|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:34 - |
 |
[43-24] [23-4] [3-1]
 A még kalózos témára nem mondtam már semmit, mert egyrészt nem tudtam semmit semondani, másrészt meg már egy idő után nem nagyon érdekeltek a tengeri banditák.
Aztán amikor odalent járt a kezem, akkor láttam rajta, hogy mintha szinte kikapcsolták volna a kattogó fogaskerekeit. Lassan ki is kapcsolodódott, mire a bátorságomat növelte és még jobban beindultam. Amikor abbahagytam, akkor látszott rajta, hogy szeretett volna belőle még. Szóval már alig vártam, hogy visszavonuljunk.
- Akkor most szerintem az legyen, hogy ha át szeretnénk öltözni, akkor tegyük meg. Aztán menjünk hozzád, mert ha komolyodnának a dolgok, akkor nem szeretnék még felvilágosítani egy kislányt - mondtam a kicsit kába társamnak.
Ez után kijöttünk a vízből és elintéztünk mindent, ami még az aquaparkban kellett. Gondolok én az átöltözésre, vagy a cuccaink felvételére. Én személy szerint visszaöltöztem gyorsan, miközben még próbáltam figyelmen kívül hagyni az odalenti dolgot.
Miután mindennel végeztünk, elindültünk Lizzyhez, útközben beszélgetve, egy-egy csókszünettel. Amint megérkeztünk, akkor már arra vártam, hogy beengedjen.
/ Lizzy és CC a lányhoz / |
 Csak hallgattam amit mond, és gondolkodtam. Elmondjam-e, hogy mondhatni a fejem felett repkedtek egész kiskoromban az ágyúgolyók a kalózok csatározásai miatt?
- Na igen, az mindig is jellemző volt, bár voltak olyan kalózok, akik ismerték, mi az a betyár becsület. - mondtam végül, kihagyva azt a részt, hogy úgy nőttem fel, hogy kalózok hemzsegtek körülöttünk és harcoltak mindenkivel, fosztogattak stb.
Ahogy végigsimított az arcomon, majd finoman megemelte a fejem hogy a szemébe nézzek valahogy jólesően megremegett a gyomrom. Bíztató tekintetére csak megráztam a fejem és halványan emosolyodtam. De nem megy ez nekem. Annyi éven át egyedül voltam család és minden egyéb nélkül, most meg itt van ő és elsodornak az érzések. Egyik percben kicsattanok az örömtől, a másikban sírhatnékom van. Ez így valahogy nem oké, vagy legalábbis annyira ismeretlen. Egy roncs vagyok, egy hulladék, aki még az apjának se kellett.
Megpróbáltam összeszedni magam, de nem ment könnyen, viszont pörögtek a témák, majd jött az a csók meg a kérdése, ami totál összezavart, aztán meg most mondta, hogy pontosan mire gondolt. Én meg azt se tudtam, hogy hívnak kb, viszont amint megéreztem, hogy hol a keze, mintha kikapcsolták volna az agyamat.
Az érintéseitől másra sem tudtam gondolni, minthogy ebből nekem még kell. Amikor abbahagyta, kicsit csalódott voltam, és ez talán az arcomra is kiült. Mivel eddig nem mondtam semmit, itt volt az ideje, hogy megszólaljak.
- I-igazad van. Lehet, jobb lenne máshová menni. - mondtam kicsit kábán. Bár még nem csinált semmi olyat, de mégis elvette a józan eszemet. Remélem értette, hogy ezzel szabad kezet kapott, persze bizonyos határon belül, hiszen, ha 200 éven át meg tudtam őrizni az ártatlanságomat, akkor egy kicsit még várhatunk, nem? |
A kalózokról tartott kis ismertetőkét végighallgattam, és csak néha apró hümmögéssel vagy biccentéssel tudattam, hogy figyelek és értem.
- Hát okés, akkor a lényeg, hogy 18-19. század fordulóján még voltak. Illetve nem annyira furcsa, mert gondolom nem ugyanazok voltak. Meg amúgy is, ha jól emlékszem, egy régi, másik testben megismert ismerősöm egyszer mesélte, hogy egy kampós kezű kalóz, aki ki akarta rabolni a szüleit az egyik úton, amikor még lovaskocsik voltak. És később az úgymond haverom mesélte, hogy kalózok között is lehetnek ellenségeskedések, vagyis lehetnek riválisaik. Például egy másik kalóz egyszer el akarta lopni a kampós hajóját - fejtettem ki a véleményemet, miután eszembe jutott egy kis részlet az eddigi életemből. Ennyire se emlékeznék, ha nem vezetném a másodszorra is felemlegetett naplómat. Amikor láttam a szomorkás tekintetét, akkor végigsimogattam az arcán, majd az állkapcsa alá helyezve a mutatóujjamat felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. Amikor ez megtörtént, akkor biztatóan néztem rá, amolyan filmekbe illő tekintettel, amikor megszólal a csávó, hogy "Héj...(mi a baj?)". A megszállók nem igazán tudják, hogy milyen egy anya elvesztése, de a pillanat amikor a kölyök megtudta, hogy mindkét szüleje meghalt, miközben kómába feküdt, az szinte engem is elszomorított. De legalább ott van Dorothy, aki mindenkit fel tud vidítani.
A további témákkal kapcsolatban nem tudtam semmit se mondani, szóval inkább kussban maradtam. Az ember ha hülyeséget mond, akkor inkább meg se szólaljon.
Aztán jött az, amikor elvesztettem az ép eszembet, mert hát vannak néha szükségleteim, mint minden más emberszerű egyednek. Ahogy a perverz részem egyre jobban kiteljesedett, úgy láttam, hogy a társam egyre jobban zavarodik bele a dolgokba, szóval nem haladtam a dolgokkal egy kis ideig. De cserében a fejemben, a lelki szemeim előtt már ruha nélkül láttam, de mivel van azért önkontrollom, ezért nem őrülök bele a perverzségbe.
