mi a fenét keresek itt. Beleittam picit és elszívtam a maradék szálat és sóhajtottam a magyarázat végére:
- Ah, valahogy sejtettem, hogy nem lehetsz olyan nagy bajban... - forgattam meg a szemeimet. Ekkor jött a cicázása mire prüszköltem:
- Azt hiszem tegnap eléggé izgalomba érezted magad, még kéne repeta is?! Amúgy van pár gyógymód erre, de mivel nem szeretem ha kerítenek, így bizony nem árulhatom el, pláne nem alkalmazhatom a varázslatos kúrát - ha már ennyire agyhúzást akar akkor megkapja. Hiába izgató a helyzet meg a szerelése is, akkor sem adom meg neki egykönnyen azt amit igazán akar. Bár én is vágyom rá veszettül ez való igaz. De elég nagy a tűréshatárom, így tudom feszegetni a korlátaimat.
Ingattam kicsit a fejemet mikor végre kimondta, hogy azért vagyok itt, hogy izgalmasabbá tegyem a dolgokat. Na a fene se gondolta, hogy ilyet nő szájából valaha hallani fogok, talán egy kicsit megkönyörülök rajta és mégis lesz valami amivel helyreteszem. A bűnbánó arcára felnevettem, mert tudtam, hogy csak látszat a megbánás:
- Nem zavartál... - kicsit tűnődtem, hogy vajon eláruljam-e, hogy bizony mi történt tegnap, de végül úgy döntöttem miért ne, örüljön neki. Vagy kiég, bár erősen kétlem - ...sőt, kifejezetten üdítő élmény volt az élvezkedő hangodra könnyíteni magamon.
Nos igen, én ilyen lazán kimondom mi a helyzet, zavarba hozni engem nem nagyon lehet ilyenekkel. Közben lehúztam a vodkanarancsot is lassan és éreztem, hogy valami gáz van. Oké, hogy jól néz ki Katarina így is meg a helyzet és a többi, de furcsa mód, sokkal jobban élvezem mint normális esetben. Még a mellkascirógatásától is simán elmennék. Basszameg. Ajzószer lenne a piámba?
- Ginát tettél az italomba basszus? - tanulmányoztam a poharat, bár tudom jól, hogy hiába, hiszen nem látható anyag. Te jó ég, minél előbb el kell innen tűnnöm. Nem akarok vele szexelni, vagyis basszus de még mennyire akarok, viszont így semmiképpen sem. Félreértés ne essék, nem vagyok romantikus alkat meg a többi, csak szeretek emlékezni is a dolgokra főleg, hogy elég kevés ilyen alkalom adódik az életemben ami valljuk be elég hosszú. |
Árgus szemekkel figyeltem az embereket, akik egyre inkább csak jöttek, és lassan elnyelte őket a tömeg. A lányok már be is vetették magukat, ám egy csajra rásóztam az én páciensem. Átadtam neki egy üveg pezsgőt, amibe belekevertem jó pár adag nyugtatót. Nem lesz gond! Mindemellett a ginás édességeket is átadtam neki. A streap-teaselős lányok nem nagyon szoktak inni munka közben, esetleg akkor, amikor megkínálják őket… Viszont az a pezsgő, amit adtam az ipsének arannyal volt „fűszerezve”. Ez ilyen sznob ital… Némelyiknek már lassan minden arany, ezüst és a legjobb esetben gyémánt. Nem hiszem, hogy ilyenből fognak inni a lánykák, ha meg igen… Eltakarítom a hullát! Mindenesetre ahogy hallottam a férfi jellemét… Nem épp osztozkodó típus, és ilyen drága dolgot biztos nem fog megosztani holmi kurvával!
Ekkor pont kiszúrtam Alaricot. Ó, végre betámadhatom! Doktornénis szerelésemben, és egy tálca vodka-narancs kíséretében jelentem meg asztala mellett.
- Mi a panasza, kedves? – kérdeztem kacéran. – Esetleg felállítsam a diagnózist? – kuncogtam, majd felültem lazán az asztalra keresztbe tett lábakkal. – Ha megérzésem nem csal… Magának hatalmas hiánya van… - hümmögtem. – Hiánya endorfinból és oxitocinból! – nevettem el magam.
Mind a kettő a szexnél szabadul fel. Nem véletlenül dobtam fel ezt. Ezután mosolyogva hangnemet váltottam.
- Jó látni! Komoly dologról akarok veled beszélni – sóhajtottam. – Most annyira unalmas feladatot kaptam, és nem akartam, hogy megöljön az unalom – adtam elő magam színpadiasan. – Ehhez kéne a szakértelmed… Mégis mit ajánlanál, hogy izgalomban érezzem magam? – végül mellé huppantam le, és édesen suttogni kezdtem. – Van erre valamiféle… - akadtam meg, és közben mellkasát cirógattam. - …gyógyír? – távolodtam el tőle nevetve végül.
