|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.20. 17:35 - |
 |
[142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Kezdtünk egyre jobban kifogyni a témákból, ami annyit jelentett, hogy lassan érdemes lenne visszaindulni, mert nincs semmi értelme szó nélkül kínos csendben ülni. Vagyis eszembe jutott közben valami, de mivel Lizzyt tényleg megkedveltem, és tudtam, hogy meg lehet benne bízni, ezért talán kicsit korainak gondoltam...először.
Aztán amikor mondta, hogy még van idő, akkor csak bólintottam egyet mosolyogva. A gitárjátékomat meg láthatóan élvezte is, amire csak szélesebb mosoly került a cukipofa arcomra.
Az után jött a sárkányos rész, amikor egy éjfekete sárkány repült el felettem. Továbbra is tartottam a jókedvű mosolyt, amikor meghallottam azt, hogy "Azta...". És el is ámult, mert valószínűleg hozzám hasonlóan nem is látott egyet azelőtt, ezt később meg is erősítette szóban.
- Én se láttam, csak hallottam róluk néhány természetfeletti ismerősömbtől, hogy léteznek, és ez elvileg egy éjfúria volt. Sőt még főnixekről is halllottam, és olvastam is, de hozzájuk se volt eddig szerencsém -nem mondanám, hogy a sárkány vagy a főnix újkeletű faj lenne, de én még nem kaptam eddig lencsevégre egyet sem - Ezt szerintem nem érdekelte vagy megvolt rá a nyomós oka, hogy életét kockáztatva repkedjen fényes nappal - néztem fel az égre elgondolkozva.
Aztán amikor lepillantottam, akkor letámadt a kangörcsöm, ahogy hosszasan figyeltem a lánykát. Nme tudtam mit csináljak most. Ha tényleg a felszedéses egy éjszaka lett volna a célom, akkor simán gondolkozás nélkül menne. De szeirntem Lizzzyt nem csak egy éjszakára ismertem meg. Viszont közben Cooper volt olyan cuncimunci cukipofa, hogy bíztatott. Illetve fogadni is fogadtunk, és a kissrác is szeretett volna egy cökcuális élményt magának. Így miután öt másdperce tartott egy csend, elkezdtem közeledni hozzá. Míg egy fogpiszkáló sem fért volna el köztünk. Amennyiben hagyta, gyengéd csókot nyomtam ajkaira, de ha ellökött, akkor bocsánatot kértem. Viszont ha viszonozta, akkor a lapockáira helyeztem a kezeim, magyarul átöleltem... |
 A félreértéses témára már nem tudtam, mit mondani így csak bólintottam. Semmi ötletem nem volt, ami a beszédtémákat érinti. De komolyan, olyan volta, mintha lekapcsolták volna az agyamat és minden infót, ötletet száműztek volna.
- Rendben, de addig még van idő. - mosolyogtam. Amikor elkezdett gitározni és csak mosolyogva hallgattam. Olyan jó volt. Nem ismertem a számot, de akkor is tetszett.
Egyszer csak elsuhant egy nagy fekete folt fölöttünk. Majd még egyszer, de akkor már láttam is.
- Azta... - csúszott ki a számon. Még soha nem láttam sárkányt, csak egy főnicet ismerek, ő az énektanárom volt. - Olvastam már sárkányokról, de még egyet se láttam. - mondtam elámulva. A sárkány fekete volt, mint az éj. - Bár meggondolatlanság fényes nappal repkedni, bárki megláthatja. - csóváltam meg a fejem. |
Na jó ideje egy kicsis gazdatest-megszálló kupaktanácsot tartani, ha már azt gondolja, hogy ismer engem, és kölönböző dolgokat állít rólam.
Na jó, ide figyelj gyerek, akkor azt gondolod, hogy Lizzy talán másféle csaj a szememben? Hogy törődök vele, és nem pedig csak jófejeskedni akarok, vagy felszedni egy éjszakára? Mert akkor kussolj be, mert nem akarom, hogy egy kölyök befolyásolja az ép eszemet! - gondoltam magamban, hogy csak Cooperhez jusson el. Erre csak egy "Pff, meglátod..." sóhajt kaptam válaszul. Nem hiszem el, hogy a gyerek tényleg azt gondolhatja, hogy Lizzy szememben több lehetne, mint egy barát, akivel csak törődöm. Legalább is még..., de mindegy. Dögöljek meg, ha végül igazad lesz, de akkor te jársz rosszul.
Aztán jött az, amikor rájött, hogy félreértett, ezért bocsánatot kért érte, amiért én csak a fejemet ingattam.
- Semmi gond, hiszen lehet én fogalmaztam szarul - reagáltam automatikusan.
- Oké, akkor még van egy kis időnk, de kb negyed liternél érdemes visszaindulni - nem volt a hangomban semmi negatív, mivel nem is volt célom gúnyt űzni abból, hogy szüksége van vízre, mert ugye szirén. Aztán mivel mondta, hogy örülne annak, ha gitároznék, ezért újra az ölembe kaptam a hangszert és elkezdtem az első számot, ami jelen esetben az eszembe jutott, ami jelen esetben Alan Walker-től a Faded, ami gitáros verzióban kevésbé...hogy is mondjam..., tuctucos. [ zene ]
Miközben játszottam, észrevettem valamit az égen. Mintha valami repkedett volna ott. Amint alacsonyabbra került kiderült, hogy egy faszántos sárkány, amilyen fajjal nem találkoztam azelőtt. Majd berepült az erdőssebb részbe és utána el is tűnt a látóhatáromból. Na ez felelőtlenségre vall... |
Valahogy nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar jóban leszek valakivel, akiről tudom, hogy micsoda.
Mivel sajnos nagyon meleg volt kénytelen voltam folyamatosan inni, hiszen a kiszáradás még egy embernek sem kellemes, de ránk nézve halálos. És én még szeretnék elhunyni kiszáradásban.
Tényleg félreértettem volna? Hopszi.
- Akkor bocsánat. És örülök, hogy hiszed, hogy vannak normális szirének is. Hiszen szerencsére tényleg nem csak rosszak vannak, bár nem vagyunk sokat, de akkor is. - mosolyogtam szélesen.
