|
Témaindító hozzászólás
|
2016.07.10. 17:16 - |
 |
[54-35] [34-15] [14-1]
Aztakurva! Eléggé kiégtem, amikor leleplezett, de emellett még saját magát is felfedte! Mi a franc? Oké, oké, azért ez nekem nagyot ütött akárhogy próbáltam magam nyugtatni. Nem is tört ki belőlem eleinte semmi más, mint egy sóhaj. Azért idővel csak kierőszakoltam magam valami reakcióféleséget.
- Ritka az, aki ennyire bátor és vállalja faját - húztam fel szemöldökömet.
Pedig amikor vállaimat karolta át és sugdolózni kezdett nem épp erre számítottam. Még jól is jött volna ki, viszont ez... Mindegy, nem lovagolok ezen!
- Meglepő mellesleg, hogy így vélekedsz. Általában utálnak minket, ha normális, ha nem az illető - vontam vállat.
Picit megtántorodtam azért kijelentésén. Nekem elég furán jött le. Mintha azt mondaná: Hé, te csak vámpír vagy és meg ne próbálj baszakodni velem, mert... Szóval hja... De basszus, ennyit arról, hogy nem lovagolok ezen!
- Hááát, a kihívások végülis jók - mosolyodtam el halványan, amikor taglalta a fősulit. - Én nem vagyok hímsoviniszta, szóval nekem sosem kellett nőknek bizonyítani. Jó magam tapasztaltam, hogy egy nő sokkalta erősebb, mint egy férfi... Igaz, itt lelki dolgokra gondolok, illetve a fájdalomtűrőképességük is nagy... Mármint a nőknek - filozofáltam kicsit elmélyülten, majd legyintettem egyet.
Amint elcsesztem a lövést újra Joy volt a porondon, és szinte biztos voltam, hogy be fogja lőni. Ejej, végül igazam is lett! Magyarázkodására fejem ingattam, ám nem kommentáltam. Minél jobban pofáznék annál gázabb lenne.
- Három körig menjünk akkor? - raktam össze a golyókat megint, majd igyekeztem jó pózt felvenni a lövéshez. - Eddig akkor egy-nulla a te részedre - pillantottam fel szemébe rövid időre. |
- Azt elhiszem, bár nem épp kevés pia kéne ahhoz, hogy bármelyik fajtádbeli be tudjon rúgni. - súgtam a fülébe miután odaléptem hozzá és átkaroltam a vállát. - De ne aggódj, nem fogok ugatni senkinek. - kacsintottam rá, majd elléptem mellőle és lőttem, de a harmadik lövést elbaltáztam. - De nehogy azt hidd, hogy valami vérszomjas veszett kutyuli lennék, akkor már nem lenne a helyén az a szép pofid. - mondtam csak úgy, hogy ő hallja és közben azért kuncogtam. Hogy miért? Nem tuom, szeretem cukkolni az embereket, olyankor tök viccesek.
De amúgy szemét voltam ezzel a kijelentésssel? Talán, de jobb, ha most szembesül azzal, hogy én vérfarkas vagyok, ő meg csak egy vámpír.
- Igen, tényleg kevés nő van, de talán pont ez a jó az egészben, így csak egy kis elszántság kell és lehetek akár az egyik legjobb a szakmában. - vigyorogtam rá válaszul. - Most egyelőre nekem is tetszik, bár még én vagyok az új husi a karon, de majd meglátják, hogy nem jó móka alábecsülni a képességeimet. - talán kicsit nagyképúnek hangzott, pedig nem az volt a cél, szimplán annyi, hogy tényleg nem vagyok kispályás, ha versengésről van szó. 5 testvérrel, na ne már!
Bár nem akartam elterelni a figyelmét, mégis sikerült. Hehe, na most már nem fogom elszúrni.
- Ugyan már! Nincs itt senki velem rajtad kívül, csak nem fogod szándékosan elterelni a figyelmem. - kuncogtam és lőttem. Bement! Megnyertem!