Csak elhallgattam, majd lehúztam egy kör vodka-narancsot. Nem is kellett több, hogy kezemet a combjára tereljem és ott cirógassam őt.
- Amúgy ne aggódj, nem vagyok bajban… Egyszerűen unatkozom, és veled izgalmasabb minden. Élvezni szerettem volna a társaságod – kétértelmű mondatok annyira imádlak titeket! - Remélem nem zavartalak meg… - vágtam be látszólagos bűnbánatos arcot. |
A múltkori kis kiborulásom után igazából megint beletemetkeztem a melóba annak rendje és módja szerint, bár minek?! Volt nagyon kevés igazán érdekes ügy, de igazából egy csomó unalmas eset volt amit kevés vizsgálat után lazán megállapítottam mi volt a halál oka. Tegnap éppenhogy hazaértem melóból és készültem fürdeni mikor hívtak. Bosszúsan trappoltam a mobilomért, hogy felvegyem és elküldjem a halálnak a nemiszervére is. Meg se néztem ki az, hiszen sejtettem, hogy a melóhelyről hívnak, de neeem abból én most nem eszem az biztos! Akármilyen csábítónak és izgalmasnak hangzik akkor sem dőlök be. Éppenhogy nyitottam volna a számat, de igazából elakadt a szavam mert egy nagyon ismerős élvezkedő hang "köszönt" vissza a vonal másik végén. Mi a...?! Szemöldökráncolva megnéztem, hogy biztos az hívott akire gondoltam és konstatáltam, hogy bizony tényleg Katarina az. Na ne már...
Már majdnem beleszólaltam mérgesen, hogy ha már egyszer ágyakrobatikázik valakivel akkor ne engem hívjon, de kis fülelés után rájöttem, hogy igazából önkielégít, mert pasi lihegés meg egyéb hangok nincsenek a háttérben. Ó, váó. Egy ideig el is hallgattam mert miért ne, a múltkor is jó volt az biztos. Erre már simán odaképzeltem közben ahogy örömöt okoztam neki. Basszus! Rohadtul beindultam erre úgy, hogy még ő is perpill nyögdécselt a fülembe. Nane! Kinyomtam a telefont és inkább a zuhany alá vetődtem, hogy lenyugodjak. Nos pont az ellenkező hatást értem el. Nincs mese muszáj könnyítenem magamon. Bár amúgyis szoktam azzal nincsen gond, csak nem ilyen hatások miatt. Ráadásul még a rám zúduló melegvíz is tovább korbácsolta a vágyaimat hiszen kicsit olyan volt mintha ő simogatott volna direkt. Idővel sikerült a csúcsra jutnom így megkönnyebültem végre. Kicsit nyúzottan, de kimásztam a kabinból magamra kapva a köntösömet és megnéztem a mobilomat. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy küldött Katarina egy sms-t is, így végigolvasva pedig rohadtul gyanús volt a dolog. Szakértő orvosi segítség kell neki a nightclubba? Aha...azt hiszem az elélvezésével nincsenek gondjai szóval kétlem, hogy azzal kapcsolatos. Na mindegy, bár utálok ilyen helyekre járni, de jó legyen belemegyek. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle, mert a múltkorit elnézve ő nem igazán szokott hibázni, pláne bajban lenni.
***
Ma viszonylag hamar végeztem, ráadásul ki is jelentettem, hogy a munkaidőn túl nem fogok maradni arra mérget vehetnek. Csak lestek rám a munkatársaim, mintha a világ nyolcadik csodája lennék. Való igaz ritka, hogy én nem maradok tovább...na de ennyire? Hazaérve elkezdtem készülődni, bár nem vittem túlzásba, a szokásos öltönyformánál maradtam a fene se tudja miért. Gőzöm sincs, hogy egy nightclubnál mi számít zártkörű rendezvénynek, bár akaratlanul is vetkőzős lányok jutnak az eszembe, ami igazából engem nem hoz lázba. Más viszont igen, pontosabban manapság csak egy valaki, ami nálam igenis nagy szó basszus. Kocsival megérkeztem a helyszínre és bemondtam egy szőke cicababának a nevemet. Két lábon járó zörgő csontvázokat vesznek fel csak ide? Jesszusom. Mindegy. Elvezetett a helyszínhez és búcsúzóul még a karomon is végigsimított. Csak felvontam a szemöldökömet jelezve, hogy bocs szivi de nagyon nem vagyok benne veled semmivel sem, mire teljesen besértődött. Jólvan nekem már ennyi is elég volt.
