|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.22. 14:33 - |
 |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nagyon kedves volt tőle ,hogy felsegített. Én csak mosolyogva néztem őt.
-Úgy gondolod? nézek le a bokámra és majdenem újra a foldre esek de megfogtam a férfi karját.
-Bocsi...nevetek és elengedem majd a korlátba kapaszkodom ismét.
-Sarah Gong Kimi...de nem hiszem ,hogy az ilyen nevek itt olyan átlagosak...szóval csak Sarah.
Nem bírtam levenni róla a tekintetemet. Komolyan ,hogy lehetek ennyire bolond?..
|
Mint mindig, most is a megszokott ruhám volt rajtam: egy farmer, egy póló, a dzsekim meg a vállamon a táska, amiben fegyverek meg még pár kellő felszerelés van. Láttam a lány arcán a meglepettséget, amikor felajánlottam a segítségemet. Mit várt? Elkapom és elrablom? Na ne már! Lehet, hogy rosszul nézek ki, de ennyire csak nem!
- Na gyere!- nyújtottam neki mosolyogva kezet és felhúztam.
- Amúgy David Richardson vagyok. - mutatkoztam be kedvesen. - Téged hogy hívnak? - érdeklődtem.
- Viszont ezzel jobb lenne elmenni orvoshoz, nem? - kérdeztem, bár fogalmam se volt, hogy mi lehet a lány, vagy ember-e egyáltalán, hiszen, ha vérfarkas, akkor gyorsan regenerálódik, de ha bármi más, ami persze nem vámpír, akkor ez gondot okoz, jó időre. |
Még egy darabig szenvedtem a bokámmal ,hogy felbírjak állni. Amikor hangosan lefékezett mellettem a metró. Oda kaptam a fejem és láttam mennyi ember leszáll róla. Nevetgéltek és súgdolóztak. Mint egy kiskutya a kabátomba dugtam a fejem mert zavart ennek a rengeteg embernek a pillantása. Meglepődve néztem rá egy férfira aki felém tartott. Nem hiszem...biztosan itt áll mellettem valakije. Vagy csak ő is közelebbről megakarja szemlélni a szemem és egy jót röhögni rajta. Nem is kell mondanom mennyire rühellem az ilyen embereket. De nem éppen az történt mint amit vártam volna...nem ám. A segítségét ajánlotta, na erre most mit mondjak? persze ,hogy segíthetne de hát csak egy idegen... Egyáltalán miért jött ide hozzám amint leszállt a metróról? Külsőleg elég elfoglalt embernek látszott. Biztosan dolga van valahol. Véletlenül sem akarnám elvenni a drága idejét. Viszont tényleg jól jönne a segítség mert ha nem akkor itt alszok.
-Kö...Köszönöm. dadogom halkan.
A férfi arcát nézve ráeszméltem ,hogy hálás lehetek. nem éppen volt egy csúnya fickó. A szívem hevesen verni kezdett. Nem tudom ,hogy csak azért mert életemben nem jött még oda hozzám egy fiú sem önszántából, vagy csak azért mert jól nézett ki. Egy biztos... örülök neki ,hogy a figyelmem nem a fájdalomra fordítom hanem rá.
 |
Mostanában nagy volt a csend, talán túl nagy is egy olyan helyen, ahol vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, szirének, tündék, megszállók, főnixet, angyalok és sárkányok is élnek. Nem sok ide ennyi féle természetfeletti cucc? Oké, nincs bajom a vámpírokon kívül senkivel, de akkor is.
Ma reggel hívást kaptam, hogy gubanc van pár farkassal. Remek... mehetek farkasokat ölni. De nem szeretném... Na mindegy nem volt mit tenni, felkltem, összeszedtem magam, és mentem segíteni. Elintéztük a farkaskákat, majd mentünk kicsit inni majd elindultam haza.
Épp leszálltam a metróról, amikor megláttam, hogy egy ázsiai lány elbotlott. De nem is akárhogy, szépen kitekeredett a bokája. Oda... hát sietni nem épp siettem, de odamentem hozzá.
- Jól vagy? Segítsek? - kérdeztem. Ahogy felhúzta a nadrágja szárát, láttam, hogy ez bizony csúnya sérülés.
- Hát ez nem kis idő lesz. - húztam el a számat. Ez legalább egy ficam, de törés is lehet. Egy a lényeg: csúnya. |
Egész álló nap csak otthon gubbasztottam a gitárommal a kezemben és játszottam rajta. Egyik kotta követte a másikat. Nem szoktam megunni de persze mindenki utál hajnaltól délután háromig egy helyben ülni és egyetlen dolgot csinálni megállás nélkül. Ahogy felálltam meg kellett kapaszkodnom a fotel karfájába mert elzsibbadt a lábam és nem éreztem. Pár percig egy helyben álltam majd elindultam a konyhába. Nem ettem még semmit a mai nap folyamán és nagyon megéheztem. Kinyitottam a hűtőt és majdnem sírva fakadtam...üres volt. Éhen halok és nincs mit ennem. A szekrényekben tudom ,hogy semmi nincs ezért nem éri meg bele nézni egyikbe sem. Akkor már biztosan elsírnám magamat. Arra a döntésre jutottam ,hogy elmegyek és veszek valami kaját magamnak. Meg próbálom olcsón kihozni mert még a lakbért is ki kell fizetem. Ha ez így megy tovább valami plusz munkát is be kell vállalnom. Fehér mamuszomat lecseréltem egy fekete bőr magassarkúra, oldalán láncokkal. Egy egyszerű szakadt farmert, fehér trikót és az egyik kedvenc bőrdzsekimet kaptam magamra. Elindultam a boltba amihez egy aluljárón át kell menni. Így is tettem. A meredek lépcsőn letopogtam de az alján egy eldobott sörös dobozban felbuktam és azt hiszem enyhén kitörtem a bokámat. Éles fájdalmat éreztem és perceken belül bedagadt. nadrágomat kissé felhúztam ,hogy jobban szemügyre vegyem sérüléssemet. A korlátba belekpazkodva próbáltam felhúzni magam de sikertelenül. Ahábnyszor újra megpróbáltam visza estem a földre.
