|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:31 - |
 |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nem sokáig fogok a seggemen maradni az biztos. Az éjszakai élet a mindenem és ilyenkor nem számít, hogy ha egy-két férfi egyénnel együtt távozom a helyről. Aztán meg ki nézi, hogy esetleg ájultan vagy esetleg holtan esnek össze az egyik sikátorban? Ugyan! Mondjuk, itt nem szeretnék ilyet. Most érkeztünk, nem kell egyből balhé a rendőrséggel, hogy máris megöltek valakit.
- Kettőt! – mutattam vigyorogva a srácnak, mire az bólintott. – Oliva bogyó helyett citromot, ha lehet – mosolyogtam tovább, majd mikor elkezdte megcsinálni az italainkat és a tesómra figyeltem.
- Hallod, az a srác téged stíröl… - hajoltam közel Verena füléhez vigyorogva, miközben a srácot is fél szemmel azért figyeltem.
- Szerinted az itteniek mennyire vannak tisztában azzal, hogy mi egyáltalán létezünk? – gondolkodtam el, ahogy az itteniek között körbe pillantottam. Mindeközben megjöttem az italok is, amit hamar meg is kaptunk. Bele is kortyoltam az italomba, de aztán észbe kaptam és azonnal elvettem ajkaimtól a poharat.
- Bocs! Így már lófasz, de igyunk arra, hogy itt vagyunk! - vigyorogtam rá, mint a tejbetök. Azért nem minden nap kap az ember lánya ennyi pénzt, még akkor is, hogy ha meg kell osztani az ikreddel, de hogy mi lesz ebből, azt nem tudom… Nem szívesen kapnék össze Verenaval ilyenen, de hát nah…
Kérdésére csak később válaszoltam, mert még át kell gondolnom.
- Én soha nem tervezek előre, de ezt tudhatnád! Szeretem a spontán dolgokat. Lehet, hogy majd azzal… - mutatok rá egy srácra. – vagy vele – mutatok egy másikra. – Vagy akár azzal a sráccal fogok ma eltűnni, de itt tartózkodásom alatt igyekszem csökkenteni a hullák számát… - sóhajtottam fel. Szirén vagyok, nem gyilkos. A teljesítménytől is függ, hogy kit hagyok életben. Megszoktam ezt az életformát, már nem tudnék változtatni rajta. Olyan vagyok, mint egy fekete özvegy… Senki se marad életben mellettem!
- Amúgy arra gondoltam, hogy élvezzük kicsit ezt az estét, aztán majd holnap foglalkozunk a házzal meg a többivel – rántottam meg a vállamat, majd lehúztam a piámat.
- Kövi! – intettem a pultos srácnak, aki már csinálta is a kövi adagomat. – Mibe fogadunk, hogy az a srác két percen belül ide jön hozzád? – mosolyogtam édesen testvéremre. |
Az egész család meglepődött ezen az örökséges mizzérián. Én egyből lecsaptam rá. Nehogy már az idióta rokonok elvegyék azt, ami engem illett. Lehet testvéremtől is csórók kisebb összeget. Tudom, hogy megbízik bennem, és vagyok annyira célorientált, hogy manipulálva elszedjek egy icipici pénzt és hatalmat. Erről viszont nem kell tudnia! Szeretem azért a dilis fejét!
A gépről leszállva egyből egy hotelbe szálltunk meg, de nem sejtettem, hogy egyből elrángat a közeli bárba. Ajaj, nem lesz egyben sokáig az a hely! Végülis mindegy... Majd kifizetjük, ha úgy van! Pénz miatt egyelőre nem kell aggódnunk!
Bepattantunk a taxiba, és a bárba érve az én orromat is megcsapta az a kellemes férfi illat. Féloldalas, cserfes mosolyt csaltam arcomra, és követtem Alaskát. Belépve a bárba körbe tekintettem a puccos báron, és csalfán belenyaltam szám sarkába, amikor jobbnál-jobb férfiakat szúrtam ki. Mindenesetre én nem kezdeményezek... Esetleg ha hozzám jönnek, és jó partinak ítélem a hapsit belemegyek egy menetbe. Ki tudja?! Lehet addigra nem is lesz kedvem a szexhez. Hamar megtud változni a kedvem. Pláne ha az adott személy jól néz ki, és szart sem ért a szexhez. Az a legrosszabb! Engem csak úgy ne kefélgessen egy idióta! Tudjon is valamit felmutatni az ágyban, és legyen orgazmusom!
Követve testvérem példáját lehuppantam a bárszékre, és az itallapot kezdtem el nézegetni. Összerezzentem viszont, amikor oldalba bökött. Rápillantottam nővéremre, és hümmögve kinyögtem, de már a pultos faszinak.
- Egy martinit kérek - ezután én intéztem egy kérdést Alaska felé. - Na és te mit kérsz? - vontam fel szemöldököm.
Ezután kezemet a bárpult felületére helyeztem, és ujjaimmal dobolni kezdtema zene ritmusát. Halkan dúdoltam is emellé.
- Mit tervezünk ezenkívül az estére? - pillantottam szemem sarkából testvéremre. |
Ki gondolta volna, hogy egy repülőút ilyen sokáig fog tartani. Egész úton majd meg pusztultam az unalom miatt. Egy helyben kellett ülni, ami nem az én reszortom. Utáltam egy helyben lenni. Forrt a vérem egy kis balhéra, de hát egy repülőn… Ugyan!