Tetszett, ahogy aggódik azért, hogy van-e elég vizem. Nem gondoltam volna, hogy enyire gondoskodó is tud lenni. De úgy látszik kellemesen csalódtam benne.
- Vizem még van elég egy pár órára, bár csak 1,5 litert hoztam de a maradék 1 liter elég lesz egy ideig még. És, ha van kedved, kérlek gitározz, úgy szeretem hallgatni és olyan ügyesen játszol. - feleltem megdicsérve a gitár játékát. Ha esetleg valami mást kezdeményez, akkor nem feltétlen lenne ellenemre, de én biztos, hogy nem fogok kezdeményezni semmit, csak egy jó beszélgetést. |
Csak hallgattam és hallgattam a lányt, mert most csak azt tudtam tenni. Amikor még a Dorothy témával kapcsolatban mondta, hogy legalább mi foglalkozzunk vele, akkor csak bólintottam egyet. Nem mintha erre figyelmeztetni vagy emlékeztetni kellene. Mert hát tudtam, milyen ha el akarják nyomni az embert a suliban, még ha nem is ebben a testben annyira.
Aztán észrevettem, hogy néha azért ivott, míg az első üvegét kiitta, és került elő a második üveg is. Ez természetes dolog volt részéről, hogy szirén létére hidratálódott, mert ugye ők kevesebb ideig is bírják folyadék nélkül. Valamiért titokban reméltem, hogy hozott magának elegendő vizet a napra, mert nem akartam, hogy kiszáradjon előttem. És már törődik is a csajjal, a következő fázis a védelem alá vétel... Ez a mondata egy kicsit idegesített, mert egyszerűen nem akartam elhinni és fel nem akartam fogni. Viszont valamiért legbelül tudtam, hogy tényleg megkedveltem Lizzyt ilyen rövid időn belül. Közben észre vettem, hogy szegény Ajaxunkat megmosolyogta, mert hát tényleg egy fasza név.
A következő pillanatban úgy éreztem, hogy egy icipicit félreértett engem. Mert nem azt mondtam, mindegyik szirén egy manipulatív balfácán.
- Azt hiszem egy kicsit félreértetted, amit mondtam a fajtádról. Vagy csak én fogalmaztam rosszul. Nem általánosítás volt. Csak azt mondtam, hogy tudom mit kell tenni, ha egy olyannal futok össze valamikor. Szóval hiszem, és tudom, hogy vannak olyan szirének, akik jót akarnak és nem gonoszak - javítottam ki magam.
- Na de mivel a korábbi témát szerintem akkor túlragoztuk, ezért eleget beszéltünk róla - mosolyogtam - És mivel témákból is kifogytam, ezért kérdezhetsz tőlem akármi mást. Vagy esetleg játszak egy új dalt? - pillantottam le a gitárra - Vagy ha menned kell, akkor akár visszaindulhatunk a civilizációba, mert nem akarlak itt marasztalni. Gondolok én arra, hogy nem hozhattál több kiló üveg vizet, például -- vettem a végére "viccesre" a stílust. |
- Az a lényeg, hogy szeret énekelni. Később az iskolában sajnos úgyis el fogják nyomni, ha rossz tanárt kap. Legalább ti foglalkozzatok vele. - mosolyogtam. Nos igen, az iskolában nem feltétlen szeretik, ha valaki kiemelkedősen teljesít valamiből.
Ezután jött az, hogy hosszasan próbáltam felfogni a dolgokat, de a végére sikerült. Az, hogy megvárta, míg befejezem és nem szólt közbe, még tetszett is.
Ahogy magyarázta, hogy ők sem teljesen egyformák, csak bólintottam, értem én. Van olyan, akit a gazdatest tudata elnyom, az emberek lehet őket nevezik tudathasadásos betegeknek.
Mihelyst a megszállásos gondolatmenet végére ért és tartott egy kis szünetet én úgy véltem, talán itt az ideje megszólalni, de végül megsem tettem, csak csendben vártam a folytatást, közben persze ittam egy kicsit és mivel az első üveg kifogyott előkerült a második is, de sajnos csak 1,5 liter vizet hoztam így az egész napra nagyon nem lesz elég. Tehát úgy gondolja, hogy hagyták volna, hogy Cooper addig gépekre legyen kötve és csak vegetáljon? Sajnos idővel lekapcsolták volna a gépeket és hagyták volna meghalni, hiszen mihelyst eltöltött 2/5/10 évet kómában, már nem nagyon lesz esélye rendes emberként élni.
Ajax? Mi az isten? Ki a rák ad ilyen nevet a gyerekének? Próbáltam nem nagyon elvigyorodni ezen a néven, de akkor is.... ez röhelyes. De amúhy meg minden szót felfogtam, csak lassan talán eljutunk oda, hogy túl van ragozva, de nem baj, hadd beszéljen, én meghallgatom.
És ekkor jött az általánosítás: a szirének egy manipulatív, alattomos fajta.... Na én nem vagyok ilyen!
- Igen, a többség tényleg ilyen, de nem tudom feltűnt-e, hogy én nem leplezek semmit. Nem használok ki másokat, nem akarok mindenkit megenni és még csak át se verek senkit. Az nem az én stílusom. - nevettem el magam. Majd jött az, hogy általában nem ilyen normális, na ettől kicsit hogy is mondjam... megnőtt az önbizalmam. Lehet, én hoztam elő a rendes oldalát.
- Igen, köszönöm, hogy elmagyaráztad, már mindent értek. - mondtam továbbra is kedvesen mooslyogva.
- De azért remélem, nem hiszed, hogy tényleg az összes szirén csak azért él, hogy tönkretegyenek másokat. - néztem a szemébe és a hangomból talán egy kis szomorúság és aggodalom volt kiérezhető.