 |
Komolyan nem lehet nyugta ennek a lánynak? Pár napja kishíján elgázolják, most meg megakarják erőszakolni? Mégis mit ártott ez a lány nekik? Jó nem ismertem, de biztos vagyok benne, hogy semmi rosszat nem tett, amiért ezt érdemelné. Szerencsémre amint meghallotta szavaimat, bátrabban ölelt át. Hát nem gondoltam volna, hogy ma még vele is összefutok. De bár ne így történt volna. Semmit sem utálok jobban, mint az erőszakot. Mikor többen mennek rá egy ártatlan, törékeny nőre. Még csak a gondolatától is még idegesebb lettem.
- Tudom, de most már nem kell félned..itt vagyok. - simogattam egyfolytában a fejét, remélve, hogy meg tud mostmár nyugodni. Bár belegondolva, hogy mi volt pár napja..ha az annyira kikészítette, mi lesz ezzel? Napokig lehet aludni sem fog tudni. Talán haza kellened vinnem..persze minden hátsószándék nélkül.. A teste csak továbbra is remegett, viszont nekem eszem ágában sem volt elengedni őt.
Feltűnt, hogy kissé összecsuklott karjaimban, nem beszélve a fájdalmas sóhajról. Ekkor pedig kissé rémülten pillantottam rá. - Mi a baj? Fáj valamid? - kérdeztem arcát fürkészve. Mégis mit tehettek vele? Nehezemre esett így látni őt..pedig tényleg..nem jelentett nekem semmit sem ez a lány. Egyszerűen csak elakarom érni nála, hogy lefeküdjön velem. Pontosan ez a tervem..ugyanazt látom benne is, mint a többi nőben. De azt mégsem hagyhattam, hogy megerőszakolják. Csak továbbra is magamhoz ölelve álltunk, mikor újra megszólalt a lányt. Arról meg is feledkeztem, hogy vérzem.. A francba..
- Nem számít..jól vagyok.. - jelentettem ki, de Midori újra pánikolni kezdett. - Hé..nem a te hibád..hallod? - fogtam kezeim közé az arcát, majd csak hüvelyujjammal letöröltem a könnycseppeket. - Kérlek, ne sírj.. - öleltem át újra, mikor megéreztem közelségét. Talán az lenne a legjobb ha tényleg hazavinném..csak addigg, ameddig megnyugszik. Rosanna sem fogja bánni, biztos vagyok benne. Sőt, még segíteni is akarna..bár az sem biztos, hogy otthon lesz.
- Na gyere..hazaviszlek.. - mondtam, de mielőtt elindultunk volna levettem a dzsekimet és a lányra terítettem. Így, szakadt felsővel azért még sem vonulhat végig az utcákon. Miután ráterítettem a ruhadarabot, karjaimba vettem és elindultam vele. Az lenne a leglogikusabb ha vonattal mennénk..Hiszen az a leggyorsabb. Nem sokkal később meg is jött, csak felszálltam a lánnyal, és mintha mi sem történt volna leültem vele, úgy, hogy ő az ölembe került. Nem érdekelt mások mit is gondolnak..ahogyan a pillantások sem tudtak izgatni. Szinte egész úton a hátát simogattam, szerencsére Midori könnyei is kezdtek elapadni. Jó pár megálló után felálltam vele és leszálltam, majd csak megindultam a műhely felé, ahol egyben a lakásom is volt.
[Folytatás Damien lakásán] |
Én tényleg próbáltam mindent megtenni azért, hogy szabaduljak, de egy – nagyjából 45 kilós – gyenge lány nem sok mindent tud tenni két megtermett férfi ellen, akik valószínűleg minden mást akarnak csak beszélgetni nem. Sírtam, rángatóztam, a lábam égett a fájdalomtól és ekkor hallottam meg, hogy a blúzom egy mozdulattal ketté szakadt, a gombok a földre potyogtak a könnyeimmel együtt.
Azonban pár perc elteltével, mielőtt az egyik férfi már a szoknyám alá nyúlt volna jött is a segítség,bár annyira sírtam, hogy nem láttam, hogy ki az. Remegtem, lábamat feltartottam és nekitámaszkodtam a falnak, miközben azt néztem, ahogy a megmentőm elintézi a megtámadóimat. Mikor elrohantak a támadók, ekkor fordult felém a srác, aki nem más volt, mint Damien.
- Damien… - sírtam, miközben egész testemben remegtem és annyira féltem, hogy egy pillanatra tőle is megrémültem, de hallva, hogy most már minden rendben van, nyeltem egyet. Mikor átölelt én azonnal a nyakába borultam és hangos zokogásba kezdtem.