Az meg már más kérdés, hogy drága testvérem is velem utazott, így hát pechemre nyugton kellett maradnom. Azt viszont senki nem tiltotta meg, hogy megnézzem magamnak a helyes idegenvezető srácot, aki olyan volt, mint egy félisten. Kár, hogy ember és a kezeim között egy éjszaka alatt elpatkolna. Nagy kár…
Miután leszálltunk a gépről a csomagjainkat egy nap erejéig a közeli holtelba vitettük. Pihenni viszont nem állt szándékomban. Az első dolgom az volt, hogy leintettem egy taxit, majd Verenat magam után rángatva behuppantunk a kocsiba.
- Legyen szíves elvinni minket a legközelebbi bárba – mosolyogtam a férfira, aki röpke negyed óra, húsz perc után már meg is állt egy elég puccos kis bár előtt. Megvesznék egy ilyen helyért. Tökre jó lehet bárt vezetni… Amint kiszálltunk a kocsiból ki is fizettem a fuvart és egy mélyet szippantottam az amerikai levegőből.
- Érzed ezt? – nevettem fel, mert oltári jó parfüm szagot éreztem és az nem máshonnét jött, mint az épp a bejáratban ácsorgó két férfiból. Nagyon jó orrom van az ilyesmihez. – Gyere! – intettem Verenanak, majd miután ő is összekapta magát már be is léptünk a helyre, ami meglepően tele volt. Nem egy nightclubb több száz emberrel, de tudjátok: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!
- Mit kérsz? – löktem oldalba és mosolyogtam testvéremre, miután lehuppantam az egyik bárszékre és körbe kémleltem. Az elsődleges dolgom mindig az, hogy felmérjem a pasik arányát. Aztán pedig jöhet a vadászat… Bár most tiszteletben tartom húgicámat is, hogy itt van velem. Végtére is együtt jöttünk, vagy mi a fene. |
[Ceithin Estor és Alessandro Ronasto: lezárt kör] |
/Lezárt kör, Fru, tudom, hogy voltál fent másnap.../ |
Katonás tisztelgés? Mi a picsa? Ki a rák ez a csaj? Valami szökött katona, vagy mi a lószar? Nekem ne tisztelegjen senki, nem vagyok én parancsnok vagy valami úr! Hamarosan jött is az italommal, de csak egy poharat hozott.
- Hé, csinibaba, azt mondtam meghívlak egy italra. Se egy udvarias visszautasítás se egy dögölj meg, paraszt, semmi? Ennyit érdemlek? - tettettem meglepettet úgy, hogy meg se mondhatná, hogy valóban nem ért váratlanul a dolog. Mit mondjak? Remek színész vagyok! De az igaz volt, hogy ha nem akar inni, mondja meg. Leült hozzám a bokszba, de velem szembe.
- Na mi van, leprásnak tartasz? Ha nem iszol velem, legalább ülj ide mellém. - paskoltam meg magam mellett a padot, majd töltöttem és azzal a lendülettel le is húztam az első pohár italomat.
Hogy meddig vagyok képes elmenni azzal, hogy kiakasszak valakit? Normál ember vagy lény el se tudná képzelni, milyen messzire. De mit mondjak? Imádom, ha mások miattam idegesek! |
| Siracrouse
Ahogy a rendeléseket vitte ki, egyre több kérés érkezett,amikből csupán egy volt igazi rendelés. -Meglesz,uram.-felelte a whisky-t rendelő férfinak,egy katonai tisutelgéssel jelezte,hogy vette az adást. Az italhoz már nem volt kedve. A pulthoz mögé lépve a tálcájára rakott egy üveg whisky-t, na meg egy poharat. Mikor ezzel megvolt, egy közönbös mosolyt varázsolt az arcára,s visszament a piát rendelő pasashoz. A tálcát az asztalra tette az üveget és a poharat,majd beült a boxba,a férfire mosolyogva. |
Munka után, mivel tele volt a tököm a világgal beültem a bárba. Épp jött egy csinos pincérnő, amikor elhelyezkedtem az egyik boxban.
- Hé szépségem, hozz már egy üveg whiskeyt. A vendégem vagy egy pohárkára, csak gyere, maradj itt. - kacsintottam. Persze eszem ágában sem volt ágyba bújni vele vagy akár csak állni a piáját. Szimplán az érdekelt, hogy mit reagál, elkezd-e hisztizni. Szeretek kibaszni a nőkkel egy-egy hosszú nap után. Meg amúgy is, a nőket csak baszogatni jó nem? De azt minden értelemben. Ha felpofoz csak nyugodtan, de akkor biztos, hogy nem lesz szép vége az estének. De ki tudja, egy mérgezés lehet vicces dolog, nem? |
| Siracrouse
Sietős léptei visszhangot vertek a sötét utcán. Testét a bár egyenruhája, vagyis egy fekete miniszoknya,nameg a kissé rövid,piros trikó takarta,amit egy fekete, térdig érő,szőrös kapucnis kabát fedett. Lâbán egy viszonylag kis sarokkal rendelkező,fekete telitalpú magassarkú volt. A bár hátsó,dolgozóknak fenntartott bejâratán ment be,s közben köszöntötte a kint ülő munkatársait. Az épületbe belépve megcsapta a jóleső meleg. Az öltözőben a szekrényéhez lépett és levette kabátját. Amint a bár szórakozóhely része felé tartott,kezébe kapott egy fekete tálcât. A pulthoz lépve mosolyogva biccentett a csaposnak,s elkezdte kihordani az italokat. |
Megéri Európába menni? Végülis jah ez igaz, de nekem Japán meg Ausztrália és Új-Zéland jobban tetszik. Kinek a pap kinek a paplan ugye.
