|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.28. 14:56 - |
|
[7-1]
/lezárt kör, bocsi, nem tudok írni és nem akarom húzni, még játszunk :*/ |
Jeff mindig olyan könnyen vette a gyerekes dolgokat. Szerinte nincs semmi kiakasztó egy olyan dologban, mintha a gyerek áll egy helyben és csak úgy sikít vagy folyamatosan plüssmackónak nézi egyik-másik, és persze ott vannak a fura rajongó-hajlamú egyedek, mint az az ördögi vörös ott, akit nem is mertem csupán néhány futó pillantással ítélni, nehogy megérezze a tekintetem.
- És senki más nem volt, akit megkérhettél volna, csak én, akiről pontosan tudod, hogy irtózom a gyerekektől? - Megértem az okot, csak felfogni nem tudom. Persze, bármiben és bármikor segítek, szívesen kettéharapok egy lábat, ha azt kéri tőlem, na de ezek között nekem végem. Ahhoz túl szép volt a napom eddig része.
Míg én belemerültem egy csöppnyi, ám abszolút érthető önsajnálatba egy kislány érkezett hozzánk, megszeppenve, nagy kék szemekkel és két copfba fogott szőke hajjal. Az a típikus modell-gyerek, akit minden szülő szeretne, legalábbis külsőre. Mert ezek belül sosem ilyen ártatlanok.
- Egyébként igen, sikerült elcs... - Megálltam a szó első felében, mert feltűnt kékszem jelenléte mellettünk. Egyikünkről a másikra nézett és egy agyonrágott nyuszit szorongatott. Mérlegeltem a helyzetet, mielőtt folytattam. - cserékszkednek a napomat, de mit számít, itt vagyok, hogy egy csapat tejfogú, nyáladzó gyereket szórakoztassak. - A kislány ahogy jött úgy távozott, csak néztem utána és totálisan nem értettem az egészet. Tuti, hogy az agy, már születés előtt kifejlődik?
Megadóan hátradőltem a széken és hagytam lecsúszni vállamról a táskám a földre. Lemondó sóhajom szerintem az épület ásik felében is tisztán hallották.
Noah, miért nem te hívtál előbb?! Belül előbújt a nyafogós énem, de kifelé még vissza tudtam fogni magam. Még, amíg nem közelít meg egy kiskölyök sem. |
 Láttam, hogy nincs jó kedve, de azt is, hogy kicsit megenyhült amikor látta, hogy alig tudok járni.
- A kis hódolód? Épp egymást püfölik szivacs kalapáccsal. - nevette. Hát igen, egy kissrác rá van akadva a húgomra. Ha nem lenne 3 éves, akkor már levakartam volna Skyról, de ő csak egy gyerek.
- Csak annyit akartam kérni, hogy segíts be itt, mert mint látod nem vagyok teljesen jól. Tegnap találkoztam pár vadásszal és sikerült elég csúnyán megsérülnöm. Ők nem maradtak egyben, de az lábamat az egyiknek sikerült elég csúnyán megvágnia egy ezüst késsel. - meséltem kihagyva azt a részt, hogy egy vámpír vitt haza és látott el.
- De te miért vagy zabos? Csak nem sikerült megzavarnom valamit? - kérdeztem félig-meddg komolyan, de ő még akkor is az én kishúgom. Ha megtudom, hogy pasival volt féltékeny leszek. Tudom, hogy már nem kislány, de nekem mindig az marad. |
Ha azt mondom, nem volt túl jó bőrben, még nem is túloztam akkorát. Kiszúrt, mielőtt én megtettem volna és elindult hozzám. Azért nehéz volt fenntartani a rosszkedvem, mikor megláttam, hogy biceg, de teljesen nem törölhette ki a problémám. Annál már többször voltunk azért rossz passzban, enyhén szólva.
- Szia! - Hangoból is sütött a morcosság, bár mielőtt a nyakába zúdíthattam volna, amiért tulajdonképpen jöttem, megvártam, amíg leülünk az asztalhoz. Meg még valamit tisztáznom kellett.