- Én úgy féltem… - zokogtam a karjaiban, mint egy kisgyerek. Mindenem remegett és még most is féltem, de közben hálás voltam azért, hogy itt volt és ismét megmentette az életemet. Még most is sírtam, de annyira jó volt a simogatása az érintése és az, ahogy átölelt, hogy a karjaiban lassan megnyugodtam, de szerintem nedvesre sírtam a felsőjét már. El is feledkeztem arról, hogy a lábam mennyire fáj, így rá próbáltam állni, de bár ne tetem volna. Megremegtem és felszisszentem, mire jobban szorítottam magamhoz a srácot, de ekkor megéreztem, hogy ahogy a nyakát karoltam át éreztem, hogy a kezemre folyt valami.
- Damien, te vérzel… - sírtam fel kissé, mert ez az én hibám volt. – Miattam történt ez és… én… én sajnálom – sírtam, miközben hozzá bújtam. Most csak ő volt itt nekem és csak ő rá számíthattam, ami azt jelentette, hogy lassan kezdek megbízni bennem. |
Éppen találkozóm lett volna egy ügyféllel, mikor beszart a kocsim. Komolyan ilyen szerencsétlen is én lehetek csak. Nem mondom, simán megjavítom, mert nekem ez gyerekjáték, de mivel annyi időm nem volt már, kénytelen voltam vonattal menni. Rosanna sem volt bent a műhelyben, így nem tudtam még rábízni sem. Csak összeszedve gyorsan a dolgaimat indultam meg az állomás felé, ahol alig pár percre rá már meg is jött a vonat. Jó pár megállót mentünk, míg megérkeztem a kívánt helyre. Csak kiszálltam a vagonból és az aluljárón keresztül megindultam a lépcső felé. Éppen fordultam volna le, mikor hangokra figyeltem fel. Homlokomat ráncolva pillantottam a hang irányába, ahol úgy tűnik éppen olyan dolog van folyamatban, amit nem utcán kellene csinálni.
Már úgy voltam vele, hogy leszarom, mert hát mégis csak dolgom van, de mikor a lány egyre jobban kiáltott, megálltam. Az istenit, hogy pont most kell ennek is megtörténnie. Egy sóhaj kiséretében közelebb merészedtem, viszont az a két fasz annyira bele volt merülve a dolgába, hogy engem észre sem vettek. Azonban mikor megláttam azt az ismerős baba arcot, szinte a vér is megfagyott ereimben. Szemeim elkerekedtek és nem is kellett több, mint akinek tényleg átbaszott, már rohantam is feléjük.
Egy mozdulattal lerántottam az egyik alakot Midoriról, aki azonna a földre esett. Tudom jól, hogy ennyi nem lesz neki elég, de legalább már nem nyáladzik a lányon. Következett a másik görény. A lány kezét megragadva rántottam el tőle, majd csak megkapva a pólójánál a falra kentem. - Anyád nem tanított meg arra, hogy nem illik egy nővel játszadozni? - kérdeztem idegesen, majd csak bemosva neki egyet a földre rogyott ő is. Azonban sikerült kicsit megfeledkeznem a másik tagról, ő pedig ezidő alatt hátulról ütött le. Kissé megtántorodva léptem előre pár lépést, majd csak fejemhez kapva megállapítottam, hogy ez ugyan vérzik.
- Na oké, elég a játékból.. - préseltem ki a szavakat és valóban kezdett fogyni a türelmem. Kissé haboztam, hogy elővegyem e a tőrt, de nem tehettem mást. Mégis csak ketten voltak ellenem. Remélhetőleg Midorit sem ijesztem el ezzel, de hát..én sem használtam volna ha nem muszáj. Önvédelemből teszem, és persze eszem ágában sincs feldarabolni őket, bár kurvára megérdemelnék. Amint a két nyomorult megpillantotta kezemben az éles tárgyat, azonnal berezeltek és hátrálni kezdtek, majd szó nélkül leléptek. Csak kifújva a levegőt tettem el a tőrt és hátrafordulva a lányra pillantottam. De amit láttam, majd megszakadt a szívem. Midori csak állt ledermedve, a könnyei megállás nélkül folytak, nem beszélve a remegő testéről. A blúza szétszakadva..és kitudja még mi történt volna ha nem érek ide.
- A rohadt életbe.. - mondtam halkan, végül lassan odasétáltam hozzá. - Midori..én vagyok, most már..minden rendben..itt vagyok. - nyugtattam szavakkal, illetve próbáltam, de egyre csak közeledtem felé. Ha nem hátrált és nem is ellenkezett, lassan átöleltem, hátha így könnyebben megnyugszik majd. - Nyugodj meg..már nem bánthatnak.. - súgtam, miközben simogatni kezdtem a hátát, másik kezemmel pedig a fején simítottam végig. |
Pár nap telt el azóta, hogy találkoztam Damiennel és azóta nagyon sokat gondoltam rá. Főleg arra gondoltam, hogy milyen jó lenne újra látni és megint beszélgetni egy jót. Talán nem lehetetlen ez a dolog, mert nem olyan nagy ez a város és talán… talán fel is kereshetném, de nem tudom. Félek is ettől a helyzettől, mert mikor rám mosolyog mindig zavarba jövök, de közben pedig olyan szép a mosolya és helyes is, meg… Inkább nem is gondolkodom erről, mert még zavarba jövök ettől.
A mai napomat úgy terveztem, hogy nézegetek kis lakásokat a városban, de mikor végeztem leszálltam a vonatról és a mindig utált aluljáróba mentem, de mikor felakartam menni a lépcsőn két srác lépett elém, mire megrettentem és hátra léptem, aminek az lett a következménye, hogy rosszul léptem és elég volt csak három-négy lépcsőfokról a földre zúgni, de éreztem, hogy a bokám kibicsaklott.