(+18)
- Értem - kezdtem ezzel az egyszerű szóval, ami tényleg tükrözte az értelmét - Akkor egy kicsit másképp teszem fel a kérdést. Mi lenne, ha egyelőre most visszavonulnánk akárhova, és bármit csinálhatnánk? Aztán a többi, majd eldől a későbbiekben, mert nem akarom befolyásolni a döntésed, így is látom rajtad a zavarodottságot - a végén úgy enyhe, kedves nevetést hallattam - De hogy megbizonyosodj, hogy vannak módok a szeretkezés hatásait megtapasztalni, tényleges szex nélkül, ezért egy kis ízelítő... - suttogtam halkan, majd körbenéztem, hogy nem-e bámul minket valaki. Amikor megbizonyosodtam, hogy még nem keltettük fel az emberek figyelmét, akkor a tekintetem újra az övébe fonódott. Majd huncut mosollyal tartottam a szemkontaktust, miközben a jobb kezem kényesebb területre vándorolt. A víz alatt nem volt annyira gyors folyamat, mint "szárazföldön". Először a belső combját simogattam, majd lassan közelítette meg a legbecsesebb ékét. Két ujjamat a csiklója alá helyeztem, majd ilyen hívogató mozdulatokat produkáltam az ujjaimmal. Utána egyszer-kétszer végigsimogattam hüvelytől csiklóig ott lent, míg végül elvettem a kezeimet onnét és már csak a szemkontaktust tartottam. Az esetleges sóhajai csak plusz ingerek voltak odalentre. Ha ezzel mégjobban összezavartam, akkor nem tudom, hogy mit kezdek magammal vagy vele. Viszont ha még akart belőle, akkor örömmel okoztam neki izgalmat. |
Voltak-e kalózok? Karib tenger kalózai? Ugyan már! De egyáltalán nem zavart a kérdése, hiszen ha még sosem járt ott, nem tudhatja.
- Szeretem azokat a filmeket, de azért mégis csak jobb volt személyesen ott lenni. És, hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, voltak ott kalózok. Ha ma még vannak-e azt nem tudom, az 1800-as évek elején eljöttem onnan. De akkorban még egész sokan voltak. Például anyámat is kalózok ölték meg. Én meg fizettem egy kalóz kapitánynak, hogy elhozzon onnét. Kicsit furcsa, nem? Mondhatni összehaverkodtam valakivel, aki anyám gyilkosa lehetett volna. - mondtam a végét kicsit szomorkásan. Olyan sok év telt már el, de még mindig hiányzik anyám, hiszen ő tanított mindenre, amiből később építettem atovábbi életemet. Örültem, hogy mesélt magáról, de arra nem sok mindent tudtam mondani, csak kedvesen mosolyogva bólintottam.
Amikor megigérte, hogy egyszer elvisz a tengerhez hatalmasat dobbant a szívem. Talán a gondolatra, hogy újra láthatom hőn szeretett tengeremet, de az is lehet, hogy amiatt, hogy a tengert Christopherrel láthatom.
- Az nagyon jó lenne. - mondtam lelkesen. Szerintem elképzelni sem tudja, hogy mennyire hiányzohat az otthonom. Hiszen a hegyek nem egy szirénnek valóak.
- Nem gond, nem tarthatja mindenki észben, hogy ritka, ha két szirénnek lesz gyereke. - mondtam kedvesen, de nem mosolyogtam, hiszen ez em éppen olyan téma volt. Sajnos az a szomorú, rideg valóság, hogy rengeteg szirén születik holtan.
Elkezdte mondani, hogy 344 éves, majd meglátt és később hozzátette, hogy lenne, ha kettővel megszoroznánk a valódi korát. Nem volt nehéz kiszámolni, hogy 172 éves. Sose gondoltam volna, hogy majd olyan férfit fogok megszeretni, aki ennyivel fiatalabb nálam, mondjuk nálunk mit számít már 48 év? Hiszen előttünk van még a világ, nem? Akkor meg?
Alig volt időm végig gondolni az eddigi dolgokat, máris oda lettem tolva a medence széléhez és már le is támadott egy szenvedélyes csókkal, amit tőlem telhető módon viszonoztam is. Viszont, amint megéreztem kalandozó kezeit, jóleső bizsergés futott végig az éreintett részeken. Zavart-e, hogy a combomat taperolja? Csak egy kicsit, pontosabban nem vettem róla tudomást, mármint a fejemben villogó és sipákoló vészjelzőről, hogy "ajjajj, veszélyben a szüzességem". Amikor a nyakamat kezdte csókolgatni, akaratlanul is sóhajtottam egyet. a kérdésén nem sokat kellett gondolkodnom, pláne, amikor megéreztem, hogy ott lent már kezd eléledezni. Te jó ég? Mit fogok én kezeni a helyzettel?
Igyekeztem nem mutatni, ohgy kicsit össze vagyok zavarodva, na jó.... kicsit?! Nagyon! Nem mondom, hogy megijedtem, mert az nem igaz, de mégsem tudtam hova tenni hirtelen ezt az egészet. A szívem azt súgta, hogy vágjam rá gondolkodás nélkül, azonnal az igent, de az agyam meg harsogva tiltakozott és azt kiabálta, hogy mondjak nemet és rángassam át egy túlzsúfolt medencébe, ahol nem tud ilyeneket csinálni úgy, hogy a vénasszonyok ne kapjanak szívrohamot. Most mit tegyek?
- Figyelj - kezdtem, halkan, kicsit erőtlenül. - nem mondom, hogy nem lenne jó, de nekem ez az egész még annyira új. - toltam el kicsit magamtól. Úgy össze voltam zavarodva! De megbántani sem akartam. - Nem szeretnélek megbántani, de tényleg azt se tudom, mi legyen most. A szívem azt súgja, hogy egyezzek vele és menjünk, ne gondoljak a holnapra, de az agyam meg hangosan tiltakozik és azt kiabálja, hogy vegyelek rá, hogy menjük egy zsúfolt medencébe, hogy még ennyi se lehessen. - nevettem már kínomban. Teljesen össze voltam zavarodva, azt sem tudtam, miért mondtam ezt el egyáltalán. Annyira kínos! |
Amikor meghallottam azt, hogy "Karib-tenger", akkor rögtön a Karib-tenger kalózai filmsorozatra gondoltam. Szerintem kevés ember van, aki esetleg nem hallott róla. A második dolog,ami eszembe jutott, amit még Cooper nagyija mondott, hogy olyan kék a szeme, mint a Karib-tenger. Azóta is Karib-tenger-színű szemként jellemzem a jelenlegi sajátomat.