Na de gondolkodtam valami újabb beszédtémán, mert a tehetséges unokatesót és a fajokat már kitárgyaltuk, több szót nem érdemelnek. A zenéről és az élet hangjairól meg a tájakról.Eközben talán kicsit fura arcot vághattam, de hát ez van, ha megpróbálom beindítani a fejemben lévő fogaskerekeket. |
- Hát tényleg aranyos - jegyeztem meg, amikor mondta Lizzy - Ami pedig a taníttatását illeti, még nem jár hivatásos tanárhoz, de Ő szokott olyat csinálni, hogy ha felismeri, hogy mit játszok a gitáron, akkor odajön hozzám, és elkezdi énekelni - nevettem fel a gondolatra és pillantottam le a gitárra, amit időközben leraktam a tokjára. Majd újból felpillantottam Lizzyre. A csaj előhozta belőled a jókedvűséget is, mi fog még itt történni... Szólalt meg negédes hangon a gyerek, mármint Cooper. Most már voltam olyan állapotban, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam a szövegelését, szóval az elkövetkezendő időszakban ha bármit mondott, akkor jobban tette volna, ha megtartotta volna magának. Mintha nem lenne jobb dolgom, minthogy 0-24-ben őt hallgassam. Jelen esetben van egy gyönyörű szirén, akivel beszélgethetek. Szóval ha már beszélgetésbe kezdtem egy látható személlyel, akkor szerintem pofátlanság lenne, ha állandóan a másik énemmel szövegelnék. Mármint máskor leszarnám, ha ofátlanság, de jelen esetben valamiért nem tettem.
Aztán jött az a rész, amikor lelepleződött. Láttam rajta a különböző érzelmek váltakozását, de mégis amint megszólalt a legjobban rá illő melléknév mégis a zavarodott lett volna. Én meg csak csendben hallgattam, amint összefoglalja a hallottakat, szerintem leginkább magának. Miközben beszélt én csak bólintottam egyet, amikor olyat mondott, ami igaz. Ha pedig javítandó mondatot mondott, akkor nem pofáztam bele rögtön. Megvártam, amíg a gondolatmenete végére ért, és amikor mondta, hogy javítsam ki, ha tévedett, akkor belekezdtem a saját mondataimba:
- Szóval igen, én egy megszálló vagyok, aki emberek testében él. Pont ezért hívnak minket megszállóknak, mert embereket szállunk meg. Illetve mindnyájunknak szüksége van egy gazdatestre, mert alapból láthatatlan kis izék lennénk. Viszont az elnyomást nem nevezném a szó legszorosabb értelmében elnyomásnak. Igen, vannak olyanok, akik szinte teljesen kiűzik a gazdatestük eredeti tulajdonosát, de a legtöbbünknek ez nem sikerül. Sőt néhányunk nem is próbálkozik vele annyira, például én. Vannak, olyan megszállók, akik csak úgy meghúzódnak a háttérben miután megszállták a testet. És csak ilyen hangok az ember fejében. A másik eset, amikor a megszálló ugyancsak meghúzódik, de az emberben egyfajta hasadt elmét képeznek. Például ha az eredeti ember egy ártatlan, introvertált személy, akkor egyszer csak fura lesz neki, ha csak úgy elkezd flörtölni egy idegennek. De ezt még lehet ragozgatni - itt tartottam egy kis szünetet és lekapcsoltam a kulacsomat a gitártok pánjáról és ittam egy kortyot, mert kiszáradt a torkom, és éreztem, hogy lassan berekedek és fájni fog a torkom. Aztán amikor ezzel végeztem, akkor visszaraktam a helyére a kulacsomat, és folytattam a gondolatmenetemet - Az én esetem pedig egy kicsit különleges, mert köztem és Cooper között egyfajta szimbiózis van. Mármint én vagyok a dominánsabb elme, mert ugye a gyerek kómás volt/lenne, de neki szüksége van rám. Én megszálltam a testét, de én amolyan csatorna vagyok számára a külvilág felé. Illetve néha nem is úgy érzem magam, mintha én lennék a megszálló, hanem Ő. Mert néha folyamatosan dumál a fejemben, ahogy amúgy most is - nem tudom miért árulom el neki a legapróbb részlketeket is, de azt hiszem a köcsög énem talán nyugdíjba vonult mára, és szükségem van erre a részletes kibeszélésre - És igen, azért szálltam meg egy kómás fiút, mert ha esetleg 32-40 évesen ébredt volna fel magától esetleg, akkor ne úgy viselkedjen akkor, mint egy 12 éves. Mert 12 éves volt, amikor kocsistul begurultak egy tóba. És hát nem tett neki jót, a víz alatti nyomás - itt megint tartottam egy szünetet, mert az első gondolatmenetem végére értem. Na még kell néhány, mert Lizzy lett most az a személy, aki meg fog hallgatni engem.
- Ami pedig a képességemet illeti, az tényleg random képesség. Mert ha az ember, vagy izé megszálló fiának szüksége lenne rá, vagy jól jönne neki, akkor nem tudja használni. De a legváratlanabb pillanatokban csak letámad egy random ember random emléke - kezdtem hirtelen közben a gyűrűmet tekergetni az ujjamon - Főként a hangod volt a "bűnös", de amit a természet hangjairól és a zenéről mondtál az még fokozta a dologot. És akkor voltam így 99%-ban biztos a dologban, amikor azt mondtad, hogy el sem tudod képzelni, ha nem látnád soha többé a tengert. Szóval lassan összeraktam a dolokat, mint a puzzle darabkáit, és lassan összeállt a fejemben a dolog. De mégis az az 1% azt mondogatta, hogy talán mégis csak egy normális ember vagy, aki talán kiskorában túl sok Kis hableányt nézett, és majd értetlenül kérdezel vissza, ha rákérdezek - nevettem fel a végére, hogy érezze a hangsúlyt az egészben - Amúgy meg semmi, mert hát egy megszállónak meg kell szoknia, ha például 40-70 évenként más nevet használ. Például ha először Christopher, aztán Alexander, aztán Curt utána meg Ajax, és így megy tovább az egész, de én mindig is tisztában voltam, hogy Chris vagyok. Néha meg meg is kérdeztem, hogy mifelé ember ad hülye nevet a gyerekének. Mert szerintem pédául az Ajax az hülye név volt - nos Ajax szülei se voltak jó névvel megáldva. Mert ház a Increase, Aloney, és Fredonia se komoly nevek.