- Na, az első meccset megnyertem! Most te kezdesz. - vigyorogtam rá játékosan és gyorsan összerendeztem a golyókat. - Csak előre uram. - viccelődtem.
Fura, hogy ilyen laza vagyok és pont egy vámpírral. De nem baj, talán az a kevés ital teszi, ami már lement. Pedig nem kéne beütnie. De ezzel adott pillanatban nem foglalkoztam, végre kicsit megszabadultam a múltamtól. |
A helyesbítésére elkuncogtam magam. Legalább kiderült, hogy valóban nem az a célja, hogy a sárga földig leigya magát. Azt sosem toleráltam. Jobb emlékezni minden pillanatra az életünkből.
- Én is így terveztem - helyeseltem vele. - Nem vagyok az a részeges fajta - túrtam bele a hajamba, miközben magyaráztam.
Ekkor már át is engedtem az asztalt Joynak és feszülten figyeltem minden rezdülését. Azért kíváncsi voltam, hogy a végén melyikünk nyer. Nem szerettem veszíteni! Engem nem nagyon a pénz érdekelt, mert ígyis-úgyis én fogom kifizetni a dolgokat, hanem egyfajta versenyszellem még mindig élt bennem.
- Valóban kevés építészmérnök van nőknél - merengtem el pár pillantra. - Mindenesetre megszokod a helyet, illetve az egyetem... Akarom mondani a fősuli szerintem kifejezetten jó. Nekem tetszett, és ha diák lennék mindenképp odajárnék - mosolyodtam el.
Szerencsémre elbaltázta a lövést, és az utolsó golyó nekem maradt meg. Természetesen egy laza mozdulattal szerettem volna belőnni, ám... Öhm... Kicsit elterelte a figyelmemet Joy kerek keblei. Ajjaja... Amilyen balfék vagyok sikeresen eltoltam, így megint a lányé volt a terep.
- Naaa... - dünnyögtem. - Ha ezek után nem találsz be, akkor nagyobb balfék vagy, mint én! - hergeltem kicsit játékosan, cukkolva. Nem a lélekbe taposás volt a célem, kérem szépn! |
Ha ágyba kerülünk sem fogom hagyni, hogy brlém mélyessze a fogait, mi vagyok én? Valami csemege? Na azt nem!
- Aztán nehogy azt hidd, hogy az célom, hogy berúgjunk. Csak érezzük jól magunkat, ennyi a lényeg. - bár mintha te be tudnál rúgni drágám. Folytattam gondolatban.
Eztán jött a fecsegésem, de nem úgy tűnt, mintha zavarná. Akár még az is lehet, hogy ebből valami több lesz, nem csak egy kaland. De ez még messze van, és nem is biztos, hogy lesz valami. De én úgy egyedül vagyok.
- Nem rossz, de közel sem olyan, mint a régi otthonunk volt. De majd megszokom ezt is itt. - vontam vállat szomorkásan. - Kevés csaj van, aki ezt választja, de én építésznek tanulok. Talán pont ezért jó szinte egyedüli lánynak lennem a szakon. Eleinte olyan voltam a csoport társaimnak, mint valami hímes tojás, aztán rájöttek, hogy nem kell rám vigyázni, vagyok olyan önálló. - villantottam egy magabiztos, kihívó mosolyt.
Közben persze lövéshez készülődtem. És be is ment egy golyó, majd még egy és már csak a fekete maradt.
- Na melyikünk a jobb? - kérdeztem kihívóan és lőttem... de ne.. ne.. neeeeeee! Nem ment be! Ne már! Na mindegy, most ő jön, félreálltam és néztem, mi lesz. Összefontam a karjaimat a mellem alatt, de ezt nem azért tettem, hogy a figyelmét eltereljem, csak így kényelemesebb volt. |
Hümmögtem egyet a tétre. Nekem tökéletesen megfelel, viszont ha netán ágyba kerülnék vele mégse hullarészegen akarom helyre tenni! Nekem más szükségleteim vannak, mint egy embernek, és ebből kifolyólag másképp is dolgozik a szervezetem. Én nem fogok egy cseszett üveg vodkát se beállni. Ám ha alanyom lenne részeg, és megízlelem vérét... Nekem ott végem. Akkor tuti, hogy ki fog ütni. Na mindegy, ha ez szíve vágya, akkor benne vagyok!