Pedig még csak most nézek körül a terepen és mit ad isten? Ott is van a rúd, hát ez csodás. Mégis mi a francot keresek én itt, de most komolyan?! Ó, igen belementem megint valakinek a kis játékába. Akkurátusan helyet foglaltam az egyik egyszemélyes kis asztalnál és lazán rágyújtottam addig. Szerencsére nem csak én voltam az egyetlen nikotinhiányos a terepen, így kicsit megnyugodtam. Nos így vártam a műsorszámot és a késésben lévő Katarinát is. Nem igazán zavartattam magam, majd ha előkerül akkor úgyis húzok neki egy széket.
|
Alaric óta nem nagyon volt dolgom férfival. Igaz, kettő-három csajt megint bevállaltam, de ezek közül az egyik pont a megbízóm volt. Régóta ismertem… Mondhatni pályafutásom kezdete óta. Össze is melegedtem az évek során vele párszor, holott a feleség és anya is egyben. Engem nem igazán zavart! Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy tisztavérű vámpírról van szó! Mit mondjak? Hogy jobban nyalok, mint a férje? Nem véletlenül talál be olykor engem, és várja el, hogy kinyaljam istenesen, esetleg megujjazzam… Értem a dolgomat!
Szerintem mindenkinek leesett, hogy általában én töltöm be a domináns szerepét, ha azonos neművel hoz össze a sors. Nekem ezzel semmi bajom sincs! Bármilyen szerepet felveszek örömmel! Az egész életem úgyis színészkedésből áll!
Ahogy lezajlott a menet végre a lényegre tért, és kiterítette lapjait. Egy hosszabb, macerásabb küldetést kaptam tőle, ami több részből tevődik össze. Mivel jó pénzt ajánlott fel, ezért könnyedén belementem.
***
Másnap neki is álltam a ginás édességek készítésének. Valami gazdag ipsének lesz legénybúcsúja, ahová az igazgató fia is hivatalos. Nos, őt kéne eltenni láb alól, mert fogalmam sincs! Ez a feladat, és én megteszem! A pénz felét meg már megkaptam, így az ösztönzés megvan!
Szóval körülbelül mindenbe belekevertem az ajzószert, hogy meglegyen a hangulat és könnyebben kinyírjam. Én jelenleg streaptease-táncosnő szerepét fogom betölteni. Doktornéni leszek, haha…
Totálisan megfelejtkezve, hogy mibe raktam a szerből írtam egy SMS-t Alaricnak:
„Alaric, szükségem van a segítségedre! Olyan küldetést kaptam, amihez egy szakértő orvos kéne. Bajban vagyok… Kérlek segíts! Holnap a nightclubban várlak, és beavatlak! Szerintem tetszeni fog a történet.
Nyugodtan mondd a neved, és befognak engedni a zártkörű rendezvényre! Mindent elintéztem a találkozásunkhoz!”
Amint megírtam az üzenetet, már ittam is a borból szórakozottan... És utólag jutott el tudatomig, hogy abba is raktam… ginát… Ezt nem hiszem el! Nyeltem egy nagyot, és tudtam, hogy ennem kell valamit még mielőtt beáll az agyhalál. Nem ettem semmit sem egy ideje, így üres a gyomrom… Ha meg felszívódik… Én…
Én fel leszek izgulva, és semmi sem fogja szex-éhségemet csillapítani. Valahogy kezdtem sejteni, hogy ott gondok vannak, ha egy banánról azt gondoltam, hogy az Alaric pénisze. Mindenestre élvezettel kezdtem… Egy gyümölcsöt leszopni.
Annyira magam előtt volt, ahogy nézett rám. Ahogy élvezte minden egyes megmozdulásom. Az élvezkedő arca. A megkönnyebbülése, ahogy számba élvezett. Ahh, Istenem… Lábaim beleremegtek a gondolatba, és éreztem, hogy teljes extázisba kerülök… Jó, hogy nem folyt végig lábaimon nedvem. Elment a józan eszem!
A végére nem bírtam tovább, és a vibrátorom is előkerült. Ahogy feldugtam magamnak, és jött az önkielégítés egyre jobban korbácsolódott fel a vágyam is, hogy végre Alaric legyen bennem. Az a legdurvább, hogy állatias oldalam előjött. Szarvaim, karmaim és farkincám is... Fogaimról nem beszélve! A kanapé támláját, és karfáját szétbarmoltam rendesen az élvezetek közepette!
Erre sikeresen hívtak is. Ki akartam nyomni, de addigra letette az illető, és valakit felhívtam. Faszán még a kanapéról is lelöktem a nehezen felhalászott telefont.
- Mindjárt… E-Eh-Elélveh...- végül nyögdécselések közepette tört rám a hullám.