Nagy nehezen feltámaszkodtam, de a két srác nem segíteni akart, hanem kirabolni és megerőszakolni.
- Kérlek, hagyjatok… - kérleltem a két srácot, mire csak felröhögtek. Az egyik megfogta a kezemet és nem érdekelve, hogy mennyire fáj a lábam, megához rántott, míg a másik szinte nekem esett, nyakamat csókolgatta és én pedig torkom szakadtából kiabálni kezdtem.
- Segítséééég! Valakiiii! – sikoltoztam, de ekkor hirtelen a számra tapadt az egyik srác mocskos keze, míg a másikkal továbbra is lefogott, hogy a másik végezhesse a dolgát. A felsőm alá nyúlt és mocskos kezét végigjáratta a hasamon, mire sírni kezdtem és fájós lábam ellenére rángatóztam és tényleg próbáltam kiszabadulni, de a síráson kívül és a levegőkapkodáson kívül semmit se tudtam tenni, miközben a két férfi azt suttogta a fülembe, hogy milyen jó lesz majd és, hogy élvezni fogom és szeretni fogom, hogy mennyire fáj. |
*Kath és Jeff folyt. köv a farkasnál* |
 - Megdumáltuk - bólintottam egyenesen miutám végre aszemembe nézett.és figyeltem ahogy vérzik a lába. -Csúnya - csóváltam a fejemet ahogy láttam az átvérzett nadrágát,ami éppenséggel ki is szakadt és felfedte a sebet. Belül olyan örömmel töltött el hogy végre egy kicsit doktori szemmel nézhetek sérülést.Persze,igazi melóhelyen nem lenne minden betegem vérfarkas.Pontos számokkal talán egy se.Nos,mások vérét peidg képtelen vagyok ilyen semlegesen kezelni.Sose fogom megtanulni.Sose. futott át az agyamon. -Hol laksz? Pontos cím - kérdzetem rá. Magnolia Valley minden egyes sötét kis zsákutcáját ismerem,hála Istennek az idegenvezetőségem miatt. Miután válazsolt,lehajoltam és könnyűszerrel felemeltem a földről,mintha egy átlag ember csak egy tollpihét kapott volna fel. -Nem tudom te hogy vagy vele,én ezt világ életemben úgy képzeltem el hogy engem fognak így cipelni.Tudod mint a gagyi hollywoodi filmekben. Amikben kivétel nélkül ilyesmik vannak.És még sose történt meg.Pedig elhiheted sok-sok mindent megéltem már. - fogtam csacsogósra a témát ahogy elindultam a hátsó utakon.Szerencsére nem vagyok egy lassúság,így za hogy nem a forgalmas utakon közlekedtem se vett el semmi többet az időmből,végül pedig megérkeztünk Jeff apartmanjához. -Kulcsok? - húztam fel a szemöldökeimet. Ha odaadta akulcost,kinyiottam,ha nem,Ő maga nyitotta ki,bár az is lehet hogy alapból nyitva volt. |
 - Reméltem is. - morogtam. Zavart ez az egész helyzet. Mozdulni nem bírok, megmentettem egy vámpírt. Mi lesz még?
Elégette a két testet, legalább nyom nem marad utánunk.
Terv? Nincs terv. Egy biztos, haza kell jutnom.
- Csak segíts hazamenni, onnantól megoldom. - mondtam. A lábam még mindig vérzett, biztos, hogy nem jutok egyedül haza. Utálom a vadászoakt, de legalább ez nem ezüst kés volt, csak egy sima acél. De akkor is, a vágás mély és hosszú.
Kath szemébe néztem, hiszen tudom, hogy nem tud engem hipnotizálni. |
Anyira nyugodtan reagálta le hogy előtte ittam hogy ez már messze nagyon furcsa volt. Főleg egy vérfarkastól. Egy kissé meg is lepődtem,de mindenféle további hozzászólás után csak biccentettem,letérdeltem a másik vadász hullája mellé és megfogtam az egyik karját.Még egy megerősítő pillantást vetettem rá,de aztán ismét elővillantottam tűhegyes fogpáromat,feltéptem az áldozat karját,aztán el is kezdtem kiinni a vérét. Megint szinte hipnózisba estem,ahogy ameleg folyadékot magamhoz tudtam venni. Egyre mohóbban faltam be a vérét. Miután pedig ez a srác is összeaszalódott mert nem sok vér maradt benne,felálltam mellőle,és letöröltem a számról a vércseppeket amik ott maradtak.Eléggé jól laktam,mondhatom.Nagyjjából 10 liter vért sikerült ezzel a kis akcióval magamhoz vennem,és már éreztem is hogy kicsattanok. A nagyobb sebeim is már hegesedtek,majdnem hogy be is gyógyultak. -Nem foglak így itt hagyni - közöltem határozottan,éreztetve a hangsúlyommal hogy eztkérnije se kellett volna. Nem tudom,mi lett olna ha egyedül vagyok - nem is akarok erre gondolni.De az biztos hogy segített,és akármekkora bunkó is vagyok,az ilyesmi mellett aért én sem szeretek szó nélkül elsétálni. Amúgy sem volt jobb dolgom. Be akartam menni a nightclubba,hátha találok valami idiótát akiből ihatok egy kicsit,de most jól is laktam.És őszintén nem volt kedvem a drogos fiatal csőcselékhez.