- Persze megéri, hiszen vannak jó helyek. Ráadásul aki nem járt arra annak plusz jó élmény. Sokan ezt csinálják Amerikában. Megvan a diploma és mennek Európába kis világot látni. Az más kérdés, hogy egy átlag amerikai azt se tudja mi a háromszög de ez részletkérdés, meg amúgyis tisztelet a kivételnek - ó, igen tényleg nem tudják mi az. Ahogy azt sem, hogy az embernek hány veséje van. Volt aki négyet mondott. No comment! Ráadásul a saját történelmüket se tudják, pedig csak azt tanulják szinte basszus! Mikor néztem az interjút csak lestem nagyokat, hogy ez mégis mi a franc. Könyörgöm, én ismerem az emberi test felépítését pedig én aztán igazán leszarhatnám a dolgot mert na...csak ideiglenes ez számomra.
Csak vállat rántottam mikor mondta, hogy nem lesz gondja a kajákkal. Tőlem aztán! Viszont amitől hányok, az az angol puding. Ami egyébként kurvára nem az a puding ami tejes és finom csoki, vanillia esetleg puncs és tejszínhab van a tetején. Meg egy lófaszt! Ez a pudig egy fos! Mindenféle darált magvak egyvelege, amivel ugye nincsen gond és még hozzábasznak különböző aszalt gyümölcsöket ééés...mazsolát. Blöeh. Utálom a mazsolát! Ráadásul ez az egész úgy néz ki mint egy gusztustalan disznómoslék. Nem köszönöm soha többet, kihagyom.
- Vannak finom ínyencségek és jó sörök meg borok is ez tény, de van pár furcsa étel is... - tűnődtem el egy kicsit. Lehúztam a piámat és ingattam a fejemet picit majd mondtam:
- Menjünk a fenébe innen. Játszunk egy kis részeges karatemestert - vigyorogtam kicsit a végére. Nem vagyok benyomva csak szeretek azért bunyózni - Remélem a patak megfelel, én ott szoktam edzeni inkább, ráadásul onnan nem sokat kell a lakásomhoz mennem, ezért is jó - hogy neki jó lesz-e? Hát ha benne lesz egy egyéjszakába akkor biztos. Ha nem, hát akkor nem. Nekem tökmindegy. Megvártam amíg befejezi az italát és már útnak is indultunk kocsival.
[ JOY és NASH el a patakhoz ] |
Nem volt túl sok nevetni való a dologban, de nekem mégis sikerült elnevetnem magam az okos wc-k gondolatára. Hát... az igazat megvallva, vizuális alkat vagyok, de nem is kicsit... De már nem mondtam semmit. Alpárian fogalmazott? Talán. Zavart? Három fiú testvér és egy beteges nézetekkel rendelkező apa mellett nem tudok megbotránkozni semmin. Néha én magam is alpári vagyok.
Megadóan felemelte a kezét a kelleténél durvább kijelentésemre, de nem foglalkoztam vele. Ha az idegeimen ugrál, a torkának ugrok és el lesz intézve az egész. Csak hallgattam, amit mondott az angolokról meg a falvaikról. Nem mondtam semmit, mert nem tudtam, mit hozzáfűzni a témához.
Mintha valami fura lett volna neki. Csak nem az, hogy leszűrtem, hogy alig mond el valamit magáról? Ugyan már! Hülye nem vagyok, ahogy vak se. Ráadásul egy vérfarkast nem lehet átverni könnyen.
- Az tény, hogy nem kis ugrás, de megéri bejárni Európát. Legalábbis ezt mesélte néhány ismerősöm, akik már jártak ott. - vontam vállat. Válogassam meg a kajákat? Ugyan már! Nincs olyan, amit ne viselnék el.
- Köszi a tippet, de nem hisze!, hogy nagy gondom lesz. Kevés olyan van, amit ne tudnék megenni. - mondtam lehetőleg minél tömörebben, ekkorra elfogyott az első italom és már rendeltem a másodikat, de több nem is kell. |
Jó tudom, hogy maradi vagyok pár dologban és így poénos lehet az, hogy ilyen apróságon kiégek a picsába, de mégis nah. Ingattam a fejemet a mondatára is sóhajtottam:
- Aztán csodálkoznak, hogy a népesség túlnyomó többsége elhízott. Pont ezért is részben. Sok mindent a gépek csinálnak helyettük. Már alig várom az okos wc-ket is, amik kitörlik helyettük a valagukat is - forgattam meg a szemeimet. Jó ez rohadtul alpári volt már, de nem érdekel. Hidegen hagy ha esetleg megbotránkozik a mondatomon. Nem szoktam finomkodni, maximum az ágyban ha esetleg azt igényli a partner. Ennyire elborult állat azért nem vagyok, hogy ne figyeljek teljesen a másikra.
A száraz témalezárásra csak megadóan felemeltem a kezeimet. Tőlem aztán! Így is tudom, hogy valami gáz történt a múltjában, bőven elég ennyi. Ha meg tényleg nekem akar jönni, akkor pont ezzel fogom elbaszni a hangulatát. Nem tudom pontosan mi történt nem is szükségszerű ez nálam. Elég ha használom az erőmet és egyből szarul fogja érezni magát.