- Nekem oké, de csak ha neked is - viszonoztam mosolyát.
Amint az asztalhoz keveredtem, hogy lőjjek Joy már mesélt is magáról könnyűszerrel. Engem egyáltalán nem zavart. Jobban megismerem, amivel nincs semmi gond! Azt hittem, hogy vonakodni fog a kérdésemtől, de legalább nem így történt a szitu.
- Na és hogy tetszik eddig Magnólia? - vittem tovább ezt a témát kicsit. - Fősulin mégis milyen ágazaton vagy? - erre pont elrontottem a lövést. Oda se neki!
Eddig úgy néz ki eléggé kiegyensúlyozott párbaj. Nem lesz ez olyan egyszerű, mint hittem. Nekem mindegy, ha azt vesszük... Én már előre eldöntöttem, hogy ígyis-úgyis én fizetem az italát. Az illem azért ezt a részét megjegyeztem. Azért reménykedem abban, hogy nem lerészegedni akar. Ezt már az előbb taglaltam, hogy miért.
Emellett ha valóban vele ágyba bújok jó lenne kideríteni, hogy hova is tartozik... Egy biztos, hogy nem épp ember vagy vadász. Természetfeletti lény, és nem kell még egy hoppáré, mint annál a szirénnél. Az eléggé kiégetős volt nekem! |
Amint mondta, hogy fogalma sincs, mi legyen a tét, elkezdtem gondolkodni és azonnal támadt egy ötletem.
- Nekem van egy ötletem. - kezdtem, majd kis szünet után folytattam is. - Annyit játszunk, ahányat szeretnénk, de csak az első hármat nézzük. Aki abból a háromból kettőt elveszít, az ha átmentünk a kocsmába fizeti az első kört. - vetettem fel. Ha bele megy, akkor jöhet a profi játék az én részemről, hiszen veszteni meg utána fizetni nem akarok. Na persze másmilyen tétet is kitalálhattam volna, de az úgy annyira nem mókás.
Na nem mintha én lennék az ártatlan, ma született bárány. Hehe... jó vicc. Inkább én vagyok a bárány bőrbe bújt farkas. Na jó... hagyjuk a viccelődést, csak komolyan. Shane egy vámpír, én vérfarkas vagyok, tényleg jó ez így? Ha rájön, nem hiszem, hogy ilyen barátságos lesz. Bááár... Ki tudja? Lehet, pár feles után már nem fogja érdekelni, hogy mi vagyok, csak az, hogy vannak rajtam lyukak... Ehhhh... nem tudom. Lehet-e barátság vámpír és vérfarkas között? Talán ez az egyik legnagyobb dilemma az életben. Gondolkoztam, miközben már ő lőtt.
- Tudod, csak nem rég költöztünk a nővéremmel a városba, így még nem nagyon ismerek senkit és kiigazodni sem nagyon tudok még egyedül. Ő folyton dolgozik, én meg otthon ülök egyedül, ha épp nem a fősulin koptatom a padot. Így úgy döntöttem kicsit ideje kimozdulni, új embereket megismerni, ha már otthagytuk a régi barátainkat Texasban. - feleltem a kérdésére, de persze csak minimálisat árultam el ezzel magamról. Hiszen azt nem tudja, hogy majdnem férjhez mentem és, hogy azért jöttünk el, mert két tesónk meg a vőlegényem meghalt egy falkák közötti összetűzésben. Na meg persze ezek olyan infók, amiket nem szívesen fecsegünk ki. |
Csendesen nézelődtem, amikor még ő volt asztalnál. Ez idő alatt gondolkoztam a téten, hogy mégis mire menjen az egész. Hümmögtem is orrom alatt eléggé tanácstalanul.