- Amúgy meg mivel nem te vagy az első szirén, akivel találkoztam és társalogtam, ezért tudom milyen a fajtád. És hát már tudom hogyan kell viselkedni egy manipulatív, széhámos fajtával - nem minden megszálló vezet részletes naplót az összes gazdatestében töltött életéről, én megtettem. Mert ugye nem emlékezünk az előző életünk egészére, én meg kíváncsi voltam, így úgy döntöttem, ha nem emlékezek, akkor inkább elolvasom. És igen, a 20. század végén, hogy is mondjam, szép, kellemes esténk volt egy befolyásos nemes hölggyel az ágyban. Opera énekes volt, és utólag derült ki, hogy szirén. De azért jó este volt, csak nehogy kényszert érezzek mocskos dolgokat tenni Lizzyvel, mert még nem szeretném azt vele, amíg ő nem akarja.
- De én nem nevezném magam jó fejnek, csak ma épp jó kedvemben kaptál el. Általában nem vagyok ennyire kedves, néha meg egyenesen rosszabb vagyok, mint a fajtád. Főleg, ha rohadtul felidegesítenek. Szóval szerencsés vagy, hogy MA ismertél meg - mosolyogtam rá, és Ő már tényleg megérdemelte az őszinte barátságomat. - Szerintem jobban kifejtettem mindent, ha még van kérdésed nyugodtan tedd fel! De nyugodtan gondold át a dolgokat. |
- Biztos aranyos kislány. Remélem, a szülei kapnak az alkalmon, hogy taníttassák énekelni. A tehetséget nem lehet veszni hagyni. - mondtam mosolyogva. Mindig is szerettem volna gyereket, de sajnos nem is valószínű, hogyha összejövök egy szirénnel, akkor lehet-e egyáltalán gyerekünk. Hiszen kevesen vagyunk, alig születnek gyerekek, vagy ha igen, azok is meghalnak gyorsan.
Na igen, a természet hangjai... Olyan megnyugtatóak. Néha úgy érzem én is a természethez tartozom és nem csak valami elfuserált halfarokkal rendelkező lány vagyok.
- Hát igen, szerintem beleőrülnék, ha egyszer csak nem hallhatnám a madarakat vagy a patak csorgását. - mondtam elgondolkozva.
Valami kicsit fura volt Cooperrel, de nem foglalkoztam vele túlzottan, majd úgyis megtudom.
- Gyakori név, hiszen olyan szép. - mosolyogtam.
Aztán jött az, hogy lelepleződtem. De szinte azonnal mondta, hogy nem vadász, de akkor mégis mi? Mert, hogy nem egy sima ember, az biztos.
Megszálló? Na várjunk, valamit olvastam róluk. A fiatalok nem feltétlen tudják, hogy nem emberek, és amúgy emberek testévben élnek elnyomva a gazdatest tudatát.
Mi van?! Látta, ahogy apám kihasznált a tehetségemet? Az arcomon ülő félelem először értetlenségbe, majd talán haragba és egy kis félelembe csapott át ismét. Hogy miért? Nem tdumo, hiszen nem ő tehet arról, hogy látta, amit apám kihasználna engem.
- Na jó... akkor kezdjük az elejéről, mert azt hiszem, msot eztr nem sikerült teljesen megértenem. - kezdtem lassan, minden szót gondosan átrágva, minelőtt kimondom. - Tehát, te nem vagy ember, te egy megszálló vagy, aki emberek testében él elnyomva a gazdatest tudatát, igaz? Tehát te csupa szívjóságból megszálltál egy kómás fiút, hogy a családjának megmaradjon a fia, de mégsem ő volt az, jól gondolom? - tettem fel két kérdést kicsit lassan, hiszen nekem ez most egyszerre nagyon sok volt. A kérdéseimben semmi negatív nem volt, semmi kételkedés, csak szimpla, ártatlan kérdések voltak. Annak ellenére, hogy általában gyorsan pörög az agyam, most ez mégis sok volt egyszerre.
- Tehát, neked van egy képességed, amivel akaratod ellenére látsz dolgokat mások múltjából, mint pl most az én múltamból láttad meg az egyik legszomorúbb időszakának egyik napját. - folytattam az összegzést, hátha nem sikerült mindent felfognom. - De azt mondod előtte is gyanítottad? Miből? A hangom volt az, ugye? Vagy ahogy a természet hangjairól meg a zenéről beszéltem? - tettem fel a kérdéseimet gyorsan egymás után. Nem volt Christopherrel semmi bajom, rendes srácnak tűnik. - Viszont, akkor bocsánat, hogy Coopernek hívtalak, hiszen nem ez a neved Christopher. - mosolyogtam rá, majd folytattam a gondolatmenetemet.
- Na, akkor most megpróbálom teljesen összeszedni a gondolataimat, ha nem gond, kicsit talán sok volt ez nekem. Mármint tudtam, hogy létezik a fajtád, csak még nem találkoztam közületek senkivel, így most valahogy kicsit fura az egész. - ráztam meg nevetve a fejem, majd kinyújtottam az egyik lábamat, mert már elültem teljesen. - Persze én sem vagyok ember, sőt, talán még furább is vagyok valamennyi lénynél együttvéve, pláne, hogy teljesen különbözök a fajtám többi tagjától. Hiszen én nem vagyok olyan kegyetlen, meg hazudozós meg nem használok ki másokat. - vontam vállat és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Kivettem a válltáskámból egy üveg vizet és gyorsan meg is ittam majdnem a felét, hiszen beszélgetek, meg jó ideje nem is ittam már, az meg halálos lehet rám nézve.
- Na tehát, hol is tartottam? - csaptam bele újra a dolgokba. - Én szirén vagyok, egy igazi kis különc, te meg egy jó fej megszálló, aki elnézést kér azért, mert akaratlanul látta, hogy anyám halála után apám általam akar bosszút állni a hajósokon. Ez eddig tiszta és amúgy nincs semmi gond, hiszen, mint azt mondtad, nem szándékosan néztél bele az emlékeimbe. Nem ítéled el a fajtámat, pedig köztudott, hogy a szirének többsége nem épp kedves. Még ez is oké, érthető, nem vagy előítéletes, ennek még örülök is, hiszen akad olyan is, aki azonnal ketrecbe zárna, hogy kiszáradjak és ne árthassak senkinek. Na, azt hiszem, végre sikerült mindent felfognom, és feldolgoznom, de ha valamiben bármikor tévedtem, nyugodtan szólj. - nevettem még mindig kicsit zavarodottan, hiszen ez sok infó volt és tényleg ostobának éreztem magam. |
Nos a gondolataim mindenen jártak, csak nem azon, amin kellett volna. Mármint nem is nagyon figyeltem Lizzy mondataira, a gondolataim egymást követték. Sőt még Cooper is bekavart a folyamatos szövegelésével, hogy ha lenne is egy harmadik fél is a fejemben, akkor tuti megkérdezte volna, hogy hogy hogyan bírhatom ki a dumálását. Hogy hogy nem robbant még fel a fejem? A választ még én sem tudom. De mielőtt Lizzy kihozott volna a belső monológos állapotból, még beszélt különböző dolgokról.