Könnyű szerrel megfogtam a magssarkús hullájának a karját,és magam után vonszoltam egészen a másik áldozat kiszáradt testéig. A táskám nem messze tőlük a földön hevert,így fölvettem,és kivettem belőle az öngyújtómat. Oké,az erdőben meg egyéb más eldugott helyeken nem veszem a fáradtságot a a tetsek eltüntetésére,de ez az aluljáró napközben igencsak forgalmas,tehát nem mardhat így. Persze egy kicsit gondolkodnom kellett hogy mit iscsináljak,de aztán szerencsére rájöttem hogy atáskámban van egy parfüm,ami uyge nagy részt alkoholból áll,így lecsavartam a tetejét és lelocsoltam vele a két holttestet,és rádobtam az öngyújtót. -Még jó hogy most vettem - mormogtam kissé elégedetlenül magamnak,hogy a vadonat új parfümöt ilyenekre kell pocsékolnom.Persze azonnal lángrakaptak.Egy idieg csak figyeltem ahogy elemészti a tűz az előbbi összetűzés bizonyítékait,aztán visszamentem Jeffhez.Más nem fog meggyulladni,hisz minden egyéb kőből van.
-Na mi a terv,kisfarkas ? - tértem vissza Jeff mellé és legguggoltam. Hosszasan szuggeráltam a kék szempárommal,próbáltam felvennia szemkontaktust. Mintha valamit ki akarnék olvasni a lelkéből.Ő vagy elkerülte atekinetetemet,vagy ő is a szemeimbe nézett.Aztán eltűrtem az arcomba lógó picit véres szőke hajtincseimet. Esküszöm kétnaponta moshatom a hajamat az ilyen őrült akciók miatt. |
Nem mondtam semmit arra, hogy muszáj volt mondania valamit arra, hogy mivel foglalkozom. Még mindig nem tetszett a modora.
Azért vannak olyan dolgok, amiket doha nem akartam látni. Pl az az egyik, hogy egy vámpír táplálkozik. Sosem akartam látni ilyen undorító, visszataszító dolgot. Oké, mi farkas alakban néha eszünk nyers állatot, mondjuk szarvast nyulat vagy valamit, de akkor is. Azért levadászni a zsákmányt és megenni más, mint kiinni a vérét és otthagyni a testet elrohadni... Ráadásul mi nem támadunk normális esetben emberre, vagy ha igen, akkor nem esszük meg, csak megöljük. De ez? Ez agyrém! Undorító! És amúgy sem normális!
Én már a földön voltam, amikor odajött. Megdicsért, majd megkérdezte, hogy nagyon megsérültem-e. De mit hisz? Hogy megeszem? Na azt nem! Megölni nem fogom, hiszen lényegében megmentettük egymást.
- Kösz. Eléggé, jó fél nap lesz, mire rendbe jön. - válaszoltam. Láttam, hogy nézi a hullát.
- Csak nyugodtan, biztos nem fogok neked ugrani ráadásul ez már hulla, sokra nem megy a vérével, csak egészségedre. - böktem a fejemmel a vadász teste felé. Ha neki látott, megvártam, majd ránéztem és csakcezután szólaltam meg.
- Viszont ha nem gond, kéne egy kis segítség, mert így csak tökéletes préda vagyok a vadászoknak. - vetettem fel az ötletet, hogy talán segíthetne mostmár elmenni innen, mielőtt a zsaruk ránk találnak. Nincs kddvem sitten ülni, amiért megvédtem magam... |
- Jó,okés,de ez mellett nem mehettem el olyan egynes tekintettel,na - tettem fel a kezeimet 'védekezőleg'. Ki nem mondtam volna hogy sajnálom azt hiszem semmi pénzért sem.
Már rá akartam vágni hogy megértem,hisz jóképű,úgyhogy tök megértem. Magamról is tudom hogy azért egy teljesen átlagos lány nem úgy néz ki mint én.De nem tettem,inkább kussban maradtam ezzel kapcsolatban,mielőtt bóknak venné,vagy valami hasonlónak.Eszem aprócska ágában sem volt bókolni neki. Úgyhogy csak figyeltem ahogy nevet,tőlem pedig csak egy féloldalas mosolyra futotta.
Iszonyatos mennyiságű vért láttam magam előtt és éreztem.Letérdeltem a pórul járt vadász mellé,megemeltem a karját,feltűrtem a hosszujjú pólójának az ujját. Egyrészt,szükségem volt rá a gyógyuláshoz.Másrészt meghalt már,nem mindegy neki mi lesza vérével? Harmadrészt pedig,akkor valaki másnak ,élőbbnek fogok nekiugrnai hogyha most nem eszek. Egy pillanatig csak fogtam az élettelen kezet,aztán feltéptem a karját a kivillantott tépőfogaimmal és elkezdtem kiinni a vérét. A sűrű vörös folyadék amit nyerni tudtam belőle iszonytaosan jól esett.Tényleg,megint a felhők fölött jártam méterekkel. Ahogy ittam belőle,egyre jobban éreztem magam,és a sérüléseim is azért gyorsabban gyógyultak mint eddig, megkezdték a regenerálódást.