- Neked van ötleted? - vakargattam meg a tarkómat. - Azért dobtam fel, hogy izgalmasabb legyen az egész - vontam vállat. - Én egyelőre passzolok - sóhajtottam fel.
Amint én is letudtam a lövéseket és előadtam magam, mint egy elbaszott gentleman visszafoglaltam a helyemet a háttérben. Elismerően néztem rá, ahogy nyomban két golyót belőtt a lyukba. Végén kiderül, hogy ellenfelemre találtam! Lehet mégse lesz annyira jó az én részemről a fogadás?
Ahogy végzett ismét én pózoltam be a jól bekrétázott botommal.
Megint próbáltam a legkézreesőbb szöget megtalálni. Emellett agyam valamelyest kattogott Joy-on. Volt egy olyan érzésem, hogy más... Komolyan mondom mostanság csak misztikus lényeket fogok ki. Talán ezért is agyalok azon, hogy ez a lány hova is tartozik. A végén meg kiderülne, hogy valóban valami vérkutya vagy ilyesmi.
- Amúgy hogyhogy egyedül jártál errefelé? - kérdeztem tőle elmerengve, miközben egy golyót sikeresen belőttem. - Legtöbben mégis csak társaságban járnak - egyenesedtem fel kis időre, majd picit más pozitúrát felvéve megint lövéshez készülődtem. |
Az, hogy nem vagyok egy szende szűz, az oké, de remélem nem tart attól, hogy harang vagyok, hiszen az nem igaz. Az elmúlt két évben csak néha egy-egy lánnyal bújtam ágyba, semmi több. Na de majd lesz, ami lesz. Tudtam, hogy mindenki megnézte a fenekemet, nők és férfiak egyaránt. De szerencsémre nem jött senki molesztálni, bár akkor hamar kimutattam volna a fogam fehérjét, szó szerint. Simán letéptem volna pasikám arcát, de ez nem történt meg.
- Hmmm Shane, mi lenne a tét? - krédeztem kihívóan. Mivel nem talált be a lyukba így jöttem én. szinte már pukedliztem is, csak a vicc kedvéért. Szépen, nőiesen bekészültem, hogy lövök egyet. Nem is volt rossz lövés, két golyó is bement a lyukba. Következő lövés, még egy golyó, újabb lövés; mellé. félreálltam és inkább bekrétáztam kicsit a dákómat. |
Minden egyes megmozdulását figyeltem a lánynak. Legalább most nem fog meglepetés érni! Könnyedén leszűrtem, hogy nem épp elveszett szende szűzzel állok szemben. Ennek jelenleg nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem. Ha netán össze is hoz minket a sors az ágyban merem remélni, hogy nincs nála harang-effekt. Azt szarrá kefélhetném, de semmi... Meg eleve... Nem vagyok én állat, hogy ezt tegyem. Én szexelek gyengéden, érzékien, vadul, szenvedélyesen... Helyzet- és kedvfüggő, ám biztosan kijelentem, hogy ezt a kefélés témát hanyagolom. Szeretem minden percét kiélvezni. Hm, nem véletlenül szeretnek velem lenni alkalmi partnereim, esetleg egy-egy futókalandom, akive egyszer-kétszer még összehozott az élet.
Lelkem mélyén meglepődtem azért, hogy amint átadtam neki a terepet elég rendesen bepucsított mindenkinek. Most már életemet is merem arra tenni, hogy nem szende szűz! Viszont ha más pali rámozdul azért nem vállalok felelősséget!
Mindenesetre én is megnéztem nem feltűnően a formás, kerekded hátsóját. Alpárian, és kissé közönségesen hozzászólva azt tudnám mondani, hogy markolni és helyretenni való! Szerintem érthető! Meyik férfinak nem ez jutna erről eszébe? Aki azt állítja, hogy nem az vagy szimplán buzi, esetleg próbál gentlemannek tűnni. Hmhm..