- Lehet, hogy a következő kérdés egy kicsit sztereotípia, de Otthon tényleg voltak kalózok? Tudod, kevés személy van, aki még nem hallott róla vagy látta a Karib-tenger kalózai filmsorozatot. Én meg még nem voltam ott, vagyis még csak kevés helyen voltam. Ugyanis az első gazdatestem Washingtonban született, aztán azóta sokáig Pennsylvaniában és Maineben voltam. Legutóbb meg Boston volt a célpont - kérdeztem, majd árultam el egy még keveset magamról. Most hogy volt valaki, akivel minden egyéb félelem nélkül megoszthattam a dolgaimat, elég felemelően jó érzés volt kibeszélni magamból minden szart - Akkor majd egyszer teszek róla, hogy igazam legyen. Mert egy nap tengerközelbe foglak vinni - az egyszert szándékosan nem mondtam, hogy mikor lesz. Ha nem korábban, akkor max. az esetleges nászutunkon, amennyiben nem jön közbe valami agyfasz esemény.
Aztán addig kontrollálni tudtam a perverz oldalamat, amíg beszéltünk valamiről is. Szóval egy kis ideig végképp nem arról fantáziáltam, hogy az ágyban különböző erotikus dolgokat csináljunk. Önkontroll, önkrontroll, önkontroll... Cooper meg emlékeztetett, hogy mit kell jelen esetben tennem, ami miatt pont az ellenkezőjét akartam tenni, szóval válaszba annyiszor bazdmegoltam vissza, ahányszor kimondta az önkontrollt. Elég nehéz nem perverznek lenni, ha a fejedben egy idegesítő kis hang állandóan arra emlékeztet, hogy annyira perverz vagy, hogy jobb lenne, ha önkontrollálnád magad. Kösz kölyök, de nem kérek ebből. Míg végül miattad fogok elhamarkodott dolgot csinálni, vagy arra gondolni, hogy legyekerotikus értelemben is Lizzyvel, anélkül, hogy elvegyem a szüzességét. Pedig rohadt jó lenne egy szűzben lenni, édes jóistenkém...
- Ja tényleg, ez a részlet rólatok ki is ment a fejemből, de legközelebb legalább nem fogok újra ilyen kérdéseket feltenni - nevettem fel kicsit kínosan a végére. Hopszi, tényleg elfelejtettem, hogy ha szirén születik, akkor nem mindig éli túl a...öhm...mit is? Látszik, hogy régen volt szirén barátosném. Vagyis ha őszinte akarok lenni, Lizzy az első szirén barátosném, aki előtt nem rejtegetek valamit. Aztán amikor a korát mondta, akkor jöttem rá, hogy a lány az idősebb nálam úgy kemény 48 esztendővel.
- Én meg 344 éves... - jelent meg az arcomon egy huncut mosoly, miközben lógni hagytam a mondatot egy kis ideig. Még szép, hogy ez egy füllentés volt...eddig - ...lennék, ha ugyanannyival előbb születtem volna, mint ahány éves vagyok - mire befejeztem a mondatot, már körbe is írtam, hogy mennyi idős vagyok. Ilyenkor soha nem mondanám meg konkrétan, hogy 172. Mindig olyan vagyok ilyenkor, mint egy behúzott farokkal sunyiskodok, nem szó szerint. Mert a farkamat most egy kicsit más helyen tudnám legszívesebben. Bazd meg Christopher, megint visszatértünk erre a témára?! Ordított rám Cooper, mire viszonoztam egy igennel, amire csak azt válaszolta, hogy akkor tosszam meg Lizzyt. Én meg leokésoztam a mondatát. Tudjátok mit? Egye fenyő! Leszarom az elhamarkodott lépéseket, mert annyira kibaszottul kívánlak Lizzy!! Fakadtam ki először gondolatban, majd a gondolataim tettekben is megnyilvánultak. Mert már nem bírtam tovább így se azt a rozsdásan sokat említett önkontroll szart.
(enyhe +18?)
Amikor elvesztettem az ép gondolkodásomat, és a perverz énem elködösítette az elmémet, akkor hirtelen nekilöktem a barátosnémet a medence szélének nem túl durván, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Aztán nem akartam erőszakolónak tűnni, de az egyik kezemmel a derekát, a másikkal az egyik combját simogattam, néha-néha a belső combja is kényeztetésbe részesült, amennyiben nem lökött el magától. Ha így történt, akkor nyaka és válla is puszikba részesült, majd a fülébe érzékien suttogva szólaltam meg:
- Mit szólnál, ha egy kevésbé nyilvános helyen lehetőség lenne, hogy egy kicsit jobban szórakozzunk, anélkül, hogy búcsút mondanál az ártatlanságodnak? Már ha érted, hogy mire értem ezt - ez az egyetlen kérdésem néha édes sohajnak, néha meg szinte hörgésnek hallatszódott. Közben pedig ha engedte, akkor elég közel voltunk ahhoz, hogy érezze odalent, hogy a farkam alakját. Nem állt, de nem volt épp ernyedt. Kiskutya tekintettel számítottam arra, hogy próbál majd segíteni úgy az állapotomon, hogy mégse menne benne egy kis kalandocskába. Vagyis arra számítottam, hogy megpróbál majd valamit kezdeni velem, de úgy, hogy ma egyikönk se részesül majd orgazmusban, legalábbis az ő társaságában. Csak azt nem akartam, ha esetleg elkezd negatív érzéseket táplálni irántam, mert túlságosan is ilyen vagyok... |
Csak hallgattam, amit mobd, nos igen, gyakorlatilag a Karib-tenger közeoén nőttem fel.