A telefon már nem nagyon zavart, és egész éjszakámat a maszturbálás töltötte ki…
Küldetésem napjára olyan volt, mint a mosott szar, és semmire nem emlékeztem. Mindenem merő fehércsoki volt, és ragadtam tőle. Felvettem a földről először a tálat, amiben vérvörös tangám virított. Tiszta ragacs volt az is a csokitól. Ezután a telefonomat vettem kezembe, és amikor megláttam, hogy Alaricot felhívtam, pillogtam. Akkor ő volt az, aki hallgathatta nyögéseimet… Csodás! Agyhúzásnak végülis ez is jó volt!
Épp szedtem volna össze magam, amikor a szomszéd is rám tört. Elkezdett velem veszekedni a rohadt kuka miatt, hogy felborítottam… Ám amikor végignézett rajtam. Konkrétan olyan lehetettem, mint aki egy óriási orgiában vett részt. Inkább befogta, és lelépett. Basszus, ez a nap jó lesz!
Végül csak összekaptam magam, és mindennel elkészültem. Este kilencre már ott is voltam a helyszínen, és vártam… Vártam türelmesen, hogy minden vendég beszállingózzon, de leginkább egy valakit akartam látni: az pedig Alaric volt! Nem lesz gond a bejövetellel, mert egy ismerősöm segítségével a vendégek listájára odapingáltam a nevét. Befogják engedni, és ebben halálbiztos voltam! Ezzel nem lesz semmi gond!
Őszintén szólva egyáltalán nem voltam bajban! Pusztán akartam látni, és cicázni akartam vele... Olyan streapet tolok neki, hogy haja ketté áll, míg farka mereven fog állni. A célpontomat lazán ki fogom nyírni egy aprócska méreggel vagyis inkább... Nyugtatóval meg piával. Legjobb tudomásom szerint nyugtatót szed a prédám, így fel sem fog tűnni a dokiknak, hogy hoppá... Gyilkosság tűnt! Egyszerű bakinak és elfelejtkezésnek fogják venni, hisz még drog is fog szervezetébe kerülni, haha...
|
A kis szórakozásommal sikerült kicsit megnevettetnem Tatjánát, és ugye eleve is ez volt a célom.
- Kár. - játszottam tovább és ebbe természetesen az is beletartozott, hogy ragyogó mosolyomat lecseréltem valalmi kicsit szomorkásabb arckifejezésre, majd gyorsan vissza. - Igazad van, hogy bőven van még időnk. - legalábbis nekem még jó sok. Tettem hozzá gondolatban, na igen, ez a hátránya annak, hogyha főnix vagy bármilyen más hosszú életű lény vagy.
- De mindegy is, már nem nagyon érdekel. Azóta felnőttem, azt csinálok, és azzal, akivel amit szeretnék, nem? - néztem a szemeibe továbbra is mosolyogva. Ekkor viszont azzal jött, hogy lazítsak. De.....de..... de, de, de, dedededede...... Na jól van, Clary ne akadjá' má' ki mindenen! Relax! Tatjana nem tűnik vadásznak, valszeg egy egyszerű, tudatlan ember. Nehogy már ezen stresszelj! Megpróbáltam lazítani, vettem egy mély levegőt és ittam egy pohárkával, bár lassan fogyóban volt az üveg.
- Igazad van, nem kéne úgy viselkednem, mint aki karót nyelt. - nevettem én is. - De tényleg jó hallani, hogy szerinted szép vagyok. - mosolyogtam. Na igen... Hova menjünk? Jobb nem jutott eszembe, mint az, hogyhogy hozzám, de az olyan nyomulós....
- Nem tudom, ami eszembe jut, az olyan, mintha nyomulni akarnék, de ez nem igaz. De talán az lenne most a legegyszerűbb és legjobb megoldás, ha hozzám mennénk. Bár nem vagyok híve ennek az azonnal rohanjunk a másikhoz dolgonak, de ami ilyenkor még nincs zárva, ott óriási a tömeg. - fejtettem ki a véleményemet kicsit feszengve. Szar ez az egész.
- De ha gondolod mehetünk. Összedobhatok egy gyors vacsit, hogy azért megadjuk a dolgok módját. - mosolyogtam rá csábítóan.
Ha beleegyezett, akkor felálltam és elindultam kifelé.
/folyt.köv. Clarynél/ |
Tatjana
-Sajnos tényleg nem, és dehogy is!-nevettem fel.- Talán majd egyszer, de nem most, nem kell mindjárt megismerned a legrosszabb oldalaimat is, rá érünk, vagy nem?-érdeklődtem szórakozottan csóválva a fejemet.