- Hát az jó, képzelem. Mármint tényleg, mert nekem van egy öt éves unokahúgom, aki szintén tud és szeret énekelni - mosolyodtam el a gondolatra, ahogy elképzeltem az énekhanját. De természetesen nem volt olyan, mint Lizzyé. Még szép, hogy nem tud Dorothy úgy énekelni, mint Eliza! Mennyiben fogadunk, hogy tényleg szirén? Nyögte be unottan a kissrác, mintha tudnánk miben is fogadni. Feltűnt kölyök, hogy ugyanabban a testben vagyunk, és nem is tudunk nagyon miben fogadni? Gondoltam rögtön az után, hogy mkimondta a mondatait. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de... Kezdte volna a következő mondatát, de én leállítottam, miután leesett mit akart mondani. Szóval tossza meg magát odabent!
- Én sem, a természet hangjai csakugyan nyugtatóak tudnak lenni, akkor is, ha az ember azt hiszi nem fog soha se lenyugodni. Szóval ezért sajnálom a vakokat, látássérülteket és hallássérülteket. Viszont ők így is teljes életet tudnak élni, mert ha az valamilyen születési rendellenesség volt, akkor azzal nőttek fel. Ha pedig később történt valami, akkor meg volt az okuk, hogy elfogadják a tényt, hogy már mások - mosolyogtam, miközben fejtettem ki a véleményemet. Attól még, hogy nem figyeltem rá annyira, attól még hallottam mindent, és vagyok olyan, hogy ne jöjjön rá, hogy folyamatosan kattognak a fogaskerekeim - Én is örvendek az ismeretségünknek. A nővéremnek is az a neve, mint a neked, csak ő s-sel írja a nevét.
Azt mondta Cooper, akkor az azt jelenti, hogy csak nekem örvend? Kérdezett Cooper, mire én azt "mondtam" neki, hogy nem, mert én beszélgetek vele, nem Ő. De aztán hozzátettem, hogy inkább mindkettünknek.
Aztán jött az, amikor végre kaptam választ a fel nem tett kérdéseimre és a feltettre is. Már akkor tudtam, hogy igen a válasza, amikor nagyott nyelt. Amikor pedig zavarodottan elmosolyodott, akkor kedves mosolyt küldtem felé. A kérdésre pedig készségesen válaszoltam:
- Hát mielőtt megijednél tőlem, biztosíthatlak afellől, hogy nem vagyok vadász. Előbb vadásznék le egy vadászt - kezdtem ezzel, amikor láttam az enyhe félelmet az arckifejezésében - Viszont nem is vagyok teljesen emberi. Nem tudom, hogy mennyit hallottál a megszállókról, de én az vagyok. Mármint Én, akivel éppen beszélsz, és Christopher a nevem. Akit pedig látsz, az a gazdatestem, akinek a neve Cooper Fray. De mielőtt rosszat gondolnál rólam, Cooper kómában volt, amikor megszálltam. Illetve most is kómában van, és én segítettem neki. Hogy hogyan jöttem rá? Egy képességem által láttam egy férfit, aki próbál arra rávenni, hogy gonosz dolgokra használd az énekhangodat, amiért utólag is bocsi. Nem szándékosan történt, véletlenszerűen történik mindig amikor megérintek valakit, és nem is mindig. Jelen esetben akkor történt, amikor kezet fogtunk. De előtte is gondoltam, csak mégsem mondtam, mert hátha mégsem. Mert mondtál néhány dolgot, ami felébresztette a gyanút. Szóval most szerencséd van, mert nem vagyok előítéletes fasz, aki rosszat gondol a szirénekről. De nem is kell annak lennem, mert ugye véletlenül láttam az emlékedet - magyaráztam kedvesen, és tartottam szünetet ott, ahol kellett. Talán, egészen véletlenül, ha jól reagál le, akkor talán elnyerte a bizalmam, ami nem sokszor történik ilyen hamar... |
Tudtam, hogy ha van csekély fogalma is arról, hogy mire képes a fajtám, akkor túl gyorsan fogok lelepleződni. Csak ne vadász legyen!
- Köszönöm. - nevettem. - Amúgy amióta veszélni tudok, tanított anyukám énekelni, mert már picinek is szépen énekeltem. - mosolyodtam el az emlékre.
Nagyon szerettem anyut, és úgy hiányzik. Olyan fiatal voltam, mikor elvesztettem, szinte alig emlékszem rá 200 év távlatából. Kalandoztak el picit a gondolataim.
- Hát igen, ők sajnos nem hallhatják ezeket. De gondolj mondjuk a vakokra vagy látássérültekre, ők nem láthatják a madarakat, az erdőt, a tengert. El sevtudom képzelni, mi lenne velem, ha egyszer csak nem láthatnám többet a tengert vagy nem hallhatnám a madarak csicsergését. - gondolkodtam el. De az is jó, hogy ezek az emberek így is teljes életet tudnak élni, ha elfogadják önmagukat.
Amint mondta, hogy nyugodtan énekeljek, csak bólintottam, majd amint játszani kezdett és jött az ének, kezdtem is a dalt. Nem mondom, hogy Adel lenne lenne a kedvencem, de nincsenek rossz számai, pláne, olyanok, amiket egy szirén ne tudna elénekelni.
- Csak őszinte voltam, ezen nincs mit megköszönni. - nevettem el magam. - Köszönöm, és igen, a teljes nevem Elizabeth. Örülök, hogy megismerhettelek Cooper. - mosolyogtam rá kedvesen. Szeretem az embereket, mindenkit szeretek, de ezt apám nem is értette soha. Hogy szerethetetm azokat, akik megölték anyámat? Nos egy fontos tudnivaló azért akad, akik anyámat megölték, nem sokkal később hajótörést szenvedtek, így nem nekik énekeltem, hanem a többi hajósnak, de apám mégis azt akarta, hogy minden hajót csaljak a zátobyok közé és hagyjam, hogy elsüllyedjenek.