- Így is mondhatjuk. A Karib-tenger egyik kis szigetén születtem ée nőttem fel, akkor nekem az volt a természetes, hogy mibdenhol víz van és senki nem zargat. - válaszoltam mosolyogva. - Remélem igazad lesz, úgy szeretném egyszer újra látni a tengert! - tettem hozzá kis szünet után.
Ez után jött az értetlenkedésem, ami csak részben volt az. De ez valami olyat váltott ki Chrisből, amit még nem láttam. Furcsán csillogott a szeme, de tetszett. Az egyszavas válaszára bólintottam, de nem feszítettem tovább azt q bizonyos határt. Hiszen axszüzességem elvesztésére nem az aquapark a legmegfelelőbb hely. Kicsit eltávolodott, talán azért, hogy ne tegyen semmi elhamarkodottat, nem tudom. De ekkor jött egy teljesen randomnak tűnő kérdés a részéről.
- Hát ugye alapból is kevesen vagyunk, így ritka, ha valakinek van testvére, talán épp ezért nekem sincs. Vqgyis nem tudom, hogy apám anya halála óta talált-e valaki mást, hiszen majdnem 200 év eltelt már. - válaszoltam vallat vonva. Az igazat megvallva sose foglalkoztam azzal, hogy apám talált-e mást, lett-e másik gyereke mondjuk.
- Mielőtt nagyon meglepődnél 220 éves vagyok. - mondtam nevetve. Ha nem most, valamikor mindenképp megtudta volna az igazi koromat, nem? |
- Hát akkor át tudom érezni - mosolyogtam rá kedvesen, miközben hátra tűrtem egy rakoncátlan hajtincsét a füle mögé - Gondolom mivel talán elég tengerrel körülvett vidéken nőttél fel, ezért talán hiányzik az a vidék. Mivel Magnoliában nem igazán van tengerpart. De szerintem el fogsz jutni olyan helyre is, ahol uszonnyal is úszhatsz szabadon, nem visszafogva magad - tartottam továbbra is a kedvességet és a jókedvet, mert hát tényleg jó kedvem volt és próbáltam visszafogni a félig-meddig a full perverz oldalamat, ami nem tudom mennyire fog sikerülni. A mondatomban, amikor elérkeztem az "uszony" szóhoz, akkor persze, hogy közelebb hajoltam és olyan halkan mondtam, hogy csak a lány hallja.
Aztán jött a visszakérdezés, ami egy kicsit fura benyomást kelltett. Egyszerre volt olyan, mintha nem értette volna, hogy mit mondtam, egyszerre meg játékos volt. Így egyszerre hozott magyarázós és kissé feltüzelt kedvembe, de nem tudtam még a megvalósítást.
- Igen - válaszoltam egyszerűen és számára különös csillogással a szememben. Közben a kölyök már tépte a haját és faceplamet csinált gonolatában, mert tisztában van, hogy legbelül mit szeretnék. És hogy talán az egymással való cicázás talán számára kicsit sok. Mire visszavágtam, hogy ha nem érdekel, akkor ne figyeljen, és nem mozizzon. Utána nem akartam különös dolgot csinálni. Viszont a szememben ott égett a vágy, ami számára csak egy fura csillogás lehetett a szememben. De hogy ne essek kísértésbe, ezért egy picit eltávolodtam, de nem túl felűnően. Hirtelen nem volt beszédtémám, szóval nem is szóltam semmit.
- Amúgy voltak/vannak testvéreid, mert a szüleidről már tudok? De ha nem akarsz válaszolni ilyen kérésekre, akkor ne - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott és érdekelt. |
Érezhető volt, hogy megleptem az öleléssel, de végül csak sikerült feldolgozni és még egy puszit is kaptam. Bár nem értettem, mi ütött belé!, talán csak a nagy meleg, de nem baj, jó volt ez így, nem?
Lehet, kicsit túl sokat időztem a víz alatt. De olyan jó volt! Vévre úszhattam, bár csak lábakkal, az meg elég sokat ront az élményen. Uszonnyal sokkal jobb!
Csók közben a keze vándorútra indult lefelé a hátamon, amin meg is lepődtem kicsit és visszavettem az iramból. De olyan jó volt csókolózni vele! Meg úgy az egész, ahogy megérintett. Minden érintés ismeretlen érzéseket váltott ki belőlem, bár nem bántam. Miután elszakadtunk egymástól feltettem egy kérdést amire válaszolt is.
- Öhm... Igen, igazad lehet. Csak tudod, olyan jó vízben lenni, már nagyon hiányzott. Rég nem jutottam el strandra vagy csak a tóhoz. Ilyenkor nem mindig tudom visszafogni magam, csoda, hogy nem jött elő az uszonyom. - nevettem zavarodottan. - Igen? - kérdeztem félig értetlenül, félig játékosan. Hogy ezt hogyan hoztam össze? Jó kérdés. |
Még amikor a tegnapi nap témájánál tartottunk, akkor öröm volt a nevetését látni, ahogy kinyílvánította, hogy tényleg nem tudott a csávó megnyúzni. Aztán amikor megölelt, akkor egy pillanatra meglepődtem, majd végül viszonoztam. Mielőtt még eltávolodtunk volna tőle, akkor meg nyomtam az ajkaira egy gyors puszit.
A következő dolog, amivel meg tudott lepni az a medencénél volt. Alapból számíthattam volna rá, de nála nem annyira. Túl félénknek és "kisgalambnak" néz ki ahhoz, már ha érthető, hogy mit akarok ez alatt.
Amint beleugrottam a vízbe, a lányka követett, megszólalni se tudtam. Így csak a tekintetemmel tudtam követni, hogy mit művel a víz alatt, a szirén létének köszönhetően hosszú ideig. Alig tudtam követni, mert hogy körbe-körbe úszkált engem, én meg nem fogom felhívni az ember figyelmét, hogy körbe-körbe forgok, mint egy bolond. Így is feltűnő lehet, hogy valaki sokáig levegőért való feljövés nélkül a víz alatt legyen.