Igazából jó vicc lett volna tényleg ezzel szórakozni, de nem most. Az első ismerkedésnek nem éppen így kéne végződnie, vagy elsülnie, szóval jobb lesz mindenkinek elven, inkább nem akartam túl sokat inni, bár mellettem szóljon, hogy jól bírom a piát. Talán az orosz felmenőknek köszönhetem.
-10 évesen én is mindenkibe szerelmes volt, és akkor? Ez a korral jár vagy mi a szösz. Az hogy nem egy negyvenéves színészt pécéztél ki, akitől x ezer kilóméter választ el, az még nem a világ vége. Ami pedig a lányt illeti, ismételten az ember szíve joga, hogy mit miért csinál. Persze az olyan korbanlévők ezt még kevésbé értik meg, mint az idősebbek. Szar dolog, de ez van.-sóhajtottam fel.
-Hmm...ez olyan udvarias hozzászólás volt.-nevettem el magam.-Elengedhetnéd magad, én nem harapok, ha csak nem igénylik, vagy kérik.-kacsintottam rá kuncogva.-De tényleg, szerintem szép vagy, szóval téma lezárva, az vagy és kész, ha én mondom igaz.-vigyorogtam rá.
A helyváltoztatási ötlet nem volt rossz, csak egy bökkenő volt.
-Mehetnénk...de hova?-kérdeztm félrebillentett fejjel.-Csak mert nekem nincs sok ötletem, mivel késő van már, így sok alap hely kilőve.-montam vállat vonva.
Nem akartam egyből lakásra hívni,az olyan túl nyomulós és tolakodó megoldás, én pedig nem szívleltem túlzottan az ilyesmit. |
- Ebben igazad van, de azért olyan is létezik, hogy mértékletessęg, nem? De mindegy hagyjuk, úgysem tudja két lány megváltoztatni a világot. - vontam vállat nevetve, ezzel nagyjából le is zártam a témát a saját részemről.
- Most, hogy így mondod, kezd érdekelni, milyen vagy részegen, na igyál csak! - cukkoltam játékosan. Persze nem állt szándékomban teljesen leitatni, hiszen akkor lőttek mindkettőnk estéjének, azt meg nem akarom.
Aranyosnak találtam, ahogy kicsit felháborodott azon, hogy csak ennyi miatt itéltek el engem a suliban.
- Ez most már tényleg nem jelentene gondot, de akkor alig 10 éves voltam. A sógorom öccse meg akkor volt 30, igazából az apám is lehetett volna. Ráadásul ez utan jött az, hogy összejöttem az egyik lány osztálytársammal, de végül szakítottam vele, ez meg a többi 15 évesnek nem tetszett, hiszen miért kavar lány lánnyal. - nevettem, majd ahogy odatolta a poharát, töltöttem neki is.
Ezerwattos mosolyát látva kicsit megnyugodtam, hiszen nem mosolyogna így, ha nem lenne esélyem nála, ugye? De ekkor meg is szólalt, ezzel eloszlatva a kétségeimet és szélesen mosolyogni kezdtem. Tudom-e hogy szép vagyok? Hááát.... A tesóim mondták már.
- Örülök, hogy így gondolod. - kezdtem. - Hát próbálom elhinni, hogy igaz - kuncogtam zavarodottan. Hmmm.... menjünk máshová? Oké! - Ha szeretnéd mehetünk valahová, ahol nem ekkora a tömeg. - mosolyogtam. |
Tatjana
-Hm, na jó ez mondjuk tök jogos meg minden, de hát aki szeret inni az szeet inni, nem lehet vele mit kezdeni, szóval igazából nem is érdemes ezen túlságosan rágódni.-legyintettem le.- Én csak azt tudom, hogy hajlamos vagyok olyankor rettenetesen sokat dumálni és csipkelődni, mármint nem szó szerint, csak szájkaratés leszek simán.-mondtam elfintorodva.
-Éppen ezért nagyon nem viszem túlzásba, mert sokszor falramásznak ilyenkor tőlem az emberek, amit hát eléggé meg is tudok érteni. Na de mindegy.-mosolyodtam el.
Amikor mesélte, hogy mi volt az amivel kihúzta a gyufát, egy percig meg se mukkantam, csak némán és hitetlenkedve meredtem rá.
-Mi? Most ez komoly? Komolyan ez volt az az egetrengető bűn? Basszus mindenkinek szíve joga, hogy kibe zúg bele, na és ha idősebb? Azokat bezzeg nem közösítik ki, akik húszévesen nyáladzanak egy kilencven éves palira, vagyis inkább csak a pénzére.-mondtam ismét felháborodottan. Hát igen, ha pia is van bennem, és ilyesmi a téma könnyen kihozhatnak a sodromból, de mivel akinek igazán beolvastam volna, nilván nem volt jelent, ezért szépen fokozatosan higgadtam le.