Vigyorogva figyeltem, ahogy játszik. Eleinte jól állt, de amikor elbaltázta a következő lökést csak fejemet csóváltam meg. Ejej, akkor most én jövök!
El is foglaltam helyemet, és én is bedőltem, hogy megtaláljam a tökéletes szöget ahonnan guríthatok. Azért én nem pucsítottam, mint a lány. Egyelőre még mindig nem vagyok homártasi! Sethyvel való buzulásom csak heccelés, semmi más!
- Rendben, Joy - kacsintottam rá társaságomra, és sikeresen begurítottam a golyót a helyére. - Mit szólnál amúgy, ha lenne tétje a játéknak? - kérdeztem tőle csintalanul, majd megint löktem egyet, és ismét bement. - Nos? - tettem fel még egy kérdést nyomatékul, ám következőleg nem sikerült betalálnom a lyukba... Hát, másképp nem is, de egy nőnél tuti betalálnék. Khm, modorálom magam, elnézést!
Ezzel felegyenesedtem, és mint egy úriemeber úgy hajoltam be előtte. Közben kezemmel szintén jeleztem, hogy övé a terep. |
Amikor végignézett rajtam, meg se rezzentem, nem zavart, hogy megnéz, hiszen azért van kerek mellem és fenekem, hogy meg lehessen bámulni, nem? Őszintén szólva ő sem nézett ki rosszul, csak bár ne belőle áradt volna a vámpír szag. De mindegy, ha nem bánt, akkor nem érdekel, hogy micsoda. Sőt, ha úgy alakul, akkor akár még ágyba is bújok vele, úgyis rég volt utoljára szexben részem.
- Köszi. - mosolyogtam rá szélesen. Megvártam, amíg össze rendezte a golyókat, majd mivel jelezte, hogy nyugodtan kezdjek szépen elhelyezkedtem, természetesen pucsítva, hogy mindenki megnézhesse magának a fenekemet, aki akarja, és lőttem egyet. Nem is volt rossz, bement egy golyó, hehe, én jövök újra. Lőttem még egyet, de ne már! Elszúrtam! Bement a fehér. Ő jön.
- Renata Joycelin Palmer vagyok. - egyenesedtem fel átadva neki a helyet, hogy jöhessen. - De inkább, csak Joynak szoktak hívni. - tettem hozzá miután félre álltam. |
Elgondolkozva szórakoztam, játszadoztam, amikor egy női hang szakított ki tűnődésemből. Felemeltem fejemet, és rápillantottam a lányra. Egyből szolidan végigfixíroztam őt tekintetemmel. Nos, nem nézett ki rosszul, és mostanság nem is nagyon volt egy éjszakám. Sok volt a meló meg az agyfasz. Talán ha benne lenne a dologba, akkor simán meghúznám, de csak úgy, hogy neki is jó legyen.
Egyelőre ezzel csak fejemben jegyeztem meg. Nem vagyok emeletes gyökér, és ha tudom, hogy nem partner ilyenben, akkor lemondok róla. Nem vagyok híve a szív összetörésnek. Talán azért is, mert dettó ugyanúgy jártam. Másnak ilyest nem akarok okozni még, ha ez fáj is! Nem véletlenül vagyok futókaland párti.
- Szia! - viszonoztam gesztusát, majd biccentettem egyet fejemmel az asztal felé. - Persze, csak nyugodtan! - vezettem bele göndörkés fürtjeim közé ujjaimat.
A golyókat szépen összeraktam. Kellően elrendeztem az asztalon. Kezemmel jeleztem, hogy kezdjen nyugodtan. Ha netán nem tudja a szabályokat, és megakad, akkor szívesen elmagyarázom neki.. Azon ne múljon!
Közben gondoltam, hogy ne csak kussban golyókat lökdössünk, ezért lazán arra a döntésre jutottam, hogy bemutatkozom:
- Shane Cole vagyok - böktem ki hirtelenjébe, majd folytattam. - Benned kit tisztelhetek? - húztam féloldalas vigyort arcomra.