A kérdése összezavart. Nem reméltem, hogy ilyen gyorsan rájön, mi is vagyok. Nem tudtam, mást tenni, csak nyeltem egy nagyot és zavarodottan elmosolyodtam.
- Igen, hogy jöttél rá ilyen gyorsan? - tettem fel meggondolatlanul az első kérdést, ami eszembe jutott. Féltem attól, hogy vadász lehet és ez mégha nem is erőteljesen de nagyon halványan kiülhetett az arcomra. Tömegben bezzeg tudok normálisan viselkedni, de ha csak 1-2 ember van köeülöttem, akkor sose tudok vieslkedni. Mindig túlzottan önmagamat adom. |
Ahogy hallgattam a mondatait, ahogy magyaráz valamit az énekléséről és a különböző természeti hangokról, elkezdtem kattogni mindenfélén. Most már megint két dologra gondoltam, hogy a csaj vagy egy cuki lányka, aki túlságosan is tündérmesén nött fel, vagy pedig tényleg egy szirén. Nem mintha zavarnának a szirének, mert hát nem egyszer futottam össze eggyel, de az már egészen más történet, amit nem most tervezek elmesélni mindenkinek. Mi több mivel jómagam se vagyok egészen emberi, ezért a sziréneknek is adok esélyt bizalmam megszerzésére. De még mindig nem terveztem semmit se mondani, mert még mindig nem tudhattam biztosra. Egy pillanatra sem kételkedtem amúgy, hogy alapból is kedves lányka, mégha fenn áll a lehetősége, hogy tényleg az a faj, amire gondolok.
- Hát azt már nem vitatom, hogy született tehetség vagy-e, mert azt csak te tudhatod. De valószínűleg tényleg az vagy - nevettem fel, miközben folyamatosan kattogott az agyam. Egészen pontosan nem is tudtam, hogy mi a Jóistenért mondtam ezt, de valószínűleg drága Cooper gerjesztett bennem egyfajta kényszert, hogy ki is mondjam azt, amit Ő akart.
- Most hogy megemlítetted a ezeket a hangokat, igazad is van - vágtam elgondolkozott arcot, miközben eszembe jutott valami -És ilyenkor gondolok arra, hogy milyen rossz lehet a süket vagy hallássérült embereknek, hogy a legalapvetőbb hangokat se hallják - szokatlanul kedves vagyok most, de hát jó napom van, amit az "unokahúgomnak" köszönhetek. Mármint az enyémnek C! Egyszerűen vele lenni, egy teljes nyugtató volt, de ez el is fog múlni lassan, főleg amikor átvált idegesítő tini kiscsajjá, de addig még van legalább tíz év. De ideje visszajönni a valóságba.
- Dehogy, énekeljél csak! - mondtam halkan, amikor elkezdtem játszani. Amikor elkezdett énekelni, akkor szinte mennyei zene volt a füleimnek, ahogy hallgattam azt a harmóniát. Véletlenül, de észrevétlenül, szarul is pengettem meg egy húrt, de szerencsére tényleg észrevétlen volt az éneklése mellett.
- Köszi - mondtam automatikusan, amikor megdísérte a gitárjátékomat - Szép neved van, Elizabethből? Én meg Cooper Christopher Fray. - mutatkoztam be én is miközben kezet fogtam vele, és mivel minden megszállóval előfordul néha napján, ezért letámadt egy megszálló képességem. Azaz egy nem túl jó kép jelent meg Lizzy életéből. Utáltam ezt a képességet, mert a faszomnak kell mások emlékeiben turkálni, ha máshogy is megtudhatom azt, amit szeretnék. Valószínüleg az apját láthattam, ahogy ráveszi arra, hogy arra hazsnálja a hangját, ahogyan a férfi szeretné. Miután eltűntek a lelki szemeim elől a képek, nem tudtam, hogy szóvá tegyem-e a dolgot valahogyan. De hát ha van esélyem, akkor megragadom, ha meg ki kell magyaráznom magam, akkor állok elibe.
- Amúgy lehet most félrebeszélek, de te szirén vagy? - kérdeztem halkan és egy picit közelebb hajolva, a két szép kék szemeimmel rá pillatva. Egy kicsit idegesen vártam a válaszát, mert hát nem mindennap kérdez ilyet ember, vagy épp megszálló fia, de Lizzy esetében szerintem nem volt gond, ha rákérdeztem. |
Reméltem, hogy egy sima ember, hiszen teszem azt egy vírfarkassal nehezen boldogulnék. Nem szeretek harcolni, az nem nekem való.
A második bókja kicsit összezavart. Nem a szavak vagy a jelentésük, haem az, amit én hozzáértettem. Hiszen szirén vagyok az ég szerelmére! A fajom nagy része gyilkol a tehetségével, így hogyan élhetnék normális életet?
- Köszönöm. És igen, ezért tanulok énekelni, amióta csak az eszemet tudom. Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy mi is rejlik bennem igazán. Hogy nem csak egy csinos lányka vagyok, aki egyedül próbál boldogulni a városban, hanem, hogy egy született tehettség vagyok, aki azért él, hogy mások hallgassák az énekét. - feleltem. Talán kicsit túl sokat is árultam el magamról, arról, hogy mi vagyok. Mi lesz, ha teszem azt megijed? Vagy akár csak, ha azt hiszi, hogy olyan rossz szándékú vagyok, mint a töbiek? Hiszen ez nem igaz! Segíteni akarok másokon, azt akarom, hogy boldogok legyenek, ha hallhatnak énekelni! Én sosem voltam kegyetlen vagy rossz, hiszen Anya nem ezt akarta volna soha. Nem erre tanított engem!
- Az a jó, hiszen a zene fontos. Benne van az életünkben, körülvesz minket. Gondolj csak a szél susogására, a patak csörgésére, vagy a tenger robajlására, ha vihar van. Ez mind az életünk része és csak észre sem vesszük olykor, hogy milyen csodák vesznek minket körül. - mondtam mosolyogva, talán kicsit el is ragadtattam magam. De hát tényleg imádom a természet hangjait hallgatni.