Szerencsére éppen időben kérdezte meg, hogy kérek e az italából, mire csak csendesen biccentettem egyet s oda toltam a poharam, miközben magamban elmerengtem az emberi igazságtalanságon.
Amikor bevallotta, hogy komolyan ez volt a célja, már el is párolgott a haragom, sőt már ezerwattos mosollyal néztem rá. Látszott az arcán, hogy nem biztos még így se a dolgában, szóval gondoltam megnyugtatom.
-Ezt örömmel hallom, mert nem csak személyiségileg vagy kívánatos, de külsőre is.-kacsintottam rá.-Mert ugye tudod, hogy nagyon szép vagy?-kérdeztem gyengéd hangot megütve, nehogy elriasszam vagy bármi.-Örömmel töltenék veled több időt és kevésbé zajos helyen.-kuncogtam. |
Clarissa
- Ez igaz, de ha meg nem bírja a piat, ne igyon. Meg amúgy is, én tudom, hogy részegen képes vagyok elég dzrván kötekedni, ezért nem részegedek le. - mondtam valamit, csak hogy magam igazoljam. Igazából még nem voltam részeg, így nem tudom, milyen lehetek, de egy tuti, lebukni nem akarok.
Jól állt neki az arca elé hulló haja, még így is nagyon csinos volt, sőt tényleg szép volt. Igazából nem mindig szeretem, ha egy lány összefogja a haját. Neki szerintem tökéletes volt így kiengedve.
A detoxos témára nem mondtam már semmit, csak bólintottam. Olyan jól esett, ahogy azt taglalta, hogy nem érti miért itélnek el engem mások, hiszen sorozatgyilkos nem lehetek.
Nem tudtam, hogy elmondjam-e hogy az nem tetszett másoknak, hogy majdnem összejöttem a sógorom öccsével, majd egy lány osztálytársammal.
- Talán csak az nem tetszett nekik, hogy beleszerettem a sógorom öccsébe, aki majdnem az apám lehetett volna már akkor is. - nevettem. Ez mondjuk igaz is volt. Meg az is, hogy senkit nem engedtem közel magamhoz, hiszen nem vagyok ember. Közben töltöttem magamnak még egy pohárkával. - Kérsz? - nyújtottam az üveget felé.
Ekkor jött azzal, hogy szerinte el szeretném csábítani. Majd mondta, hogy lehet, csak ő gondol sokat a dologról, mert szereti a nőket is. Legalább tényleg van esélyem. Ezen fellelkesedtem kicsit, majd átsöpörtem a hajamat a jobb oldalamra, mert zavart, hogy mindenhol össze-vissza lóg.
- Igazad van, tényleg szerettelek volna elcsábítani. Pontosabban ez még most is célom. - mosolyogtam rá bizakodóan. - De ha zavar, hogy el szeretnélek csábítani, szólj csak. - mondtam kicsit visszavéve a tempóból. Mi van, ha nem tetszem neki? Ha ducinak tart? Vagy szimplán nem vagyok az esete? Na jól van Clarissa, nem kéne túlgondolni mindig mindent. |
Tatjana
Egyetértően és arcomra írt undorral és megvetéssel bólogattam arra, amit mondott. Én is így voltam vele, bár a barátaimnak ilyenkor szívesen segítettem, amennyiben nem fajultak el a dolgok.
-Igen, az elég gáz tud lenni, nekem mindig szembesülnöm kell az ilyenekkel.-mondtam elhúzva finnyásan a számat.-Viszont részben nem tudom őket komolyan hibáztatni, mert még sincsenek teljesen tudatuknál, de az biztos, hogy az már az ő hibájuk, hogy annyit vedeltek, ami kihozta belőlük ezt.-sóhajtottam fel hajambatúrva, hogy aztán hátrasimíthasam az arcomból.
Talán fel kellett volna kötnöm, mikor elindultam.
-Érthető és én is így vagyok vele.-nevettem fel.
Elcsendesedtem addigra, mire belekezdet abba, hogy mi lehet az oka, amiért a legtöbben így viszonyulnak hozzá. Rosszalóan csóváltam a fejem, de amg nem ért mondandója végéhez, addig nem szóltam semmit.
-Nem a múltjuk alapján kéne megítélni az embereket, jó nem azt mondom, hogy mindenki képes megváltozni,, de a második esély jár. Nem tudom mivel húztad ki ennyire a gyufát, de valahogy nem tudok hinni abban, hogy olyan vészes dolog lett volna, amiért így kell viselkedni. Igaz nem tudhatom, de nem olyannak tűnsz, mint aki nagy kárt okozna bárkiben vagy bármiben szánt szándékkal.-mondtam ki ami eszembejutott, met hát valljukbe, akinek ilyen imádnivaló arca van és modora, aligha lehet sorozatgyilkos vagy bármi egyéb.