Viszont a srác vére sem volt végtelen,szinte utolsó cseppig kiszívtam belőle minden vért. Az arcom véres lett egy kicsit,és a szőke hajtincseim vége is. Hátrahajtottam egy pillantra a fejem - a kalapomat már réegsrégen elhagytam- és finoman végighúztam az ujjaimat a torkomon,és egy mozdulattal letöröltem a vércseppeket a szám körünyékéről.Persze ez nem sok segítségvolt arra a tekintettel,hogy az egész pólóm és akabátom átázott vérrel,meg az arcomra a vásánál is rászáradt egy kevés.Majd fölálltam az eddig térdelő pozíciómból,és Jeffék felé vettem az irányt.Megkönnyebülve néztem,hogy Ő is elbánt a amásikkal.Teli hassal sokkal könnyebb volt most tartanom az önkontrollomat,persze még így is meg kellett néznem alaposan a véres sebeket. Viszont Jeff visszaváltozott és nem bírta talpon,összeesett,én pedig sietősen odamentem,viszont megálltam nagyjából egy méterre tőle,és gondolkoztam mit tegyek. A vérfarkasok gyűlölnek minket,amúgy sem tudnék mit csinálni,egy kis idő múlva meggyógyul magátol is.Végül úgy döntöttem hogy nincs rám különösebb veszélyjel,úgyhogy letérdeltem mellé. -Szép volt farkas.Nagyon megsérültél? - vetettem rá egy-két elismerő pillantást,aztán a sebére pillantottam. Még jó hogy a vérfarkas vérnek még a szagát se nagyon bírom elvisleni. A nagyobb probléma az volt hogy itt hever még egy vérrel teli emberi hulla,de ezzel igyekeztem nem törődni. Nem igazán volt mit tennem. |
- Bocs, de nagyon nem bírom, hogy ferde szemmel néz rám valaki a munkám miatt. - mondtam még mindig kicsit morogva. Ne előítéleteskedjen nekem, mert itt helyben elharapom azt a csinos nyakát!
Már gondolatban hozzáadták több öreg hölgy unokájához is? Az remek. Ha akar tanuljon olvornak. Mit érdekel engem?
- Na igen, az idős hölgyek már csak ilyenek. Engem is hozzá szeretett volna már néhány adni a lányához vagy az unokájához. - nevettem. Na igen, az öregek olykor furák, de aranyosak.
A vámpíroknál jobban már csak a vadászokat gyűlölöm... Láttam, ahogy Kath elintézte a vadászt, de én még nem tudtam megszabadulni a magassarkústól. Beleharaptam a karjába, de csak nem engedett el. Nem maradt választásom, a torkának estem. Egyetlen harapás és vége volt a vadásznak és meg csupa vér lettem.
Kath megsebesült és én is. Remek... Visszaváltoztam, de nem bírtam megállni a lábamon.
- Bassza meg! - morogtam, miközben sikeresen összeestem. Mindketten megsérültünk én em bírtam járni. Bele fog tartani pár órába, mire az a hosszú és elég mély vágás begyógyul... |
-Jójójójójó, nyugi.Nem gondoltam ilyen komolyan - vágtam rá miután leszedte a fejem a kis kiakadásom miatt,amivel leszóltam a melóját. De azt hiszem nem bírtam volna ki ezt a beszélgetést egy beszólás avagy vélemény kinyilvánítás nélkül. De teljesen igaza volt az előbbiekkel, de persze ezt nem mondtam volna ki.
-Ne is említsd a sok öreg banyát.Minimum 200 ember unokájához akartak eddig feleségül adni.És orvos lehetnék annyiféle betegséget hallottam már tőlük - és úristen,mit meg nem adnék ha orvos lehetnék- tettem hozzá gondolatban - És ma is az egész csoportom öregekből állt.Katasztrófa. Csupa nagybetűkkel - mosolyodtam el mostmár sokkal lágyabban.Már megint pofázok.
Na,vérfarkas.Istenem,a sorscsapások amik kísértenek ma. Remélem nem kifejezetten a széttépem-az-összes-vámpírt fajtából. Amúgy az évek során nem nagyon volt konfliktusom a vérfarkasokkal. Sose éreztem utálatot a fajuk iránt - ők annál inkább az enyém iránt - . Sőt,igazából semmi természetfeletti fajra nem pikkeltem. Talán a boszik és a hülye varázslataik ki tudtak akasztani rendesen olykor-olykor.Az idióta kovenek és gyülekezetek mégjobban.Na meg ők aztán rendesen vámpír-ellenesek. Viszont az embereket rühelltem. Álnok, kétszínű faj.Csak magukkal törődnek,meg a hülye céljaikkal,beképzeltségükkel. Kegyetlenebbek mint akármelyik faj,véleményem szerint. A saját viselkedésem is teljes mértékben elítélem.Azt hiszem az lenne a legszebb karácsonyi ajándék ha kapnék egy kis önkontrollt. Jó,a vámpírok hírneve sem kitaláció,ez tény.De sokkal undorítóbbnak tartom az emberi fajt a mocskos cselekedetiekkel. 300 esztendő alatt azért már volt alkalmam látni az undorító viselkedésüket. Szinte kivétel nélkül(nem azt mondom hogy nincs).