Amint modta, hogy mit fog játszani eszemb jutott, hogy azt el is tudnám énekelni.
- Zavar esetleg, ha éneklek hozzá? - kérdeztem kicsit félénken, hiszen nem akartam elvenni tőle az örömöt, hogy játszhat, csak egyszerűen mindenem az éneklés. Ha megengedte, akkor énekeltem vele együtt, ha inkább nemet mondot, mert mondjuk zavarja, vagy valami akkor csak csendben hallgattam, ahogy gitározik.
-Nagyon szépen játszol. - mondtam, amint befejezte a gitározást. - Amúgy Lizzy Clayton vagyok. - mutatkoztam be kezet nyújtva. |
Ahogy megszólalt a csaj, az első benyomásom az volt, hogy vagy a cuki szende szűz típusból való vagy csak megjátsza a kedvességét, mint mondjuk egy...egy mittomén szirén. A szirén csajok szoktak cseszett jól, hipnotizálva énekelgetni, hogy megbolondítság, kihasználják és megöljék a többieket, de hangosan nem nyilvánítanám ki, mert lehet tévedni fogok. Azt nem nagyon szeretném, ha esetleg egy átlagos lány lenne, és egy olyan kérdéssel reagálna vissza, hogy "A szirének léteznek?".
- Akkor jó. Jó, hogy szereted, ha mások is hallanak leglább nem fosztasz meg énekhangod ékességétől senkit se - mosolyogtam rá, miközben a bókolást is próbáltam nem túlzásba vinni. Mi van Chris csajozol? Cuki lánykának tűnik, és még cukibb lenne, ha járnátok is... Szólalt meg közben a fejemben a kissrác is, amit most teljesen ignoráltam. Nem volt nagyon kedvem most Cooper agyfaszkodásához, de hát már megszoktam az ilyen mondatait. Ami azt illeti, nagyon is...
Amúgy nem volt célom flörtölni, felszedni, aztán ott hagyni a fenébe, de ugyanakkor meg kell hagyni, hogy szép csaj, és kár lenne, nem megismerni. Szóval a többi a jövő zenéje, hogy mi lesz - Nincs mit - jegyeztem még meg, amikor megköszönte az elsó bókomat.
- Igen, már régóta gitározom. És ha nem is mindig játszom rajta, nincs olyan, hogy otthon hagynám, amikor kijövök friss levegót szívni - kezdtem, és nem is tudja, hogy milyen régóta gitározom. Régebb óta, mint ahogy Cooper megszületett. A kérdésére pedig kiszedtem a gitáromat a tokjából és miután leültem valahova mellé, az ölembe helyeztem, hogy akármikor tudjak játszani rajta. - Öhm, akkor az amit most játszani fogok, az egy igen ismert szám lesz. Adeletól a Hello című szám, remélem ismered - mosolyogtam rá, és el is kezdtem játszani. Szeretek gitározni, és ha egy csaj szeretné, hogy csináljam, miért ne? De most szigorúan, csak barátkozási célból Ne hazudj önmagadnak Chrisy...! Csavarod meg Cooper a negédes hangoddal! |
Épp az egyik kedvenc dalomat énekeltem, amikor megjelent egy srác a tisztáson. Amint megszólalt elhallgattam és teljesen felé irányítottam a tekintetemet.
- Szia. Gyere csak, nem zavarsz. Az igazat megvallva amúgy is jobban szeretem, ha mások is hallják, ha éneklek. - mosolyogtam rá teljesen őszintén.
- Köszönöm. - örültem, hogy tetszik nekem a hangom. Bár szinte biztos voltam benne, hogy az vonzotta ide, hiszen aki hallja, hogy éneklek az mondhatni hipnózis alá kerül, akár akarom, akár nem. de persze én igyekszem nem hipnotizálni, hanem kikapcsolni az embereket.
- Látom, te gitározol. Gyere, játsz valamit kérlek. - néztem rá kérőn. Mindig is szerettem a gitár hangját. Amellé olyan jól lehet énekelni.
Nagyon reméltem, hogy nem csak álca a kedvessége, illetve azt is, hogy nem vadász, hiszen akkor nekem végem van. |
Mit is mondjak? A múltkori tavas kimozdulásom óta nem nagyon hagytam el a házat, mert gazdatestem nővére Elisabeth és a férje elutaztak és bíztak bennem annyira, hogy annyira felelősségteljes vagyok, hogy tudok vigyázni a kis Dorothyra. Ami azt illeti nem is tévedtek, mert mostanra úgy is tekintek rá, mintha a kishúgom lenne, aki soha nem volt nekem. A kislány társaságában fel is oldódtam, és szerintem Cooper is ugyanúgy viselkedne a kislánnyal, mint én. Végül is nem is az én rokonom Doro, hanem Cooperé. Amíg a szülők távol voltak, addig mi ketten úgy kijöttünk egymással, hogy miután Lisáék hazajöttek, akkor nehéz volt visszaállni abban a tuskó viselkedésbe, amit jó sokáig tartottam. Szóval most mindenki örülhet a társaságomnak, mert jó hangulatban vagyok és ha a másik se köcsög, akkor én se leszek az.
Most ezzel a tudattal szabadultam ki a lakásból a gitárommal, amit szinte soha nem hagyok otthon, ha kimozdulok, miután megígértem Doronak, hogy ha visszajövök, akkor még játszhatok vele. Na ez nem vall rám, az biztos, de lehet hogy azért is van, mert Cooper nagyon elemében van most, és folyamatosan mondja a hülyeségeit, ha van neki.