Elmosolyodtam halványan mikor mondta, hogy nem bírja a briteket. Ittam a piámból és végül bólintottam:
- Én pudingfejűeknek hívom őket. Szerintem ez mindent elmond. Amúgy valóban le vannak maradva a kissebb falvak, de annyira nagyon nem vészes. Nem jurtákban élnek meg ilyenek, csak nem olyan modern mint a kis vagy nagyvárosok - ingattam a fejemet. Furcsálltam, hogy mondta, hogy nem erőlteti ha nem akarok róla beszélni. Ó, ennyire feltűnő, hogy nem mindent árulok el? Hátjóó...
- Elég nagy ugrás lesz az akkor - kuncogtam egy picit - ...de megéri persze. Jobb ha az ember saját maga fedezi fel a helyeket - szerintem ez logikus. Mármint lehet mesélni órákig, hogy milyen a biciklizés, sőt még könyvet is lehet olvasni róla, de csak akkor tudja meg az ember igazán, ha kipróbálja, megtanulja.
- Viszont a kajákat ott meg kell válogatni. Előre szólok, ott a kenyér olyan mint egy puha kalács szinte. Ráadásul még egy picit édes is. Kicsit furák, bár nem annyira mint itt az amerikaiak ugye - vannak ám itt is csodák. Egy csomó minden édes, ráadásul a mogyoróvaj a mindenük. Én meg okádok tőle.
Örültem neki, hogy láthatóan könnyebben beszélgetett mint a kezdeteknél. Nálunk lényeknél azért sokat számít az ha tudjuk mivel állunk szemben. Ha lehull a lepel akkor tudjuk meg igazán a másikat megismerni. Persze nem minden esetben olyan könnyű mint nálam. Én csak a főnixeket érzem meg a fajtársaimat, de valószínűleg azért mert nagyjából rokonfajok vagyunk. Mikor hangsúlyozta azt, hogy még nem munkamániás azért csak megszólaltam:
- Viszont ha hazaesel akkor biztos nekilátsz annak az agyonszidott forgatókönyvednek. Pedig javaslom a pihenést, az sem árt. Akkor talán jobb gondolatok jönnek elő - ingattam meg a fejemet. Csak egy tipp volt, de úgy vélem mostanában nem aludhatta ki magát rendesen. Fáradt aggyal mégis hogyan tehetné?
Sóhajtottam mikor mondta, hogy feleslegesnek tartotta a fejlesztést, hiszen elvesztette azt akit valószínűleg szeretett:
- Ne csak valaki miatt csináld, magad miatt. Muszáj néha önzőnek is lenni az életben - mert csak az éli túl ezt az egészet. Kicsit pislogtam mikor hozzáért a hideg kezeimhez. Sajnos hűvös egy kicsit már az idő és a hideg ital sem melegíti fel, viszont az övé ehhez képest sugározta a hőt. Basszus, mint egy radiátor! Bár meglepődtem a megmozdulásán, de nem húztam el a kezeimet, hiszen jól esett az érintése. Előbb tette meg ő, de rámosolyogtam azért halványan, hogy nem történt semmi gond. Volt nekem már ennél sokkal rosszabb élményem még régebbről. Ez semmiség, még csak nem is tolakodó mozdulat. Bólintottam mikor kijelentette, hogy ha nem tudna elviselni akkor már rég lelépett volna:
- Nos akkor ez kölcsönös. Én is inkább előbb elhúzok mitsem valaki az idegeimen táncoljon... - legalábbis megpróbálok. Aztán ha mégis balhé lesz, hát ez van. Egy sárkány haragja elég veszedelmes azért. Elmosolyodtam halványan és megszólaltam:
- Szeretem, bár rég voltam Japánban... - kicsit halkan hozzátettem - ...de nem is akarok visszatérni oda - erről tudom jól, hogy nem az adott földrész tehet, csakis én. De a rossz emlékek miatt nem bírnék ott megmaradni. Ekkor jött egy újabb találkozó kérés. Jajj, eszméletlenül aranyos volt, ahogy nem túl tolakodóan akart rákérdezni a dologra. Elmosolyodtam rá bátorítóan és mondtam:
- Persze, de inkább ne az étterembe menjünk. Az annyira... - eltűnődtem egy kicsit - ...unalmas és sablonos. Inkább máshova - leírtam neki egy szalvétára a számomat, direkt a privátot és átnyújtottam neki - ...mondjuk mehetünk a hegyekhez is, ha esetleg egy repkedéshez lesz kedved rossz időben. Vagy ha jobb ötleted lesz akkor nyugodtan hívjál - kacsintottam rá. Bár azt nem tettem hozzá, hogy akár csak úgy is ok nélkül zargathat, mert nem fog zavarni, de úgy gondoltam nem is kellett ezt külön mondanom. Megegyeztünk abban, hogy majd hív ha megfelelő neki valamelyik időpont. Nekem mindegy igazából. Nem vagyok betáblázva, nem úgy mint ő. Idővel mindketten leléptünk a saját kocsinkkal és fáradtan bedőltem az ágyamba.
[ JAMIE és LISSANDRA OFF ] |
Kiakadt arra, hogy már minden háztartási készülék okos. Amúgy a mosógépet én se értem. Bepakolja, kimossa és megszárítja vagy mi az anyám?