Egy idő után viszont közelebb jött és kiemelkedett a vízből, majd letámadott. Csók közben maximum egy molekula férhetett volna el közöttunk, vagyis majdnem. A kezem egy ideig a bikinifelsőjének a hátrészénél tartózkodott, aztán öntudatlanul vándorolt lefelé. Már majdnem elérte a bikinialsóját, amikor... A KEZED! Szólt rám a fejemben a kölyök, mire a kezemmel kezdtem újra felfelé vándorolni. Nem vagyok ellene, de gondoltam nem itt szeretnéd megrakni, fényes nappal egy medencében. Őt talán zavarná, bár lehetett alkalma alulról megnézni téged, szó szerint. Jegyezte még meg, miközben még csókolóztunk Lizzyvel. Jó, hogy leállított, mert ha már komolyabbra fordul az egész folyamat, akkor aztán leállni alig tudok. Hehe, a kicsi CC nem kegyelmez...
- Csak azt, hogy ez talán egy kicsit feltünő lehet - az "ez" szónál elkeztem a mutatóujjammal lefelé mutatva körözni, ami az iménti akcióját szimbolizálta. - Illetve hogy talán ezt az akciódat megérdemeltem... - próbáltam nem elröhögni magam, de nem tudom mennyire lehetett érzékelni. A lényeg, hogy talán lesz egy számomra veszélyesebb, és őrültebb ötletem a későbbiekben. Addig is vagy azután bármi történhet még. |
Most tényleg elviicceli? Olyan kis gonosz!
- Igaz, azt látom, hogy nem sikerült megnyúznia. - nevettem és megöleltem. Hogy mi vezérelt? Nem tudom, a szívem átvette az irányítást. Ennél többet nem tettem bár talán a szívem azt diktálta, hogy tegyek mást is, de egyelőre még nem mertem. Ahhoz azért félénk vagyok, bár ha azt nézzük, hogy 220 éves vagyok.... Hát okkkéééé...
Végül elindultunk egy mély vízű, de nem túl zsúfolt medencéhez, és Christopher azonnal beleugrott. Mielőtt megszólalhatott volna én is beugrottam utána de én kicsit hosszabb ideig időztem a víz alatt. Hiszen nekem lent nincs szükségem arra, hogy levegőért feljöjjek. Szirén vagyok. Körbeúsztam a srácot párszor, mint éhes cápa az áldozatát, majd gondoltam egyet és letámadtam.
Mellé érve kiemelkedtem a vízből és ajkaira tapaszottam a sajátomat, miközben megöleltem. Mi ütött belém? Nem tudom, talán a vágy vagy szerelem, vagy minek nevezik ezt. De remélem tetszett neki az akcióm.
- Bocsi, mit is szerettél volna mondani? - kérdeztem nevetve miután elszakadtunk egymástól. |
Rögtön megláttam az aggódó arckifejezést, amint meghallotta a vérszopó fajzat kifejezést. Erre a reakcióra számítottam is, hiszen ki ne aggódna egy megszállóért, akit valószínüleg majdnem kicsinált egy vámpír.
- Valószínűleg ha oda-vissza nyúzogatott volna, akkor az ágyikómban fetrengenék fájdalommal...öhm...mindenhol, és egyikőnk se lenne itt - nevettem fel a végén, mert így is elvicceltem az egészet. Szóval ezt még ebben a hangnemben fogom befejezni - Szóval igen, nem lett semmi bajom, ami súlyos lenne - mosolyogtam rá megnyugtatóan. Nem, egyáltalán nem zavart az aggodalmas viselkedése, épp ellenkezőleg, jó néha érezni, hogy aggódnak érted.
Aztán amikor mondta, hogy amúgy is unatkozott volna itthon, akkor csak egy biccentéssel reagáltam le a dolgot. Amint a tudatta velem, hogy neki aztán mindegy merre megyünk, akkor elkezdtem átgondolni. Aztán beugrott valami. Így jobb kezemmel átkulcsoltam a balját, és húztam egy elhagyatottam és mélyebb vizű medencerész felé. Amint megbizonyosodtam, hogy senkinek se fogok nekimenni, levettem a papucsomat és fejes ugrottam a vízbe. Egy kicsit úszkáltam és feljöttem a felszínre. Ha még nem jött utánam, akkor megszólaltam:
- A víz nem meleg, de nem is lehet úgy megfagyni, mint egy jégszaunában, szóval langyos. Jó sok a víz ahogy láthatod - kiabáltam fel, de amint Ő is bejött a vízbe, elnevettem magam. Hirtelen eszembe jutott valami hülyeség, de aztán realizáltam, hogy Lizzy bizony szirén. És nem igazá szeretnék szirénnel vízben versenyezni. szóval elvetettem az ötletet. De ahogy körülnéztem, a legközelebbi személy az egy négy éves körüli kisfiú volt az úszógumijával úgy három méterrel odébb. Talán menőzni akar, hogy úszógumival tud mély vízben lenni, de nehogy valahogy bajba kerüljön. |
Hamar sikerült megtalálnom Christophert szerencsémre és nem is akárhogy fogadott. Szépség? Na ez már tetszik! A csókot lelkesen viszonoztam. Amikor mondta, hogy tegnap összetűzésbe került egy vámpírral aggódó arckifejezés kúszott fel az arcomra elfedve az eddigi széles mosolyt.
- De ugye nem lett semmi bajod? - kérdeztem aggódóan. Na igen, ha valakivel ilyen lesz a kapcsolatom, azért hamar elkezdek ennyire aggódni, remélem ez nem zavarja Christophert.
- Én elvagyok, semmi különleges nem történt, unatkoztam otthon, tehát még jó is, hogy elhívtál. - mosolyogtam. Hogy hova menjünk? Nem tudom, vízbe.
- Oda megyünk, ahova szeretnél, nekem mindegy, csak legyen sok víz. És persze ne legyen meleg, de hát ismersz, tudod, hogy nem bírom a forró, száraz időt. - mosolyogtam. Nem volt különleges kívánságom, hogy hova menjünk, csak olyan melegem volt!
Persze azért az feltűnt, hogy a szemkontaktus néha kicsit lejjebb csúszott, mint ahol valóban a szemeim vannak ,de ez nem zavart. Tőle egyáltalán nem. Másoktól zavart volna, de ő már most is túl sokat jelent nekem. |
Eleinte nem láttam annak a jelét, hogy itt lenne, így elindultam előre valamerre, miközben a tegnapi napomra gondoltam. Hogy a pasas mit tett volna, ha nem vettem volna észre, mert nem volt más, csak egy mocskos kém. Nem volt gyilkos, de a vámpír része azzá tette.