De mivel nem ugrott rám,reméltem hogy velem nem szeretne végezni.Sokkal nagyobb gondom akadt a vadászokkal. Aztán hamarosan szembe találltam magam egy magas,nyúlánk sráccal.Enyhén izmolt volt,és vagy 20 centivel magasabb mint én. Talán éppen húsz éves lehetett,de azon se csodálkoztam volna ha fiatalabb. A picit bizonytalan mozdulataiból látszott hogy újonc. Övén fából faragott karó díszelgett,ám a kezében egy hosszú szabja volt. Izsonytaosan rosszul fogta.Tanultam néhány fegyver használatát azért életem során,de látszott hogy nem a karja folytatásaként tekintett a fegyverre. Pedig a szabját erre találták ki.Erősen korlátozva voltam,mert a vállam még nem igazán gyógyulgatott,így gyorsan kellett tervet kieszelnem. Az se segített a gondolkodásban,hogy újdonsült bajtársamat is éppen próbálták kibelezni. - Nagyon béna vagy. - jegyeztem meg félvállról,miközben az ügyetlen srác igyekezett felém. -Fogd be - förmedt rám a colos aztán már elég közel került hozzám. -Haver,te most komolyan meg akarsz ölni ?Olyan vagy mint egy rossz vicc.Mindjárt kiremeg az a szerencsétlen szablya a kezebdől - mutattam rá,és itt elkövettet egy végzetes hibát,mert csak egy tized másodpercre is de elvette a szemét rólam,ami nekem elég volt ahhoz hogy kirúgjam a kardot a kezéből,és a földre nyomjam. Ugyan hamar kapcsolt,és elővette az övéről egy tőrt,amit még sikerült beleszúrnia mellkasomba és az arcom egy részén végigszántania is - egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát. Nem akartam a vénáinak esni (még),viszont vérszagot éreztem a levegőben.Így nagy nehezen feltápászkodtam a pórul járt vadászról újabb sebekkel. Minden elvesztett csepp vér után egyre éhesebbé váltam. Végül enyhén lelassulva felmeltem fájadalmas grimaszal a földről a nemrég nagy koppanással leesett szablyát,hogyha avérfarkas nemboldogul a helyzettel segítsek neki. Viszont kezdett elborulni az agyam,ahogy megláttam a magassarkús fazon lábán csorgó vért. |
Nem kellett volna elárulnom, hogy mivel foglalkozok, hiszen nem hitte el meg nevetett aztán pedofilnak nézett, stb... Annyira nem szeretem, amikor az emberek így viselkednek. Én sem akadok ki azon, hogy vámpír...
- Kicsit kevésbé lehetne hitetlenkedve kérdezni? És nem, nem vagyok pedofil! Ráadáasul általános iskolában sem csak női tanárok vannak, nem értem, mit kell ezen kiakadni... - mondtam a kelleténél kicsivel talán agresszívabban. Utáltam, ha megbélyegeztek a munkám miatt. Végül kicsit lecsillapítottam magamat meg az indulataimat, így kicsivel nyugodtabban hallgattam, hogy idegenvezető.
- Nem egy rossz munka, de nem bírnám a sok öreget. - nevettem halkan. Bár nem tuom, melyik a rosszabb, a gyerekek vagy a sok öreg.
Amikor megfordult valami furcsa volt. Ismeretlen, valahoy talán ide nem illő szag csapta meg az orromat, majd jött az a két nyíl. A Rohadt életbe! Először egy vámpír, majd vadászok.
- Remek. - morogtam, majd egyhelyben állva átváltoztam és ekkor jött az, hogy ugye nem ember vagyok. Hát  nem! Vicsorogva, morogva álltam a lány mellett és kerestem a vadászokat. Ekkor pici neszt hallottam az gyik oszlop mögül, így elindultam arra. Bár az fura volt, hogy a magassarkús haverunk eltűnt. Közelértem az oszlophoz és ekkor megláttam. Ott volt a magassarkús fazon kezében egy íjpuskával.
- Hogy dögölnél meg. - morogtam és elindultam felé. Megláttam egy ezüst kést a kezében. Tényleg? Ez komoly? Egy kés? Hehe. Begyorsítottam és ráugrottam, kicsavartam a karját, ha jól hallottam el is tört, de legalább a kést eldobta. Ezután áttértem a másik karjára. Megölni nem akartam, csak futásra kényszeríteni, de ledobott magáról.
A rohadt élet.... mielőtt fölém kerekedhetett volna talpra ugrottam és továbbra is morogva, vicsorogva újra nekirontottam, most a lábát kaptam el. Egészen pontosan a vádliját. Csúnya vérengzést rendezek, de nem érdekel. Kath csak egy nő, mégha vámpír is és most megsebesült. Így mivel a vadász már majdnem újra leterített kitéptem egy darabot a vádlijából, ha ez nem kényszeríti futásra, semmi.
De bajba kerültem, előjött a társa is. Úgy tűnik újjonc lehet, hiszen nem próbált meg ezüst golyóval lelőni engem, inkább Kath-tek foglalkozott, mígy én a magassarkúst tettem ártalmatlanná. Visshzafordultam Kath felé, de már késő volt, a vadász odaért. magassarkús cimboránk meg elkapta a lábamat. Hogy ezeknél mindig több kés van! Mivel próbáltam kiszabadítani a lábamat a markából így messze voltam, de a késével így is elért és megvágta a combomat. Fájdalmasan felnyüszítettem, majd megfordultam és beleharaptam a karjába, hogy eleresszen. |
-Óvóbácsi? - kérdeztem nagyon meglepett hangsúllyal azt hiszem. -Te viccelsz - jelentettem ki,aztán ismét ránéztem a komoly arcvonásaira - Te nem viccelsz. - állapítottam meg furcsállva a dolgot. Olyan fejet vágtam valószínüleg mint amikor megláttam az rózsazsín magssakús fazont először. Azt hittem ilyen csak valami beteg elméjéből kipattant filmben van. Teljesen úgy gondoltam,hogy ebben a szakmában csak nők dolgoznak.Vagy esetleg meleg férfiak. Talán Ő is az? Én is szeretem amúgy a gyerekeket,vagyis,nincs velük bajom. Főleg a normális fajtával, és nem a visító, bőgő, hisztis kis elkényeztett ötévesekkel. -Ez most halál komoly? Olyan pedofilnak hangzik- Minden esertre most szívesen elsütöttem volna még néhány Kath-féle szellemes beszólást,de egyszerűen a hideg futkosott a bőrömön,ahogy egyre rosszabb előérzeteim voltak.Persze nyugtatgattam a belsőmet hogy csak a szél,vagy ilyenek. -Idegenvezető vagyok jelenleg.Van a környéken mit megmutatni - jelentettem ki gyorsan,nem nagyon akartam ezen a témán se rágódni. Nem a föld legérdekesebb munkája. De nem unalmas annyira mint az irodában ücsörgős melók.Ha olyan munkám lenne,önkezűleg vetnék véget az életemnek.Plusz jó pont hogy folyton tapon lehetek.Ja, nem is beszélve néha az ingyen svédasztalos vacsorákról.