- Nem tudom, mit csinál, de ma már mindenki lusta és nem csinálja, amit kéne. De amúgy fogalmam sincs mire jó a rengeteg kütyü, amik mindent megcsinálnak helyettünk. - vontam vállat miközben egyetértettem vele.
Ezután persze jött a kis kiakadásom, amire meg is kaptam a "nem kell letépni a fejemet..." kezdetű szöveget. Bár... Ha azt nézzük még ki is kapcsolna egy kis farkas alakban való randalírozás.
- Mindegy, jobb, ha ezt a témát hanyagoljuk. - zártam le a témát szárazon, ami igenis fura volt tőlem, hiszen nem szokásom így beszélni senkivel, de ez jobb volt, mintha ténylegesen a torkának ugrottan volna, nem?
Mintha nem tetszett volna neki, a kíváncsiskodásom, és alig árult el valamit. Tuti, hogy nem ember, de mindegy, majd úgyis rájövök, hogy micsoda. Eközben persze megérkeztek az italaink, ő mesélt, én meg néha bólintottam, hogy értem, meg igaza van, meg nem tudom.
- Személy szerint sose bírtam a briteket. A bátyám miután volt Angliában azt mondta, hogy a kis falvak olyanok, mintha le lennének maradva legalább 50 évvel. Igaz ez? - kérdeztem. - Persze, ha nem akarsz erről beszélni, hagyhatjuk is a fenébe a dolgot. Majd egyszer úgy is át akarok ugrani Európába körbenézni. - tettem hozzá mielőtt bármit !ondhatott volna. |
Rég volt már, mikor így el tudtam beszélgetni bárkivel is és az nem a munkatársam volt vagy épp a gyakornokom. Akkor beszéltem bármiről is ilyen őszintén, mikor még Ő élt. Félre értés ne essék, nem szerelem volt, hanem egy mély barátság, de hamar vége szakadt. Azóta meg szarok bele a világba és nem ismerkedem senkivel se. Senkivel! Lissandra úgy tűnik, hogy különleges eset most, mert kétely nélkül beszélgetek vele, ami hihetetlen a számomra, de jól esik a társasága.
- Ha így gondolod, akkor legyen, méééég nem vagyok munkamániás – de úgy érzem, hogy nem is leszek most már. Ezt muszáj volt gondolatban hozzá tennem. Talán kevesebb időt töltök a munkámmal, hogy ha van társaságom.
Való igaz, hogy már megbántam a döntésemet, mert mikor segíteni kellett volna valakin, akkor annyira gyenge képességű voltam, hogy nem tudtam semmit se tenni. Ez dühítő, de már nem tudok változtatni rajta.
- Erre már rég rájöttem, de nem volt már értelme tovább fejlesztenem a képességeimet, hiszen nincs senkim már – rántottam meg a vállamat. Miért érzem úgy, hogy ez a beszélgetés egyre csak a rossz irányba tart?
- Na, ne már, csak vicc volt, bár szar poén volt. Ne haragudj! – néztem rá kissé zavartan, miközben tarkómat vakartam, majd röpke hirtelen jött ötletem miatt átnyúltam az asztalon és megfogtam a kezét, de hamar el is engedtem. Lehet, hogy ezt nem kellett volna most… Nem akartam ezzel megbántani őt, mert láttam, hogy kissé nem jött ki jól a dolog, de a mosolyát látva utána én is elmosolyodtam.
- Egyáltalán nem tartalak naivnak – ingattam meg a fejemet. Nem tudom, hogy most mit gondol, de csak nem haragszik, hogy hozzá értem. – Amúgy meg, ha nem viselnélek el, már rég felálltam volna – mosolyogtam kissé. Meghallva a rádióban szóló japán dalt, amit én nem ismertem Lissandrára pillantottam, de ő ahogy láttam szerette és nagyon jól ismerte, mert a feje a zene ritmusára ingott.
- Látom, szereted ezt a zenét és stílust – jelentettem ki azt, amit láttam. – Én nem ismerem, de tényleg szép szám – tűnődtem el, miközben a dalt hallgattam. A bár hangulata egy kicsit megváltozott, bár sokan voltunk idebent, annak ellenére, hogy már rohadt késő volt.
- Esetleg volna kedved máskor találkozni? Nem pont a könyvtárban, hanem… - vakartam meg ismét a tarkómat. Soha nem kértem senkitől se találkát vagy „randit” épp, így most elég gáznak érzem a szitut.
- Szóval mondjuk egy vacsora esetleg máskor? Ha persze ráérsz – tettem hozzá és várakozóan pillantottam rá. A nőkkel való kommunikációmon is még csiszolni kéne, annak ellenére, hogy sokan oda jönnek hozzám. |
Pislogtam nagyokat ahogy ecsetelte az okos hűtőt. Hű a büdös kurva életbe, nem csoda, hogy nem hallottam eddig erről. Ki is akadtam volna a picsába. Most már tényleg meggyőződtem róla, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Ha már ilyen egyszerű dolgokat is gépek csinálnak helyettük akkor mi lesz belőlük? Jó szerencse tudom, hogy nem mindenki vesz ilyeneket. Vagy azért mert nincs rá pénze, vagy azért mert szereti őhm...manuálisabban elintézni a dolgokat.