A gondolataimba ástam bele magamat, amikor meghallottam, hogy valaki jön utánam, így megálltam és megfordultam. Egy hatalmas mosoly került az arcomra, amikor láttam, hogy Lizzy volt az. Megvártam, hogy odajöjjön hozzám, és amikor megállt, akkor köszönt és megkérdezte a hogylétemet.
- Hello Szépség! - üdvözöltem egy letörölhetetlen, csábos vigyorral az arcomon. Majd szorosan magamhoz húztam és csókot nyomtam az ajkaira. Amint eltávolodtam tőle, átgondoltam, hogy mit mondhatnék a hogylétem felől. Nos, bízok benne, de nem akarom megrémíteni a tegnap este történtekkel. De szerintem már elég idős már ahhoz, hogy megértse, és ebben nem is kételkednék - Azt leszámítva, hogy tegnap egy vérszívó fajzat felidegesített, és szinte gyilkos hangulatba hozott elég jól vagyok - mosolyogtam rá és próbáltam úgy fogalmazni, hogy ha esetleg valaki hallgatózik, egy ember, akkor ne essen le neki semmi. Vagy ne nézzen engem őrültnek, vagy gyerkesnek, hogy hiszek a természetfelettiekbe. Illetve hogy ne jelentsen fel, mert megöltem valakit. Remélem Lizzy így is megértette, hogy mit akartam mondani.
- És te hogy vagy? Illetve ha már itt vagyunk, akkor merre menjünk? - kérdeztem vissza és az utóbbit azért kérdeztem, mert nem akartam önfejűen mondjuk jégszaunába menni. Vagyis a bánat megy jégszaunába, aki a fagyásra vágyik az ússzon a jegesmedvékkel. Közben néha-néha észrevétlenül a dekoltázsára pillantottam. Nem, nem vagyok perverz! Csak élvezem azt, amit látok, főleg ha a lányka szexi fürdőruhában van. Annyira nem vagy perverz, mint amennyire a jegesmedvék vagy a pingvinek megsűlnek a jégtáblák között! Nem vagyok jó föciből... Köszönöm Cooper, hogy mindig bele akarsz kötni a gondolatmenetembe. |
Ma az ajtóm előtt találtam egy üzenetet Christophertől. Az állt benne, hogy ma ott lesz az aquaparkban, ha szeretném látni, ott megtalálom. Természetesen egy ilyet nem akartam kihagyni, így gyorsan összeszedtem a cuccaimat. Bedobáltam egy sporttáskába fürdő ruhát, törölközőt, pokrócot, mindent, ami kell, felvettem egy csinos kis térdig érő nyári ruhát egy hozzá passzoló szandállal majd elindultam az aquaparkba.
Amint megérkeztem megvettem a jegyemet, majd bementem az öltözőbe, ahol felvettem a bikinimet és a cipőmet is lecserétem, hiszen magas sarkú szandált le fel venni állandóan nem egyszerű ezért hoztam egy kék strandpapucsot.
Ezután elindultam szabad árnyékos helyet keresni magamnak, de séta közben megláttam egy ismerős alakot. Ezért elidultam felé.
- Szia. - léptem oda Christopherhez mosolyogva. - Hogy vagy? - érdeklődtem. Ha nem csókolt vagy ölelt meg vagy nem tett semmi mást, akkor én sem, hiszen azért még elég bátortalan voltam annak ellenére, hogy fent az erdőben néhányszor csókolóztunk. |
Tegnap este egy nyominger vámpír felhúzta az agyam, amiért meg is kapta a magáét. Halottként egy sikátori konténerben végezte, miután megrémult, miután felemlegettem a főnöke nevét. Nos a főnöke egy bűnöző csaj, akinek csak Íjász a fedőneve és mindig Kiraként mutatkozik be. Egyszer ki akart rabolni, de én okosabb vagyok annál, hogy átverjenek. Azóta is emlékszem a cukiság arcvonásaira, és soha többet nem akart utána velem talákozni. Talán most akarta kinyírni Coopert, mármint a olyan értelemben, hogy most ez a testem. Valószínűleg azért, mert bármikor elsétálhatok a zsarukhoz és feljelenthetem az egész társaságot, mert most csak sunyiskodnak. De egy valamiért nem jelentem fel őket. Azért nem, mert akkor lekémlelik, hogy kivel vagyok jóban és most már van veszteni valóm. Rohadtul nem akarom, hogy egy különböző fajokból álló bűnöző banda eltegye láb alól Lizzyt. Szóval tegnap este elég feszülten értem haza. Nem akarsz mesélni a sikátoros hapsiról? Kérdezte Cooper, de én leordítottam a fejét, hogy rohadtul nem.
Ma délután pedig úgy döntöttem, hogy jól esne egy kis üdülés az aquaparkban. És ha szerencsém van, akkor Lizzy is kisétál ide, valami cuki ötlet miatt. De nem mindig lehetek szerencsés, nem igaz? Vagy azért, mert hagytam egy üzenetet az otthonánál, hogy ha vágyik a társaságomra, akkor megtalál.
Miután megvettem a jegyet bementem az öltözőbe, és átöltöztem a fürdőgatyámba, ami felülről lefelé fehér, türkíz és fekete volt. Miután ez megtörtént visszamentem a késő nyári klímába, és körbenéztem, hátha a kis szirén vizes terepre tette a lábát. Vagy egyszerűbben: eljött-e. |
/+18/
Mit ne mondjak, rohadtul izgató látványban volt részem, annak ellenére, hogy viszonylag sötétség honolt a terepen, de mondhatjuk úgy is, hogy félhomály. Igazából már nem is gondoltam arra, hogy mennyire jó lenne benne lenni, hiszen ez is bőven lekötötte a figyelmemet, főleg az édes nyögései. Basszus, az agyam eldobom ettől, pedig még nem is evezünk komolyabb témákban.