Én ezután befogtam a lepénylesőm. Rámarkoltam a a botra, és közben a krétával annak végét lerendeztem. Ennek az a lényege, hogy még véletlenül se csesszem el a lökést. Mondhatni csúszás gátló vagy mi fene... Olyasmi porból áll, mint amit a tornászok is használnak az atletikus gyakorlatoknál. Na ezt jól megfogalmaztam, de én sosem voltam ilyen szempontból a szavak embere. Jobban szeretem csinálni, mint beszélni róla! Ez másról is elmondható, haha... |
Próbáltam kezdeni magammal valamit, hiszen a tesóm melózik, eltart kettőnket, ami nem épp könnyű,. na meg az is igaz, hogy anyu mindig küld nekünk pénzt és sokat szoktunk telefonon is beszélni, na meg ott az internet. De mára untam a semmittevést így eljöttem. A bárbak nezdtem, kellett egy kis kedvcsináló, persze nem ittam sokat, csak annyit, hogy lazább legyek egy kicsivel és ne az a karót nyelt valaki.
Ezután a játékterembe vitt a lábam. Fuj bazdmeg... Vámpír jött be nem rég! Nos, az enyhe kifejezés, hogy utálom a szagukat, meg úgy egy az egyben őket, de mindegy. Nem tudtam kiből árad a szag, így becéloztam azt a biliárdasztalt, ahol csak egyetlen pasi volt.
- Hello. Csatlakozhatok? - kérdeztem felöltve egy cuki, kicsit kihívó, szenvtelen mosolyt az arcomra. Hála a melegnek, csak egy spagetti pántos top volt rajtam meg egy farmer short és persze az elengedhetetlen tornacipőm. Ha megengedte, hogy csatlakozzak, akkor felkaptam egy dákót és vártam, hogy én is játszhassak. |
Örültem, ha néha elkaptam haveromat pár szó erejéig, vagy éppenséggel facebookon zaklathattam őt. Annyira sunyult, hogy már szinte fájt. Öcsém, komolyan nem hiszem el, hogy van csaja! Múltkor voltam a bárban, és egy ribikitty kezdett el nekem csicseregni valami vörös dilis csajról, hogy lekapott egy Grumpyt. Egyből Sethyre gondoltam, illetve valami fos, buzis telefontokot kapott. Nem értem miért nem őszinte velem... Mindenesetre kapjam el közvetlenül, és akkor megdorgálom.
Mindegyis, egyelőre hagytam élvezkedni a nőjével. Azért kissé rosszul esett, hogy ennyire leszar, de tényleg hagyjuk ezt a témát!
Közben figyeltem Hazelre is. Nyaggattam olykor, hogy járjon be hozzám, illetve volt úgyis, hogy random elbeszélgettem vele. Mint két barát, vagy valami ilyesmi. Hülyén hangzik, de tényleg megkedveltem mindkét felét. Magát Hazelt, és Sabert is.
Ezek miatt a gondolat fergetegek miatt tértem be először a közeli kocsmába, hogy igyak valamit. Nos, nem ért sok mindent, viszont szerettem az alkohol mámorító ízét kiélvezni. Ezután a játékteremhez vettem az irányt miért ne alapon.
Nosztalgikus volt erre járni, hisz kismaki koromban rendesen nyígtam az apróért, hogy játszhassak. Igaz, most nem épp ezeket kezdtem el püfölni, hanem a billiárd asztalt néztem ki. Szerencsémre pont volt egy üres, ahol senki nem volt.
Egy magamban elkezdtem a bemelegítést, és talán becsatlakozom valahova. Most jobb volt egy kicsit az egyedüllét.
Nem nagyon zavartattam magam a terepen, hiszen fiataltól kezdve idősökön át mindenféle korosztály megtalálható volt. Nem véletlen, mert igencsak jól ki lehetett itt kapcsolódni. Én is ezért vagyok itt, semmi másért! |
|
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