- Jesszusom! Ez már beteges. A mosógép meg mi a jó istent csinál? Odabattyog a szennyeskosárhoz és különválogatja a színeseket meg a fehéreket és a sötéteket, majd bedobálja magának és kimossa? Esetleg még meg is szárítja?! - autóra viszont már végképp kiakadtam - De pont az a lényeg, hogy te vezeted a kocsit! Tök jó, hogy ahogy beindítod érzed ahogy a motor pörög meg a többi...! - legyintettem végül, ah én feladom basszus. Kész passz! Én kiégtem az hótziher.
Emésztenem kell a hallottakat az biztos. Ekkor jött a párkapcsolatos téma mire egyből jött a szemöldökfelvonás. Na kezdődik, mindjárt jön a "de ez nem igaz..." jah, így is lett. Ráadásul elég zabosan is mondta. Ó, szóval személyes élményen alapul. De akkor mégis miért utalgatott lepedőakrobatikára? Ó, valami történt...
Megadóan felemeltem a kezeimet és dünnyögtem:
- Azért nem kell a torkomnak esni. Elhiszem, hogy neked volt olyan kapcsolatod de én csak ezt látom. Egyrészt ezért sem kérek belőle - biztos nem hagyom, hogy bárki is élősködjön a nyakamon. Főleg, hogy a többség alapjáraton is sokszor idegesít.
Ingattam a fejemet a túlzott érdeklődésére a világgal kapcsolatban. Meh, végülis mesélhetek róla pár dolgot, de a történelemről nem fogok. Akkor lebuknék, azt pedig nem akarom:
- Hm, Angliában, bejártam szinte az egészet. Nem rossz hely amúgy, de nem tudom...az emberek olyan furcsák. Franciaországban is voltam de nem sokáig. Viccesek, mert megértik az angolt, de nem hajlandóak úgy beszélni, csakis a saját csigazabáló nyelvükön. Ráadásul valahogy a nyáltenger ami áradt belőle nem jött át, bár aláírom a Riviéra része nagyon jól néz ki. Ami igazán tetszett az Új-Zéland volt, nagyon szép a terrmészet és az emberek is közvetlenebbek... - na jó ennyi ecsetelés elég igazából. Még a végén túl sokat mondok és gyanús leszek. De sokfele jártam, igazából lassan az egész világot felfedeztem különböző alakokban és korszakokban. Örüljön, hogy ennyit meséltem. |
- Igen van okos hűtő. Tudja, hogy miből mennyi van benne és mennyinek kéne lennie, tehát, ha elfogy pl a tej akkor a hűtő megrendeli, kiszállítják és be is pakolják neked. De elvileg már okos mosógép meg autó is van. Az autó kb már helyetted vezet, neked csak ülnöd kell a kocsiban, az meg elvisz, ahova akarod. - csóváltam meg a fejemet. Nekem még normális hűtőm és mosógépem van, nem kell okos berendezés otthonra. Jól !egvagyok a "buta" eszközökkel is.
De amit ezután mondott, arra felszaladt a szemöldököm.
- Ezzel nem értek egyet, vannak kivételek, nem minden kapcsolat és házasság alapszik érdekeken. - mondtam a kelleténél talán kicsit zabosabban. Ezzel a kijelentésével talán akaratlanul is, de valamit, hogy úgy mondjam, megmozdított bennem. Kezdtek felszakadni a régi sebek.
Hallgattam, amit mondott, hogy sokfelé járt. Tök jó lehetett bejárni a világot.
- Mesélj, milyen a világ többi része? Merre jártál? - kíváncsiskodtam, persze nem erőltettem, ha nem akart mesélni. Egyszerűem csak kíváncsi voltam. Mindeközben a szemem érdeklődően csillogot. Szerettem hallgatni, hogy milyen máshol élni, milyenek másik országok, kultúrák. |
Elcsodálkoztam azon mikor mondta a hűtőt meg annak a bevásárlását. Pillogtam egy kicsit majd csak rá kérdeztem basszus, hát ezt komolyan nem hiszem el:
- Kajakra van okos hűtő? Még nem hallottam róla rohadjak meg! Bár én is csak a telefonokat viselem el okosba. Esetleg a masszív teljesítményű gamer laptopokat, de szerencsére azokat nem csúfolják okos jelzővel. De némelyik mobil okosabb a gazdájánál az biztos, simán lefőz egy kávét helyette - vontam vállat lazán. Azért lazán elképzeltem most, hogy életre kel egy mobil és elcammog a konyhába, hogy nekilásson a fekete nedű elkészítésének. Azt hiszem mostantól másképp fogok ránézni az LG g5-ömre cseszem. Bár én csak a cserélhető akksija miatt vettem, illetve a kamerája se egy határ szar elvégre elég szép képeket lehet vele lőni.
Mikor leírta a lovagokat csak ingattam a fejemet.
- Mindenki más. Bár sosem tudtam értékelni a kapcsolatokat, mert mindenhol csak azt láttam, hogy puszta érdekekre alapul, ahogy a házasság is. Lehet velem van a gond - ez elképzelhető, viszont az nem, hogy engem bárki is megfogjon hosszabb ideig.