Aztán mikor megfordultam és felnéztem az órára,láttam hogy 2 perc múlva jön a metró,kicsit megkönnyebültem. Körülbelül 10 egész másodpercig,amikor is láttam hogy két nyílvessző közeledik felém veszettgyorsasággal.Persze megpróbáltam kihajolni előlük,de csak az egyik elől sikerült,ami az oszlopba fúródott,a másik pedig egyenesen a jobb vállamba fúródott,én pedig nekiestem az oszlopnak,és fájdalmasan összeszorítotam a fogaim,és úgy belemarkoltam magam megtartásának az érdekében tartásképpen az oszlopba,hogy egy kevés törmelék benne maradt a kezemben. -Vadászok- sziszegtem fájdalmasan a fogaimat csikorgtava. Nem próbáltam most már elrejteni a tűhegyes szemfogpáromat.Azt hiszem nem volt jó ötlet már megint hullákat hátrahagyni magam után az erdőben. Viszont mostmár egyértelművé vált számorma,hogy Jeff sem lehet ember,különben nem támadtak volna a vadászok. Vagy pedig kezdők,és vállaták ezt a kockázatot. -Azt ne mondd hogy ember vagy- figyelmeztettem Jeffet,rá se nézve.Ezzel zat akartam elérni hogy kibökje mi is Ő. Megragadtam a bal kezemmel a nyíjat és egy elfojtott fájdalmas sikoly keretében kihúztam a vállamból és a földre ejtettem.Még jó hogy a saját véremre nem vagyok 'allergiás'. Szememmel azonnal pásztáztam a terepet,de senkit sem láttam. Még a rózsaszín magassarkús fazont sem. Most viszont már sokkal jobban figyeltem a környezetemre,mert tudtam hogy valahol itt lapul(nak). |
- Lehet, furán fog hangzani, de óvóbácsi vagyok. Te mivel foglalkozol? - kérdeztem vissza. Ha már megkérdezte, akkor én sem maradok hagyom ki.
Vámpír vagy nem vámpír elég csacsogós azt meg kell hagyni, bár inkább legyen beszédes és jó kedélyű, minthogy meg akarjon ölni, nem?
- Hát igen, ilyenkor már nem a legbarátságosabb hely az aluljáró, de metróval sokkal könnyebb lejutni bárhova is, mint gyalog, busszal vagy villamossal, nem? - fejtettem ki a véleményemet a végén egy költői kérdéssel.
Ekkor mutatott a lépcső felé. a igen, már láttam az ipsét, van stílusa meg kell hagyni.
- Na igen, ma is kitett magáért. De már láttam én is párszor. De hogy miért erre jön ilyen ruhában, míg élek nem fogom megérteni. - gondolkodtam el suttogva. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megdumáltuk - bólintottam egyenesen miutám végre aszemembe nézett.és figyeltem ahogy vérzik a lába. -Csúnya - csóváltam a fejemet ahogy láttam az átvérzett nadrágát,ami éppenséggel ki is szakadt és felfedte a sebet. Belül olyan örömmel töltött el hogy végre egy kicsit doktori szemmel nézhetek sérülést.Persze,igazi melóhelyen nem lenne minden betegem vérfarkas.Pontos számokkal talán egy se.Nos,mások vérét peidg képtelen vagyok ilyen semlegesen kezelni.Sose fogom megtanulni.Sose. futott át az agyamon. -Hol laksz? Pontos cím - kérdzetem rá. Magnolia Valley minden egyes sötét kis zsákutcáját ismerem,hála Istennek az idegenvezetőségem miatt. Miután válazsolt,lehajoltam és könnyűszerrel felemeltem a földről,mintha egy átlag ember csak egy tollpihét kapott volna fel. -Nem tudom te hogy vagy vele,én ezt világ életemben úgy képzeltem el hogy engem fognak így cipelni.Tudod mint a gagyi hollywoodi filmekben. Amikben kivétel nélkül ilyesmik vannak.És még sose történt meg.Pedig elhiheted sok-sok mindent megéltem már. - fogtam csacsogósra a témát ahogy elindultam a hátsó utakon.Szerencsére nem vagyok egy lassúság,így za hogy nem a forgalmas utakon közlekedtem se vett el semmi többet az időmből,végül pedig megérkeztünk Jeff apartmanjához. -Kulcsok? - húztam fel a szemöldökeimet. Ha odaadta akulcost,kinyiottam,ha nem,Ő maga nyitotta ki,bár az is lehet hogy alapból nyitva volt.