Egy idő múlva éreztem az egyre jobban rátörő remegésekből, hogy nemsokára el is élvez, így biztosan tartottam őt. Nem akartam, hogy összerogyjon és majdnem megfulladjon. Enyhén brutális lenne, nem mellesleg tökéletesen rossz első tapasztalat. Szóval ilyen semmiképp sem következett be.
Nyugtatóan simogattam amíg teljesen le nem csillapodott és közben súgtam:
- Csodás voltál... - csókoltam homlokon lágyan. Veheti ezt hatalmas bóknak részemről, mivel nem sok embernek mondtam ezt eddig, pedig nem egy kapcsolaton vagyok már túl. Nem véletlenül nem viseltek meg nagyon a tovább lépések. Persze szerettem őket, de teljesen nem zártam a szívembe. Idővel ezt is megtanulja az ember ha egyszer hosszú életű. De Julie más, ezt tudom. Ha végetér egyszer akkor rohadtul szenvedni fogok ezt biztosan meg tudom már most mondani. Mondhatni megérzés.
Mikor magához tért, még úszkáltunk pár kört és megnéztük a többi medencét. A parton fagyit is ettünk ha már ennyire leszívott minket a víz meg egyéb tevékenységek. Mikor beesteledett akkor indultunk csak haza, vagyis pontosabban hozzá.
Az anyja a szokásos módon kiégetett minket és enyhén szólva utalgatott a vízben való khmm...dolgokra, így inkább jobb, hogy leléptem és nem aludtam ott. Elköszöntem tőle egy forró csókkal és el is indultam haza.
[ JULIE és LEANDER OFF ]
|
(+18)
Elmosolyodtam megszólalásán, amikor konkrét választ adtam neki. Pláne ahogy érzéki csókomra reagált elégedettséggel töltött el engem. Ujjaival már amúgyis felforrósodó bőröm felületét végigégette. Kisebb fáziskéséssel tűnt csak fel igazán, hogy bugyimba nyúlt. Sokkal jobban lekötött a bizsergető érzés, ami rabul ejti minden porcikám.
Ahogy kínzó lassúsággal izgatott egy új, számomra ismeretlen hullám talált rám. Izmaim megrándultak. Légzésem gyorsult. Szívverésem egekbe szökött. Még mindig nem értem, hogy ezekbe mégis mi olyannyira bódító egy ember számára, viszont önzőn többet akartam ebből.
Mint egy romantikus, erotikus könyvben a főhősnő. Én is úgy vágytam erre. Talán most kezdtem igazán megérteni mit is jelent a szerelem... Mit jelent valakit kívánni. Minden félelmem ellenére kívántam Leandert. Testem megbabonázva, mohón akarta őt... Ezt az új érzést: a beteljesülést.
Végül magamba tudva ujjait csak felnyögtem hangosabban. Csókokat, amikkel elhalmozott igyekeztem viszonozni, viszont olyannyira nehéz volt figyelni hol az egyik, hol a másik kényeztetésre. Nőiességemben szétáradt egyfajta feszítő érzés. Itt is kicsit lelkem mélyén megijedtem. Lehet használtam szüzeknek gyártott csodás tampont, de azért ez MÁS! Éreztem ehhez hasonló feszítést lent pont emiatt, viszont itt más szerepet foglal el. Még jobban beindít. Felizgat. Félelmem is szertefoszlik, ahogy mozgatni kezdi bennem ujjait.
- Le-Leah-... - végül csak nem tudtam kimondani a nevét, mert nyögnöm kellett.
Közben éreztem, ahogy derekamra fonódik karja. Most már végképp biztonságban tudhattam magam, és nem tartott vissza semmi sem, hogy ne élvezzem kényeztetését. Nem érdekelt, hogy hol vagyok... Csak az, hogy kivel. Agyam egy ponton teljesen kikapcsolt. Mintha üres lenne a fejem, és egy valami lengibe az is egyfajta vörös köd, ami a beteljesedésem sugallja.
Testemet erőteljesebb hullámok kezdik gyötörni. Egyre inkább remeg meg hangom egy-egy nyögés és sóhaj keretein belül... |
/+18
Innentől nem vesztegettem túl sok időt a dumálásra, elvégre nem a legjobb pillanat ilyenkor ilyenekről beszélni. Totálisan vágylohasztó basszus. Szóval ahogy tudtam csak örömet okoztam neki szinte minden mozdulatommal. Muszáj is, hiszen nem akarom elvenni a kedvét a dolgoktól. Bár az első alkalom sajnos mindenképpen fájni fog majd neki, ez biztos. De akkor is igyekszem majd minden tőlem telhetőt megtenni, hogy kevésbé fájjon neki. Ez még amúgyis a jövő zenéje. Örülök, ha esetleg belemegy a vízalatti mókázásba. Rohadtul izgató volt ahogy a nyakcsókomra is kéjesen felnyögött, bár szerintem senki se hallotta meg, hiszen zárt tér, meg zene is szól. Meg amúgyis, nincs megtiltva ez nemde?
Éreztem ahogy a teste néha finoman remeg az érintéseim miatt, bár ezzel én is így vagyok. Csak többet akarok, de vissza is kell fognom azért magamat. Furcsa kettőség, de még jobban vágynövelő, szóval nem panaszkodom. A megszólalásán kicsit meglepődtem, de belül nagyon is örültem neki. Elmosolyodtam halványan mikor a szemembe nézett kicsit ködösen és súgtam a csók előtt:
- Mertem remélni... - mármint, hogy bízik bennem. Az érzéki csókra picit felnyögtem de nem álltam meg ennyinél ez természetes. Ha már megkaptam az engedélyt akkor bevetem magamat, vagyis az ujjaimat pontosabban szólva. Benyúltam direkt lassan és finoman izgatni kezdtem, de nem egyből lecsapva a csiklójára. Lehet vizes közeg van, de ilyenkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy kell a síkosság. Viszont mikor már elég nedves lett, csak akkor hatoltam be lassan az ujjaimmal. Eleinte hagytam, hogy szokja az érzést, de közben a hüvelykujjammal gondoskodtam a legérzékenyebb pontjáról is, hiszen eljött az idő ehhez. Később pedig már ritmusosan mozgatni kezdtem benne az ujjaimat.