Pillogtam egy kicsit mikor már-már a fél életét elmesélte a boxban ülve, de nem zavart igazából. Jobban szerettem hallgatni mások történetét mitsem én meséljek. Bár a legtöbben ha tudnák mennyi mindent megéltem biztosan egyből a múltról kérdeznének. Tény, elég sok érdekességet tudnék mesélni még egy történelem professzor is inná a szavaimat, de ebből nem kérek. Bólintottam a történetére majd a visszakérdezésére válaszoltam:
- Én is sok helyen jártam már a világban, viszont nem hallottam a helyről sokáig, így felkaptam a fejemet a nevére. Magnolia? Hát az meg mi? Végül itt kötöttem ki egy éve... - nah igen ez egy nagyon tömör verziója a teljes igazságnak. De tényleg ennyire egyszerű. Ráadásul ha valaki kérdezi honnan jöttem, nost értelemszerűen egyből Angliát mondom, hiszen olyan angolos fejem van. Persze bőven tudnék arról is mesélni, hiszen éltem ott jó ideig különböző emberi testekben, szóval nem újdonság számomra az sem. |
- Nem tudom, én nem szeretem az okoskütyüket. A telefon még elmegy, de pl ne a hűtőm vásároljon be helyettem. Tehát szerintem már a technológiával is túl lehet lépni bizonyos határokat. És szerintem már megtették. De lehet, csak én vagyok maradi. - nevettem, de kb ennyivel le is zártam a témát.
Pilantása a dekoltázsomra tévedt, de ez egyáltalán nem zavart, hiszen azért van, hogy megnézzék, nem? Nem bírom azokat a csajokat, akik kirakják a mellüket aztán meg hisztiznek, ha megbámulják őket. Ha nem akarja, hogy megnézzék, vegyen fel csadort vagy a franc se tudja, mit.
- Hát én nem vagyok a királylány típus, így a lovagokat sem nagyon kedvelem. Ha már pasi, akkor bármilyen lehet, csak ne a hercegnő mentő, jótét lelkek közül kerüljön ki. - kuncogtam. Hát igen... nem bírom a lovagias, mindenkivel jófej vagyok, belül meg mindenkit felrúgnék pasikat. Inkább rúgjon fel mindenkit jópofizás helyett.
A részeges karatemesteres dologra nem nagyon tudtam mit mondani, de azért egyetértően bólintottam arra, hogy ott jó piák vannak. Beérve én is rendeltem magamnak szintén whiskeyt csak én balatine's-t, jacky bácsit nem szeretem. A boxba ülve jött is a kérdés, hogy miért itt élek és nem valam nagyvárosban.
- Nem szeretem az állandó nyüzsgést. Olyan helyről jöttem, ahol egy perc nyugtom nem volt pláne a két öcsémmel és a három nagyobb tesómmal. Oké, az idősebb tesóimmal jól kijöttünk, de az öcséim az idegeimre mentek, így végül leléptem, két évig csak utazgattam, az államokban mindenhol voltam, de ez a hely fogott meg eddig a legjobban. Néha még ez a város is túl zúfolt nekem. - nevettem. De ez volt az igazság, legalábbis egy része.
- Te mióta vagy itt? És hogyhogy itt? - kérdeztem vissza. |
A szörnyűségre ingattam a fejemet. Visszagondoltam pár időszakra amit átéltem és levontam a következtetést:
- Magával a technológiával nincsen baj. Sok hasznos találmány van, tényleg. Az már más kérdés, hogy az emberek mennyire intelligensek hozzá. Mostanában ahogy a példa mutatja nemhogy okosodna a társadalom, inkább egyre jobban butul... - ezt tényleg így gondoltam. Egyre hülyébbek az emberek. Lehet ezt sokmindenre fogni, de őszintén szólva hidegen hagy. Megállapítottam a tényeket és igazából ennyi. Tovább nem fogom tárgyalni mert kiégés lenne részéről a vége.
Hibába próbált észrevétlenül szimatolni, igazából feltűnt. A dekoltázs mozgása egyből feltűnő, még ha félig takarja is a haja. Persze ezzel lehet azt hitte, hogy stírölöm, de nem érdekel minek gondol ezért. Egyből feltűnt az érdekes mondata, mintha direkt nem embereket mondott volna. Ó, szóval ő egy lény. Hát ez csodás. Nem is kellett volna megmentenem, simán megvédte volna önmagát is. Na mindegy, engem nem érdekel, örülök annak is, hogy nem boszi. Azt tudnám.
Végre felfedte magát a durva mondataim után, így látszódott rajta a javulás. A kacsintására elmosolyodtam mondva:
- Valóban túl jók a lovagok, bár vannak akiknek bejönnek - a tanításos mondata vészesen kétértelmű volt, elvégre ezt lehetett edzésre érteni is, illetve akár ágyakrobatika is szóba jöhetett. Mit ne mondjak mindkét verziót támogatom. Az ivása bólintottam, így elmentem átöltözni. Megvártuk egymást a bejáratnál, majd a kocsimba lazán bedobtam a cuccaimat és útnak is indultunk:
- Hát akkor irány a részeges karatemesterek bárja! Ott legalább jó piákat lehet kapni - a helyi inkább rom, mint romkocsma az szar. Legalábbis nekem nem jött át az életérzés ha lehet így fogalmazni. Megérkezvén a bárba már rendeltem is magamnak miután beültünk egy kényelmes boxba. Természetesen egy Jacky mellett döntöttem. Ha már tömény akkor csak az! Sosem voltam a felületes bájcsevely pártolója de azért próbálkozom ugye, mert szar a kínos csend:
- Amúgy, hogyhogy itt vagy pont ebben a kis porfészekben? A legtöbb ember az ilyen helyekről inkább szabadulni akar... - tűnődtem el. A többség nagy városokba vágyik fényűző élettel. Legalábbis azt remélik. Aztán később koppannak mert bizony nem kolbászból van a kerítés. |
Megmosolyogtatott ahogy taglalta a dolgait. Valóban szereti a munkáját és ez tök jó dolog, de tényleg. Én vajon szeretem az enyémet? Nem igazán és gőzöm sincs, hogy miért csinálom még mindig! Rég kiléphetnék belőle és új életet kezdhetnék basszus. Vajon tudok is? Illetve ha erre a döntésre jutnék mégis mit választhatnék? Annyi minden érdekel és valóban sokmindent kipróbáltam már, de mégis...