- Hol van az a kis... - Gyordsan körbenéztem az élénkvörös hajú kis szörnyeteget keresve, aki rendszeresen rám csimpaszkodik és legutóbb odáig terjedt a rajongása, hogy közölte, ha nagy lesz, engem vesz el feleségül. Annyira nevettem! Ő meg azt hitte, ennyire örülök neki és azóta még kevésbé tudom levakarni magamról.
Nem meglepő módon, ő is becsatlakozott a csépelős játékba, épp a másik kettőt ütötte a szivacs-kalapáccsal. Talán annyira lefoglalja a dolog, megúszom nélküle a látogatást.
- Gyorsan mond, mielőtt kiszúr. - Fordultam vissza Jeffhez. - Vagy huszonötször hívtál, gondolom fontos. - A hívástól egyetlen rövid, ám szemléletes ugrással Noah-nál kötöttem ki gondolatban és alig tudtam elrejteni a mosolyom. Remélem, hamarosan felhív különben nem fogom tudni megállni, hogy ne keressem meg. És akkor... Nem, nem, Jeffre kell koncentrálnom. Ha már egyszer itt vagyok, kaphat mondjuk... öt percet.
Tehát ismét rá figyeltem, a pár pillanatnyi kiesés szerintem nem okozott akkora lemaradást. |
Tegnap este volt a vadászokkal való találkozas, de ma nem maradhattam itthon, meet az egyik kolléganő váratlanul lebetegedett, így helyettesítenem kellett. Párazir hívtam Skyt, hogy ugorjon be, de egyszer secvette fel, sőt, volt hogy ő maga nyomta ki a telefont. Ebből kifolyólag nem is vártam, hogy felbukkan az oviban. Épp túl voltunk a délutáni csendes pihenőn, amikor belibbent a húgom a terembe.
- Szia Sky. - sántikáltam oda hozzá mosolyogva. Még mindig rohadtul fájt, nem sikerült begyógyulnia. Úgy tűnt nincs épp jó kedvében. Szokásomhoz híven megöleltem, és elvezettem az egyik üres asztalhoz, hogy leüljünk. |
Hazaugrottam, átöltöztem és a hideg zuhany sem jött rosszul, még ha csak beugrottam, aztán ki alóla. Közben Jeff még egyszer hívott, amit már szándékosan nyomtam ki, aztán felkaptam a táskám, a kocsikulcsot és indultam is.
Az egyik hely a városban, a templom és a kis közért után, ahol nagyon utálok megfordulni, az pontosan az, ami előtt leparkoltam a kocsival. Már az épülettől magától kirázott a hideg, és ha épp foglalkozás volt, ha az udvaron rohangásztak a gyerekek, mindig hallani véltem a végeláthatatlan zsivalyt.
Délután meg aztán főleg! A szülők még dolgoznak, a gyereke meg a felesleges energiákat élik ki a nevelőkön. Hogy lehet ezt szeretni?
Fintorogva másztam ki a kölcsön-jeepből és elindultam az épület felé. Annyira szerettem volna elkerülni a folyosókat, de esélyem sem volt rá, így csak nagy levegőt vettem és beléptem.
Meglepően csendes délutáni órában találtam a helyet, alig lehetett a gépek zúgásán kívül bármit is hallani. Belenéztem az italautomatába, aztán újabb fintor követte az eddigieket. Sehol egy cola, sehol egy kávé, semmi!
Végigsétáltam a folyosón, egészen hátra a célul kitűzött teremig. Óvatosan bekopogtam, persze előtte hallgatóztam egy kicsit. Kezem a kilincsre téve számoltam el még úgy háromig, vagy harmincig is kellett volna talán, aztán benyitottam.G
Gyerekek ültek mindenfelé, az asztaloknál, a szőnyegen, és két kissrác épp teljes nyugalommal csépelte egymást a szivacsból készült szermászokkal. Teljes az idill. Csak a gyomrom ne fordulna fel tőle. Mivel nem terveztem sokáig itt tartózkodni, ezért máris Jeffet kezdtem el keresni a teremben. |
|
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