-Hmm, lehet én gondoltam rosszul, de határozottan elakarsz csábítani.-csóváltam meg tetetett rosszalással a fejem, amivel együtt tincseim is újra elszabadultak legnagyobb bosszúságomra, bár ezúttal nem foglalkoztam velük.
-De ha rosszul gondolom bocs.-vontam vállat.-Mind a két nem érdekel, szóval van hogy sokat gondolok bele.-vágtam aranyos orráncolós fintort.
|
Clarissa
- Teljesen egyetértek veled, olyan visszataszítóak néha a részegek. Amikor egy piától bűzlő pasinak más nem számít csak az, hogy bejusson a bugyidba az a legrosszabb. - borzongtam meg az emléktől is. Egy házibuli volt, én nem ittam sokat, de pár srác igen, az egyikük le akart feküdni velem, de nem hagytam. Súlyosan megsebesített, pontosabban csak a karomat törte el meg pár bordámat, így jutottam el arra a szintre, hogy ideje újjászületni amúgy is 25 voltam már.
- Akár ingyen van, akár nem, én nem szeretném kipróbálni, milyen lehet. - nevettem.
A kifakadása nagyon jól esett. Na igen, valaki, aki nem a múltam alapján ítél meg. Ráadásul elég nehéz néha elfedni, hogy mi is vagyok valójában. De mindenki félne egy óriási, tűzvörös madártól, nem?
- Igen, csak tudod, akik régebb óta ismernek, ők nem így gondolják. Még az alapján ítélnek meg, ami gimnáziumban történt. És valahogy sose éreztem magam valami nagyon társasági embernek. De köszönöm, hogy te így gondolod, hogy szerinted semmi baj nincs velem. - mosolyogtam rá hálásan. Hát igen, ha az ember, helyett főnix lánya, 50-60 évente újra 25 év körüli lesz, akkor nem nagyon tud bárhol tartós kapcsolatot kialakítani.
Még rá is játszott a szórakozásomra. De aranyos!
- Mire gondoltál, mi a célom vele? - kérdeztem játékosan. Ha ő belemegy, akkor lesz egy remek esténk. |
Tatjana
-Azt úgy kell, nincs rosszabb egy részeg embernél, egy ideig vicces, de utána úgyis előjön a legrosszabb oldala.-borzongtam meg vissza gondolva a számos esetre, amit vagy másoktól hallottam, vagy jómagam is megtapasztaltam, nem éppen a legjobb dolog egy olyan munában lenni, mint az enyém.
Az én melóhelyem velejárója a sok kanos holtrészeg ember, és ezzel nem tudok mit csinálni. Szerencsére a biztonságiak gondoskodnak arról, hogy nagyob baj ne legyen, de mindig mindenhol ők se lehetnek ott, főleg ha eldurvul a helyzet.
Sose értettem meg azt, hogy az emberek ilyenkor miért apcsolnak át egyből a nézőszerepbe az helyett, hogy másoknak igyekeznének segíteni. Sokkal kevesebb baj lenne, na de persze a társaság nagyrésze úgyis elég részeg hozzá, hogy maximum csatakozni támadjon kedve, nem pedig hősködni.
-Én is passzolom, de elvileg az első ingyen van.-tettem hozzá szórakozottan. Na nem mintha részem lett volna hasonlóban, de pár ismerősömet be kellett kísérni, ami szintén nem volt egy világraszoló élmény. Kellemetlen.
A vallomásán meglepődtem és egy pillanatra még válaszolni is lfejetettem.
-Ez eléggé hihetetlen, már mint szerintem jó a stílusod meg minden, na meg eddig tök faszán eldumáltunk, szóval nincs veled semmi gáz. Most azért mert kicsit másképpen öltözködsz az még nem a világ vége, főleg, hogy eddig szerintem egy teljesen rendes ember vagy.-keltem ki magamból a szoksásos módomon, mikor fülembe jutott bármilyen fajta diszkriminációs eset. Szerencsére ezúttal nem gesztikuláltam hozzá vad kézmozdulatokkal, de elképzelhetőnek találtam, hogy ha így folytatom az is szóba jön.
Szórakozott tekintettel figyeltem miközben magyarázott. egy percig se hittem neki, de azért jól mulatatott azzal, hgy próbálta kihúzni magát a dolog alól.