Hamarosan meg is érkeztem a hegységekhez, ahol egy ideig csak sétálgattam, míg egyszercsak megcsapta a fülem egy csaj énekhangja. Pff, a gazdatestemnek miért nem lehet ennyire jó énekhangja? Hiányzik már az, hogy ne szóljanak be, ahányszor el is kezdek dódolgatni. A múltkori tavas srác is beszólt, én meg valamit visszaszóltam neki, de az már nem lényeg. A hangot követve, hamarosan megpillantottam egy sötét bőrű szépséget, aki hosszú ruhában volt és a tisztás közepén énekelt. Mivel nem volt szívem megszakítani éneklés közben, ezért csak álltam és figyeltem, miközben megigazítottam a vállamon a gitártokot. De ha valamilyen oknál fogva észrevett és rám nézett, akkor megszólaltam:
- Szia, esetleg zavarok? Vagy örülnél a társaságomnak? - érdeklődtem - Amúgy szép hangod van -mosolyogtam most öszinte, nem megjátszott mosollyal. |
Lizzy Clayton
Kicsit kiszabadultam a városból, kezdtem unni a nyüzsgést ezért úgy döntöttem kijövök kicsit az erdőbe, hogy egyedül lehessek, kiűzzek minden gondolatot a fejemből és azt tegyem, amit a legjobban szeretek.
Bokáig érő ruhámhoz most csak egy lapos talpú szandált vettem fel, hiszen magas sarkúban csak a nyakamat törném. Így hát énekelve jártam az erdőt, így az egyik hegy tetején megálltam. Volt ott egy csodaszép tisztás, virágokkal meg a tisztás szélén egy kis házzal, talán erdész ház lehet. Leültem a tisztás közepén és csak énekeltem. |
Ismét igaza lett annak a mondásnak, hogy "Kellemes társaságban repül az idő", mert szerintem mi, vagy legalábbis én pontosan ezt életem át. Jó volt olyannal beszélni, aki képes volt megfontoltan és intelligensen válaszolni anélkül, hogy a korodra való tekintettel kioktató vagy nevelő szándékot csempészett volna a szavaiba. Azok sem feltétlenül elitélendők, csak... Valahogy most másra volt szükségem. Pontosan erre. És David segített tényleg kikapcsolódni, legalább egy kis időre elszakadhattam a várostól nem csak testben, fejben is.
- Ó, tényleg! Rendben, menjünk. - Felpillantottam az égre, aztán ismét Davidre és táskámért nyúltam. Beledobtam a palackom, majd bezártam, s a hátamra vettem miután felálltam. Kicsit leporoltam a nadrágom, nem csak föld, de mindenféle növény darabka is tapadt az anyagra, még szerencse, hogy nem látszik meg rajta minden.
Az úton felajánlott fuvarra hirtelen nem tudtam rávágni a választ, mert egy-két másodperc kellett a mérlegeléshez. Ismét nem kapnék plusz pontot, amiért beleegyeztem, de nem tűnt emberevő gyilkosnak, így rábólintottam és megkértem, dobjon el a központig, onnan már simán hazajutok. Azért a családom nem riogatnám egy számukra idegen férfi felbukkanásával, akinek a kocsijából kipattanok miután órákra eltűntem.
Plusz élvezhettem még egy kicsit tovább a társaságát, mielőtt elvett a megfelelő buszmegállóig. Legalább háromszor megköszöntem a segítségét, kapott tőlem még egy határozottan niás mosolyt, aztán kiszálltam és még intettem neki, mikor elindult.
Mindent összevetve, ez egy határozottan jó nap volt. Vajon, mikor látom megint?
//Nia is el, köszönöm a játékot Joe! :) // |
- Téynelg nem olyan rossz dolog ez, csak tudod mindig is inkább szerettem volna olyan munkát, amivel kicsit közelebb kerülök a termszethez, vagy amivel lehet utazni. Az autószerelés túlzottan helyhez köt, de mást már nem tudnék jól megtanulni, így marad ez. - vontam vállat. Sajnos tényleg így volt, hiszen Deb halála után teljesen leragadtam, nem kezdtem magammal semmit.
Körbepillantottam és rájöttem, hogy elkezdett sötétedni.
- Lehet jobb lenne menni, lassan besötétedik. - vetettem fel az ötletet. Megvártam a válaszát, majd elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Megkrdeztem Niát, hogy hazavigyem-e kocsival, majd ha igent válaszolt, akkor elvittem, ha nem akkor egyedül mentem haza.
/Lezárt kör, igérem, még játszunk Noel :*/ |
- Az autószerelés nem rossz szakma, kocsik mindig lesznek, tehát a munkád sosem válik feleslegessé. Plusz állandó fejlődési lehetőséget ad, és sosem unsz bele, mert ahogy változik a világ, úgy változnak az autók is. - Nem tűnt úgy, mintha annyira lelkesedne a munkájáért pedig én semmi rosszat nem láttam benne. Jó, igen, nem kapsz érte milliókat és nem is az a tiszta munka, de egyértelműen változatos és érdekes. És nem is egyszerű, szóval nem csinálhatja csak úgy akárki, akinek éppen eszébe jut. Ettől pedig különlegesebbé válik és az is, aki képes elvégezni. Biztos, aki benne van, látja az árnyoldalait is, ám nekem, mint külső szemlélőnek ettől még lehet szimpatikus.
- És mi az álom munkád, ha nem az autók bütykölése? - Lehet, hogy lassan átcsapok "túl kíváncsi lány"-ba, de legalább halad előre a kommunikációnk és lehetőséget kapok jobban megismerni Davidet. Ez pedig nem hátrány, abszolút nem. |
- Ebben mondjuk igazad van, de azért nem mindegy, hogy egy ország max 20%-a gőgös vagy az egész. - vetettem fel. Mert oké, hogy csak utazgat és nincs ott hosszú ideig, de ha azok, akik körülötte vannak idegesítően fennhordják az orrukat, akkor az út nem lesz kellemes.
Csak néztem, ahogy tátogott és gondolkodott azon, hogy mit válaszoljon. Csak nem arról van szó, hogy nem akarja elárulni a korát? De hát minek szégyenli? Látszik, hogy 20 alatt van.
- Értem, Csak jó lehet, ha ennyire szereted csinálni. - mosolyodtam el kedvesen. Hát igen, jó dolog, ha olyat csinálhatunk, amit szeretünk. Ekkor megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Ez gáz... ő ruhákat tervez én meg csak egy autószerelő vagyok, amikor nem épp szörnyekre vadászom.
- Az igazat megvallva autószerelő vagyok, bár nem ez az álommelóm, de sajnos bizonyos dolgok miatt nem tudtam megtanulni mást, így csak ez maradt. - vontam vállat. |
[142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