Furcsa lenne mást csinálni. Mégis sok évről beszélünk, de lehet, hogy nagyon felüdítő lenne számomra. Ahogy egy főnix újjászületése. Lehet ilyen lehet az is? Nekem minden bizonnyal igen, de nem tudom mikor fog ez megtörténni. Talán soha. Ingattam végül a fejemet és megszólaltam:
- Semmi gond nincsen azzal amíg az ember szereti a munkáját csinálni. Addig semmiképp sem munkamániás fasz, főleg ha az is inspirálja és hajtja, hogy muszáj tovább folytatnia - mosolyogtam rá a végén. Az enyémről ezek a jelzők semmiképp se mondhatóak el. Nem véletlenül lettem befásult és lassan lelkileg is kiégett. Csoda, hogy még tudok rendesen beszélgetni emberekkel. Figyelmesen végighallgattam a történetét és volt olyan érzésem, hogy valószínűleg egy szerettét vesztette el a pestis miatt, illetve azért mert a képességét nem volt hajlandó használni. Nem firtattam a témát, eleve fájó pont lehet a számára, illetve ő sem kérdezősködött többet a szakmámmal kapcsolatban, így ezt tiszteletben tartottam. Egyértelmű dolog hiszen ő szemet húnyt efelett. Sajnos ez nálunk valószínűleg mindig tabutéma lesz, már ha többet találkozunk esetleg. Nem véletlenül nem híresztelem ezt. Ha megtudná bármilyen normális pasi egyből elmenekülne mellőlem. Ez alól biztosan ő sem lehet kivétel. Meg eleve örülök neki, hogy rendesen beszélgethetek vele és nem néz semmiféle használati tárgynak. De csak azért mert nem tudja...erre mindig emlékeztetnem kell magam. Eltűnődtem egy picit és végül hümmögtem:
- Értem. Vagyis annyira nem, hiszen ha nem lettél volna makacs akkor nem bánnád meg a döntésedet. Bár tudom, könnyű utólag dumálni, de sose add fel és a való önmagadat se tagadd meg. Egyszer az életed fog rajta múlni, hidd el... - sóhajtottam egyet. Hallottam nem egy tragikus történetet, elvégre nem ő az első aki hasonló döntést hozott. Ez a könnyebbik út és sajnos könnyen el is lehet így bukni. Inkább szószerint foggal körömmel harcolok, de én akkor is sárkány maradok engem nem érdekel. A mosolygását viszonoztam örömmel, tényleg jól áll neki ez. Gyakrabban tehetné, nem csak komoly arccal írkálna. Bár azt is szívesen elnézném akár órákig is, viszont egy idő múlva biztosan zavaró lenne számára. Húpsz, hova kalandoztak a gondolataim? Mekkora baromság!
Az aranybánya viszont tény és kész! Kinézem azokból az idiótákból, hogy képesek ilyen kegyetlenségre. Utalására csak bólintottam mondva:
- Csodálkozol? Undorító és gyomorforgató dolog lenne és biztos vagyok benne, hogy történt legalább egy ilyen eset... - sziszegtem egy picit a végére. Fülembe jut egy ilyen, biztosan ízekre szaggatnám azokat akik ezt tették. A többi lénnyel is durva, de egy főnixel szemben hatalmas kegyetlenség, hiszen ők nem tudják annyira megvédeni magukat. Van karmuk és csőrük és kész, ennyi. A tűz amit felhasználnak nem károsít semmit sem, nem úgy mint a miénk. Totálisan ellentét a két faj ilyen téren.
Felvontam a szemöldökömet a kérdésére majd elkuncogtam magamat:
- Ennyire naívnak tűnök talán? Amúgy a főnix dolgokkal annyira nem vagyok képben, szóval szerintem ez érthető. De szerencse, hogy nem vágsz át. Egyébként is csak puszta kíváncsiságból érdeklődtem - vontam vállat lazán.
A megszólalására kicsit durcás fejet vágtam be, de amúgy nem sokáig tartott ez, hiszen nem voltam rá mérges. Ugyan, ahhoz több kell!
- Ah, tudom, hogy borzalmas vagyok. Kész csoda, hogy elviselted eddig a társaságom - sóhajtottam egyet színpadiasan majd kuncogtam kicsit a végére. Nem sokkal később megszólalt egy zene a háttérben amit rég hallottam, így néha ingattam rá a lábfejemet. Természetesen tudom a szövegét, ráadásul japánul is tudok, elvégre sokáig ott éltem ugye, de mégse énekeltem, hiszen nincsen amúgysem jó hangom, illetve sosem vágok fel a különböző nyelvtudásaimmal. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