-Uhuum, kár.-mondtam lebiggyesztett ajkakkal kicsit rájátszva.-Pedig azt hittem, na de akkor mindegy. |
Clarissa
Csak nézzen rám! Én még annyira se vagyok idevaló. Ő legalább úgy tűnik, otthonosabban mozog ilyen légkörben, de én? Egy heavy metal koncerten sokkal jobban érzem magam a pogósok között, mint itt. Ez a hely.... hogy is mondjam.... visszataszító. Mindenki valamilyen úton-módon vonaglik valami zenének nem nevezhető dologra, amit ezerrel bömböltetnek a mindenhová felszerelt hangfalakból. Ráadásul mindenki valami tudatmódosító dolog hatása alatt áll. Legyen az alkohol vagy drogok. Oké... nem vagyok én olyan vén, de akkor is. engem még megnevelt anyám, de ezeket a kölyköket már nem.
- Én nem láttam gyakran szerencsémre, de nem is akarok ebbe a világba kerülni. Oké, azért azok között, akiknek olyan a stílusa, mint nekem, szintén néha előfordulnak hasonló dolgok, de azért igyekszem távol maradni a részegektől. - fintorogtam kicsit undorodóan. Nem szeretek részegeket támogatni. Bár olykor ilyen jellegű feladatokat kapok melóhelyen. De fujjj...
- Nem értem, mi a jó ebben. Talán ennyire vicces detoxikálóba kerülni? Áh, hagyjuk, sose fogom megérteni. - nevettem halkan.
Orosz és amerikai? Nem rossz párosítás, szeretem az oroszokat, állítólag jók az ágyban. Hát ez lehet, hogy még ma kiderül. Ha nem, akkor se lesz semmi, max odaadom a számomat, hogy ha kellek elérhessen. De nem mondtam erre a neves dologra semmit csak bólintottam. Hova lehetne ezt tovább ragozni?
- Hát igen, bár ami azt illeti nem nagyon szoktam eljárni, hacsak a nővéreim nem vonszolnak el valahova. Tudod még nem sikerült olyen társaságot találnom, ahol elfogadnának olyannak, amilyen vagyok. - vontam vállat szomorkásan. De ez tényleg így is volt. Bár az is igaz, hogy senki nem tudja a családomon kívül, hogy mi is vagyok és ez így is marad.
Tündéri arc? Hmmm.... haladunk. Ennél rosszabb nem lehet.
- Hm? - tettettem az értetlent. - Ja! Hogy ez? Uyan! Ez semmire, nem tudom, mi ütött belém. - nevettem alig érezhetően tettetett zavarodotsággal. Na igen, színésznőnek jó lettem volna, ha az nem azzal járna, hogy leleplezem magam gyorsan. |
Tatjana
-Nekem se lételemem az ilyesmi, láttam pont elégszer, hogy mit hoz ki emberekből az ilyesmi, persze attól még nem mondom, hogy nem szoktam részeg lenni. Néha jól jön a tompultság, de csak mértékkel. Na meg attól is függ, hogy éppen menyire bírom.-sóhajtottam hátradőlve, hogy kicsit kinyújtsam a tagjaiat.
-Egyetértek, ha szórakozni megyek én is így szoktam, mi haszna egy olyan estének, amire másnap nem is emlékszel?-csóváltam meg rosszallóan a fejemet.-Viszont mostanság ez a módi.-vontam vállat.
Nem tudtam értkelni az ilyen embereket én se, szóval jól esett valaki olyannal beszélni, aki osztja a véleményem. Nem sok hasonló emberbe lehet manapság futni, ami azért eléggé géz, de hát mondhatni ez van, ezt kel szeretni. Vagyis nem kell, de el kell tűrni, mert tenni ellene nem lehet.
-Részben. Anya orosz, apa amerikai.-válaszoltam elmosolyodva azon, hogy feltűnt neki a nevem idegen csengése. Általában nem sokan szoktak foglalkozni vele, bár azt meg kell hagyni, hogy őket nem is a nevem szokta érdekelni. Az egésznek annyi előnye viszont volt, hogy művésznévnek is simán elment, senki se gondolta, hogy valójában is így hívnak.
-Megtudom érteni.-bólogattam.-Én most szabad hosszúhétvégén vagyk, szóval ja, nem akartam egyedül ülni otthon és várni a csodát, viszont senki se volt, akit elhívhattam volna. Pedig én szeretem az ilyen helyeket, amennyiben a társaság is megfelelő.-motyogtam elgondolkodva nézve a táncolókat.
Nem sokszor jöttem ide társaság nélkül. Jobban éreztem magam mindig, ha ismerős arcu gyűrűjében mulathattam.
Amikor vissza pillantottam és a tekintetünk találkozott felnevettem.
-Tündéri egy arc, de mire kell?-érdeklődtem az asztalra könyökölve, hogy kézfejemre támaszthassam az állam. |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|