Nem reszeltem, hiszen tudom, hogy kell csinálni, hogy igazán jó legyen. Volt pár kapcsolatom, így ki tudtam tapasztalni, hogy mi esik jól a nőknek ilyen téren. Közben egyik karommal biztosan tartottam és csókoltam ahogy tudtam, hogy ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy esetleg hangos lenne. |
- Szerintem pedig de. Külsőszemmel meg átlagosak vagyunk! - kuncogtam. - Viszont nem bánom! Most jól érzem magam a bőrömben! - mosolyodtam el.
Gondoltam, hogy nem bántásból mondta, és nem is azért lettem zavart. Inkább azért, mert Hope képes lenne minden rosszba belevinni. Szexualitás szempontjából mindenképp most már!
- Ne aggódj, tudom. - mosolyogtam és nyugtattam meg, hogy nem vettem sértésnek.
A filmes dolgot végül hagytam lógni a levegőbe. Most nem akarom, hogy ez a bizonyos libidó kihaljon! Nem véletlenül csaptam le a fiú ajkaira.
Valahogy nem zavart a nyílt terep egyelőre. Kifehezetten adott egyfajta izgalom érzetet ez is. Mondjuk félig elbódultan a vágytól lehet nekem mindegyis lenne. Már nem tudtam tisztán gondolkozni! Meglepő volt számomra, hogy amikor karmolgattam kicsit az oldalát felnyögött, viszont ezzel engem még jobban beindított. Annyira jó volt, hogy ezeket én váltom ki belőle... Hihetetlen utazás ez a párkapcsolat és... És nem akartam, hogy véget érjen!
Ekkor elszakadt ajkaimtól, és nyakamat vett célba. Szerencse, hogy szólt a zene, mert fel is nyögtem erre az érzésre... Sőt! Még szám elé is helyeztem kezem, hogy nehogy zajos legyek. Testem egyre inkább reagált minden egyes érintésére. Megremegtem újra és újra, ahogy hasamat és oldalamat cirógatta... Néha egy-egy reszketeg sóhaj tört ki résnyire nyitott számon.
Lent az ágyékomnál bizsergő érzés kezdte átjárni testem. Igazából nem nagyon meghatározni. Fogalmam sincs mi a jó benne, de mégis többet akarok és élvezem. Megmagyarázhatatlan.
Közben észrevettem, hogy Leander kezével az alsóneműnél pihen. Mondhatni pár másodpercig eltűnődtem, hogy mi legyen, de végül...
- Nyugodtan haladj tovább! - nyögtem halkabban, vágyakozóan, és minden bátorságomat összeszedve kezét a bikini alsómba tereltem. - Bízom benned! - néztem bele kéjjel átitatott szemeimmel az övéibe, majd két kezemmel közre fogtam arcát és gyengéd, érzéki csókot leheltem ajkaira. |
Visszamosolyogtam a megszólalására és mondtam:
- Annyira durván azért nem bizarr. De tény, hogy izgalmas és valóban nem sokan mondhatják el ezt magukról.
A motyogására csak ingattam a fejemet elvégre nem bántani akartam na. Sejtettem, hogy a másik énje néha ad neki löketet, amiből inkább nem merek következtetni. Durva lenne ha "két csajnak" is bejönnék egyszerre, de hát na. Ebbe belegondolni egészen érdekes, de nem igazán spanol fel a gondolat. Julieval vagyok együtt szóval ezen nincs is mit ragozni.
- Nem is azért mondtam, mert ez rossz dolog vagy ilyesmi...
Persze vissza is kaptam a cukkolásra a visszavágást. Ejjejj:
- Blöeh. Tényleg jobb akkor. A Twilightnál meg a többinél ezerszer jobb lenne. Legalábbis az egyedi jelzőt mindenképpen rá lehetne aggatni. A libídió-gyilkos lenne basszus - fintorogtam picit.
Nem sokáig tartott a csevelyünk, hiszen utána már nem jutott alkalmam megszólalni, amit persze nem bántam csak egyre jobban vadult később a lány aminek örültem is meg nem is. Ha ez tovább így folytatódik akkor simán rám száll a vörös köd és ujjam fogom elkezdeni izgatni. Ez a minimum. A maximum az lenne, ha felvinném magamhoz és rendesen kinyalnám. Ha utána akar folytatást akkor megadnám neki, de ha nem akkor persze nem tenném. Tudom, hogy neki az előbbi is nagy lépés lenne basszus. Hirtelen nem dobnám a mélyvízbe akarata ellenére.
Még szerencse, hogy az egész hely sötét és a kis kuckó eléggé zárt helynek tekinthető. Ha nagy fény lenne akkor frankón bekiabálna valaki, hogy menjünk szobára. Az oldalamnak a karmolgatására belenyögtem egy picit a csókba majd elszakadtam tőle zihálva, hogy a nyakát kényeztethessem. Néha finoman rászívtam, de csakis úgy, hogy ne hagyjak nyomot. Eleve az fáj egy kicsit azért, meg nem lenne túl jó ha az anyja meglátná. Így is bőven elég amilyen utalásokat szokott tenni, nem akarok még rátenni erre is egy lapáttal. Már hallom lelki füleimmel ahogy mondja, hogy rendesen elintéztem a lányát. Aztán szegénykét meg faggatná, hogy milyen vagyok az ágyban. Bár kitudja, lehet kiszívás nélkül is simán megteszi ezt.
Én is cirógattam az oldalát és a hasát, viszont idővel egyre lejjebb tévedt a kezem, mert fokozatosan beindultam, viszont majdnem benyúltam az alsónemű alá, de nagy nehezen meg tudtam magamat fékezni. Fú ez nem sokon múlott...
Viszont ott tartottam az ujjaimat, hátha jelzi, hogy kívánja-e vagy sem a dolgot. Hiába mutatja azt a teste, hogy igen, hogy ha ő nem áll erre készen akkor nem teszem. Ez ilyen egyszerű. |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
